Gyakorlottak erre a kiadványra egyből rávágják, hogy orosz anyag, amennyiben nem olvassák el az tageket a csapat Bandcamp oldalán alul. Nem baj, egyesek szerint Finnország Oroszország része. Donald Trump is ezt hitte.
A ruszki Septic Mind volt hasonló, ha csak az effektezést és az éneket vesszük alapul, amely csapat hasonlóan mély benyomással bírt rám, amikor először hallottam.

A funeral doom véleményem szerint nem doom. Mert mi is a doom? Egy szólamorientált, negatív hangvételű, de minimum melankolikus metal műfaj, aminek az alapjait a Black Sabbath tette le a hetvenes évek elején, majd olyan utódok csiszolták, mint a My Dying Bride vagy a Crowbar. Ez most egy ultra minimál bemutatása volt a műfajnak, és nem is a pontosság volt a célom vele, hanem, hogy némi különbséget mutassak doom metal és funeral (doom) között. Utóbbi, amennyiben a klasszikus, atmoszférikus módon művelik, sokkal közelebb áll az ambient zenéhez, csak éppen gitárokkal játsszák, és néha ráütnek a dobra.

Az orosz vonalat nagyon tudom preferálni, és bízom benne, hogy Önök is hallják azt, amiről beszélek, ha például a Nordlumo Embraced By The Eternal Night lemezébe belehallgatnak, vagy netán elborultabb elmék végig is nyomják. De nem kell határokon kívülre menni, ha brilliáns funeral doomot akarunk hallani. Hazánk egyik egyszemélyes formációja a Dreams After Death is mélyen ható depressziót tud ránk szabadítani, már amikor éppen aktív.
Jelen ismertető tárgya - amiről a legkevesebb szó esett eddig - a Kraken Duumvirate tavalyi lemeze is valahol az ambient és a fémzene között egyensúlyoz, hihetetlen térhatást felmutatva, a dimenziók kapuit nyiotogatva egymásra. Számomra a tavalyi év egyik nagy kedvence, igazi lélekzsír, fejre csapott fejhallgatóval való téli erdőjárások igazi kelléke. Kéttagú finn sötétség, nem tudni, hogy kinek mi a szerepe a zenekaron belül. A lemezt a Nordvis jelentette meg.

10/10. Tessenek figyelni: