Megint csak egy jól össze pakolt kis split, két olyan bandától amiről fogalmam sem volt eddig. Egy ilyen lemez pont tökéletes arra, hogy bele kóstoljunk abba, hogy mit is nyújthat a banda egy normálisabb hosszúságú anyagon. Mondhatjuk, hogy a stílus itt is egyforma, a megvalósítás azért mégis különböző. A To Be Gentle és a sowithout. is screamo-ban utazik. Ki gondolta volna? Screamo, ezen a blogon? Ez a montázs szerű borító, tökéletesen vissza adja, a lemez hallgatása közbeni érzéseimet. Innen-onnan összekapkodott érzések, és gondolatok, amik első ránézésre nem tűnnek össze tartozónak, de ha jobban megnézzük mind hangulatilag, mind színekben nagyon is össze passzolnak. Mindkét zenekar 2-2 dallal szerepel, a sort a To Be Gentle kezdi, egy felvezető, intro szerű dologgal. Az Ardent Light viszont már egy teljes értékű dal, amiből levághatjuk, hogy ők inkább a letisztultabb post-os irányát művelik a stílusnak. A folyton zakatoló dob, a csilingelő gitárok és a maszatolás, egy érzelmi tengeren való hullámzás érzését kelti, az enyhe monotonitás ellenére, mégis mind az öt perc szépen meg van töltve tartalommal.

A sowithout. egy sokkal matekosebb, proggosabb világba kalauzol el minket. A To Be Gentle nyugtató monotonitásával szemben, itt sokkal inkább a kapkodó, feszengő érzelmek vannak a középpontban. Nem tudom szándékos-e de a dobnak ez a "pattogós" hangzása nagyon bejött. Jól egyensúlyba van, a lemez két oldala, a két különböző vehemenciával rendelkező zenekarral. Az eleje mint valami előjáték, lassabb, megfontoltabb, építkezősebb, addig a második fele egy gyors kitörés, kapkodós, rángatózós. Ami így saját magába omolva, ér el oda ahonnan elindult.