Na ez is szembe jött valamelyik nap, mondjuk azt már nem tudom, hogy hol, de nem is érdekes. Viszont a splitek királyok, mondjuk ezt már mondtam, mondjuk fogom is még, mondjuk. Négy ország, ha jól számolom és öt badna. Maga a dolog elég színesre sikerült, vannak itt post-hardcore-os, maszatolós és matekosabb dolgok is a lényeg, hogy screamo és sírás az összes.

Talán amit elsőnek kiemelnék a román Bastos, aki ide pörkölt egy laza 9 percest. Na a dob rohadtul oda ver, eleve ahogy szól az valami emberfeletti és mellé a gitár lágy cincogása ad valami nagyon erős kontrastot az egészhez. Amit négy percnél leművelnek az nekem a magas iskola, talán csak az ének az ami gyengécske. A Children of Boredom-ban a gitár nagyon király, főleg mikor ráspollyal szedi a füled, közbe meg full emo, meg indie rock az egész. A Ria érzelmi húsdaráló, mondjuk a franc se gondolta, hogy van török scremo színtér, azt meg főleg nem, hogy jó is. Azok a retkes előítéletek ugye.A Piet Onthel meg a Scenes We Have Missed már kevésbé működött nekem, de öt-ből három egész jó arány, aztán másnak meglehet bingoja lesz.