Amik kimaradtak tavalyról következő fejezete a Three Knee Deep friss anyaga, mondjuk annyira friss, hogy már majdnem egy éves. Hardcore-ról van szó, de elég jól megkeverik a kártyákat. Hip-hop, death metal ezek még pluszban mind része ennek a turmixnak, amit itt egy bő 30 percben előadnak. Puska ropogás közepette lökik a rappet, két pillanattal később pedig már úgy hörög mint a death metal istenek egyetlen kiválasztotja. Hol a földbe döngöl, hol pedig addig lökdös amíg hátra nem esel és jön a csorda lötyögés. Szóval változatos, az arányokat pedig nagyon jól eltalálták a beatdown-os abálás, a szólózgatás és a hip-hop-os témák között. Kicsit olyan az egész mintha Ice-T elhívta volna azokat a banádkat amiket szeret, aztán fegyvert fogva a fejükhöz annyit mondott nekik, játszatok faszáim. Ezek megjátszanak, de A Body Count mellet simán eszembe jut a Biohazard is, meg úgy minden ami a 90-es években az utcáról jött. Van itt minden mint a jó boltban és elég jól össze is van rakva. Semmi trük vagy cicoma, csak az erőszak bele az arcodba. Egyeten baja csak az, hogy van ez a gitár vinnyogtatás, biztos van rá szakszó, de nem tudom mi az, na az úgy az ötödik alkalommal már kurva idegesítő, de szerencsére azért csinálják a lemez végéig.