Az oroszoknál sok jó zene van, mondjuk én csak a black metal körül mozgó dolgokat vágom, na meg a Little Big-et. Már nem is tudom hol jött szembe a Bagdadski Vor bemutatkozó lemeze, de abban biztos vagyok, hogy az fogott meg, hogy orosz screamo, meg a borítója.

Őszintén a borító nagyon tetszett, de az alapján valami langy meleg dologra számítottam először. Ezek a meleg színek megzavartak egy kicsit, de nincs mitől félni, csak becsapós. Papíron screamo a dolog, mathcore-al és post rock-os hatásokkal egyaránt. A hangzás nagyon jó szép tiszta és dinamikus, végig azt éreztem, hogy tudatosan meg van mindennek a helye. A technikás részről annyit, hogy szerencsére ők is megfogadták Kirk Lazarus tanácsát, szóval nem fullba nyomták a mathcore-kodást. Ebből egy inkább játékos és laza gitártémákkal operáló dolog lett amit a lengedező kiállásokkal még szellősebbé tettek.  Tudom, hogy hangzásra nem hasonlít de nekem a The Saddest Landscape az ami hasonlóan lágy és simogató eredményt tud elérni ebben a stílusban, miközben egy eléggé felkavaró és érzelmekkel teli stílust művelnek. Az egész lemez belenyugvást és elengedést áraszt magából, mondjuk, hogy igazából miről szól azt nem tudom, mert orosz, de biztos valami hasonló dolgokat boncolgat. Mélyen érzelmes, zeneileg viszont laza, okos és érzésem szerint tudatosan össze pakolt 25 perc. Skramz rajongóknak erősen ajánlott.