Régi arcok, új zenével ez is lehetne a címe ennek az ajánlónak. Meg mondhatnám azt is, hogy yeah még egy király karantén cucc, de az kamu lenne, mert pont előtte lett fel véve. Mondjuk ez nem változtat a tényen, hogy egy rohadt jó kis zajos cuccal van itt dolgunk.

Kicsit menjünk vissza az időben, egészen pontosan 95-be New Jersey-be, ahol egy bizonyos leánykori nevén Deadguy nevezetű banda kiadta a  Fixation On A Co-Worker-t. Eléggé alap cucc, ami elég jól rányomta a bélyegét, erre a metallic hardcore játékra. 25 évvel később vagyunk Tim Singer a Deadguy frontembere pedig összehozta a Bitter Branches-t, egy rakás veterán arccal, a Cavalry-ból, meg a Walleye-ból. Szóval az alapok adottak, a recept is hasonló. Zajos horzsolás csak úgy nyersen ahogy kell. A hangzás betyárosan mocskos és kellően lelakott ahhoz, hogy átjöjjön aminek át kell. Ép annyira dühös és frusztrált hardcore, mint amennyire okos és trükkös zajrock. A már emlegetett bandák mellet az Unsane és a The Jesus Lizard is sima liba, de miközben agyban kicsinál benne is ragad és olyan dallamokat produkál ami veled marad egész napra. Hiszen a pöcegödrös megmenések mellet mint a Her Disease, simán beránt egy lassabb, elszállósabb is mint a Broiler. Mondjuk a gitár itt is visít mint a fába szorult féreg, de mégis megpihentet annyira, hogy még dinamikus is legyen ez a 20 perc. A lezárásban meg a basszus az istenek eledele, a dob meg kalapál mintha az élete múlna rajta. A 90-es évek zajában pácolt, a kiábrándultság mocskával fűszerezett veterán segélycsomag, csak itt most mi vagyunk akik a segítséget kapjuk.