Én a Nothing-al valamikor tavaly ismerkedtem, a basszeros Aaron-on keresztül. Tudom egy előítéletes fasz vagyok, de egyébként számomra tök meglepő volt, hogy Aaron, aki tavaly ősszel félmeztelenül bontatta le a Dürert (R.I.P) a Jesus Piece mikrofonja mögött, egy ilyen bandában is játszik. Ez a shoegaze cucc elég távol áll, a Jesus Piece modern hardcore-jától, nem mintha nem érdekelnének engem is mindenféle zenék egyébként, de na.

Cipőbámulásról van szó, szóval maszatolás és az egyébként rohadt jó lebegős ének az alapja az egésznek. Viszont ez ne tévesszem meg senkit, ez ugyan úgy egy dögkút, mint amiket a legtöbb esetben megosztok. Csak ez a dögkút selymes bársonnyal van bélelve. Egy illatosan nyíló éjfekete rózsát nyújt felénk, amiből viszont toxikus miazma szivárog, ami abban a pillanatban beeszi magát testbe és lélekbe egyaránt. Az egész lemez tökéletesen hozza az egész év hangulatát, karanténostól, terrortámadásostól. Azt z érzést amikor már leszarod, már annyira el vagy telítődve, hogy nem is tudsz szörnyülködni semmin. Csak ez a tompa, őszi idő, a latyak a hulló falevelek és eső melankóliája. Néha vannak pillanatok amikor beindulnak a dolgok, de csak azért, hogy utána még mélyebbre rántsanak.