Boldog kapitalista virág vásárlós, szexben reménykedő, bonbon zabálós, otthon egyedül bőgős ünnepet mindenkinek! Nem is lehet ezt jobban megünnepelni, mint egy kecskebaszó, vér okádó black metal EP-vel.Ezt valószínűleg Avius is így gondoltam, ezért a mai napra időzítette legújabb motyójának megjelenését. Nem titkoltan kedvelem a Fattyú dolgait, az egyértelmű hibái ellenére is és látok benne annyi potenciált, hogy mindig kíváncsian várom az új anyagait. A Homo Novus alapján pedig kezd beigazolódni a jóslatom arra, hogy lesz itt mire rácsodálkozni.

Ami egyértelműen elvitathatatlan Avius-tól, hogy nagyon szorgos. Tavaly jött ki az Alföld szíve, meg egy split a Rém-mel, mondjuk az egy korábbi anyag fizikai megjelenése volt, de akkor is. Ez a három új dal pedig most egy teljesen más irányba indult el, hátra hagytuk az Alföld-et, a pogány motívumokat és egyenesen a modern város felé vettük az irányt. Magyarul a Fattyú "urbanizálódott" picit, így a fattyúskodás már a modern társadalom problémáinak dagonyázásában és a 80-as évek sötét hangulatvilágában folytatódik. Ami akkor is egyértelmű lesz mindenkinek, ha nem olvassa mellé a promo szöveget. A legnagyobb fejlődést én most a dalszerzésben fedeztem fel, vannak olyan részletek és megoldások amik tényleg meglepőek, a váltások pedig kellő dinamikát adnak az egésznek. Gondolok itt a Savanyú középtempós indítására, ami majd egy szövegelős kiállásra vált át, hogy a végén egy virgázós aprtítással végződjön. Ezek nen olyan dolgok amiket eddig nem hallottunk, mégis kellő igényeséggel össze vannak rakva. Az Ölj meg elején a köpést szét adom, hoz bele egy kis prosztóságot, amit azonnal felhígít ez a kísérteties billentyű téma. A vokál ezen a dalon nagyon változatos, a rekedtes kántáláson, a sátánvarjú károgáson és a károgás és éneklés érdekes keveréke is megtalálható. Szerencsére a Kopponyányi Monyókos ének kicsit a háttérbe szorult, mert annak ellenére, hogy nekem tetszik sokszor olyan humor faktort adott a zenéhez, ami rontotta az összképet. Így a dalszerzés mellet, az énekes dolgok is jobbak és változatosabbak lettek. Ének fronton egyébként Stefán Müller a Humugor-ból és Mr. N a Rém-ből is a tiszteletét teszi. A Subs-ban ezen dolgok is jól kivehetőek, a lágy billentyű dallamok és a nyers gitárok adnak egy fajta kontrasztott az egészhez.

Ami továbbra is az achilles sarka a Fattyú-nak az a hangzás. Amiben van egy kis javulás, de még mindig nem az igazi. Nem jó, de nem is tragikus. Esetleg egy hozzáértőbb segítségét kérve lehetne nagyobb mértékben javítani a dolgon. Nekem hiányzik egy fajta mocsok és mosdatlanság az egész Fattyú hangzásából, amit viszont a neve alapján elvárnék. Most nem azért, hogy haza beszéljek, de Naga Értéktelen hangzása szinte tökéletes lenne ide és az is otthoni körülmények között készült. A szövegek is olyanok, hogy sokszor megmosolyogtam a sorokat, Avius párszor bele esett abba a tipikus hibába, mikor nagyon sötét és nagyon black metalos szöveget akar írni az ember, de inkább csak vicces lesz. Az énekben és a dalszerzésben viszont erős fejlődést érzek, meg azt a potenciált ami továbbra is a kifejlődésre vár, viszont ezzel a hozzáálással és alázattal amit Avius produkál, nagy esélyt látok arra, hogy lesz még ebből cserebogár.