Nemrég emlegettem, hogy a Mgla-nál sokkal érdekesebb black metal bandák is vannak a a lengyeleknél. Ha engem kérdezne valaki, a két legjobbnak mindenképpen az Entropia-t és az Odaraza-t mondanám. Ezek közül az Odraza, már 5 éve síri csöndben volt. Azért is volt meglepő, mikor minap felmentem youtube-ra és a Black Metal Promotion csatorna éppen az új lemezt premier stream-elte. Az Odraza esetében mindig is egyértelmű volt honnan merítenek, mégis kiválóan tudták a saját melankolikus kelet európai érzéseiket bele vinni, ez által teremteni valamit ami egyszerre volt ismerős, de mégis friss. Ez nincs másképp a Rzeczom esetében sem, az előző két lemez egyenesági folytatása, csak mindenre rá tettek még egy lapáttal.

Az új lemezt lehet egy fajta saját, zenei ars poetica-ként is felfogni. Megmutatják honnan jönnek, kik inspirálták őket és mi az örökségük és mindezt úgy, hogy közben van egy új irány amerre tartanak. A címadó dal például lehetne akár egy a Anthems to the Welkin at Dust-ról lemaradt dal is, míg a ...twoja rzecz tez pedig egy tipikus francia alapokra építkező, de mégis sajátos dal. A Dluga pedig egy sötét, dark rock-ba oltott fekete mérgezés. Oda-vissza csaponganak a black metal különböző iskolái között, miközben Stawrogin vokálja is éppen ahhoz idomul ami szól. Az egésznek az a szépsége, hogy ezek ellenére végig egy egységes, gondosan összerakott lemezt hallgathatunk, amiben nincs egy felesleges hang sem. Az északi fagyos hóviharok találkozása, az enyhén disszonáns francia eleganciával, egy búskomor, füstben pácolt sajátos áhitat az örökségük előtt. Mehet is a Jordablod és a Regarde Les Hommes Tomber mellé, mint az eddig legjobb idei black metal lemez.