Amennyire nem szerettem a lassú zenéket, mondjuk úgy tíz éve, jelenleg szinte nem telik el úgy hét, hogy ne menne le pár málházós lemez. Az igaz, hogy elég válogatós vagyok, így ahogy nem szeretem a klasszikus metal cuccokat, úgy a tradicionális és epikus doom-ot sem. A modern súlyemelő brigádokért viszont oda vagyok. Két ilyen nagy kedvencem a Keeper és a Body Void is. Mindkét banda a kompromisszummentes arcul baszás zászlóvivői. Az MMXIV a Keeper-től egy mestermunka, mondjuk a Body Void-nak sincs szégyenkeznivalója. Az idén elmaradt koncertekből, a Cloud Rat és Full of Hell mellet az ő bulijukat sirattam a legjobban. Év elején ki is dobtak egy splitet, ami atomjaira bontotta az elmémet a közös munka pedig úgy megtetszett a srácoknak, hogy Jacob a Keeper-ből és Will a Body Void-ból csinált is egy közös formációt, ez lett a tegnap bemutatkozott Hellish Form.

Sok meglepetésre nem kell számítani, hiszen azt kapjuk amit a két anyazenekar esetében. Ultra súlyos, nyomasztó döngölések. Lassan és megfontoltan érkeznek az érzések, a hömpölygő frusztráció utat vág sikolyok közepette, hogy egy katartikus üresség érzésében manifesztólodjon a létezés monotóniája. Saját elmondásuk szerint is áldozat ez a Monarch és a Corrupted sötét tanainak, John Carpenter plébános vezetésével. Ennél jobb támpontokat még hozzáértőbb se igen tudna mondani. Egy nagy mételyes váladékokat izzadó virág ez, ami 39 percig nyílik és nyílik a fülünk hallatára, de a végére mikor már teljes valójában van és várnánk a megváltást nem kapunk mást csak azt a hideg ürességet, amihez ezek az úriemberek a legjobban értenek.