Nemrég jött ki a Fattyú legújabb EP-je, a Homo Novus. Ennek kapcsán faggattam Avius-t, a projekt agyát. Szóba került Fenriz, a trve-ság, folklór és a vallás egyaránt, meg sok mindem más is. A kicsit csapongó, de annál tartalmasabb beszélgetést lentebb olvashatjátok.

Na, akkor csináljunk úgy, mintha ez egy komoly interjú lenne. Szóval szia, köszi, hogy elfogadtad a felkérést. Kezdjük az elején! Ki is vagy te és mit csinálsz?

Helló és köszöntök minden olvasót! Én köszönöm a lehetőséget az interjúra! A Fattyú (one-person black metal projekt) alapítója, Avius vagyok. Legalábbis ezen a néven „alkotom” 2017 tele óta, amióta létrehoztam a black metal alapokon nyugvó projektemet. Az pedig, hogy valójában ki van ezen név mögött, szerintem a zene maga jobban leírja, mint ahogy én azt össze tudnám neked foglalni.Ezért úgy gondolom, hogy a kilétem nem is annyira érdekes.

Emlékszel, hogy mikor és hol találkoztál először zenével és hogy abból, hogy jutottál oda, hogy 2017-ben megszületett a Fattyú?

Erre könnyű lesz választ adni! Tesómék és köztem elég nagy a korkülönbség (16 év) aztán amik mentek a ’90-es években azokat hallgatták… Metallica, Nirvana, Red Hot Chili Pappers, Guns N’ Roses, szóval igazából ezeken nevelkedtem. Aztán később megismerkedtem a black metallal, nyilván a mainstream bandákkal kezdtem (Cradle Of Filth, Dimmu Borgir), közben kalapácsként sujtott le rám a Misfits és a horror punk… szépen lassan mind a két bugyorban egyre mélyebbre ástam magam. Gimiskén hozzácsapódtam egy kisebb társasághoz, akik horror punk zenét toltak főleg a Wednesday 13 munkássága mentén, akkor kezdtem el zenélgetni. Több mellék projekt, illetve kisebb-nagyobb kihagyás után kitaláltam, hogy csinálni kellene egy black metal vonalon mozgó bandát, ez volt a Fattyú elődje, ott összeraktunk 2 demót, de aztán nem folytattuk a közös munkát. Végül 2017 telén elhatároztam, hogy nekivágok egyedül a saját ízlésem szerintem és körülbelül 1 év alkotói tevékenység után megszületett a Fattyú első lemeze, a Hagyaték.

És ha már itt tartunk, honnan jött a Fattyú név? Mert amúgy zseniális, kevés jobbat tudok elképzelni, egy black metal zenekarnak, főleg, hogy én is napi szinten szitkozódok is így munkában.

Igazán hízelgő, köszönöm! A névválasztás mindig egy nagyon hosszú és bonyolult folyamatot jelent egy zenekar életében, hogy kinek mi tetszik vagy mi nem. Azt gondoltam mivel egyedül vagyok, így nálam ez könnyen lefog zajlani… hát tévedtem. Végig jártam a kötelezőket, angol, német, latin név sőt a biztonság kedvéért még a mordori fekete nyelven is nézelődtem, de nem vezetett különösebb eredményre. Aztán végül elhatároztam magamban, hogy mivel magyarul írom a szövegeket és maguk a szövegeknek a témái is erősen kapcsolódnak a magyarsághoz, így magyar nevet kell választanom. Aztán valahogy 2018 őszén, valami teljesen véletlen folytán szembejött velem a „Fattyú” szó, utána jártam a jelentéseinek (mellékesen növő (levél, hajtás), ami nem a szokott helyén, a magasban nőtt, hanem a tő közelében; fölös, szabálytalan) és úgy határoztam, hogy ez eléggé lefedi azt, amit akarok. Aztán körülbelül másfél éve Párommal beszélgettünk a zenekarral kapcsolatban és Ő mondta, hogy tök jól választottam nevet, mert hogy én is az vagyok. Ekkor tudatosult bennem az, hogy házasságon kívül született gyermek vagyok, így valóban kiválóan választottam zenekar nevet. Tisztában voltam a szó ezen jelentésével is, de valahogy valamiért az én agyamig ez nem jutott el.

Én is az vagyok egyébként, de ettől függetlenül is tök jó szitokszó. Ezekben a pogány dolgokban és a magyarságban találtad meg az utadat. Ez honnan jött, adott volt a black metal miatt vagy érdekelt a téma?

Nyilván! Kiváló szitokszó, D&D-zés közben szoktuk használni „Te kutya fattyja” formában! Hosszú út vezetett oda, hogy a Kárpát-medencei folklórt választottam. Nyilván játszhattam volna „klasszikus” black metalt is és lehetett volna minden második szavam az, hogy SÁTÁN, vagy játszhattam volna viking black-et, mert valami érdekes okból adódóan divatos manapság a pogány black-et a viking mitológiával azonosítani, de ezeket nem tudtam volna eléggé magamévá tenni. Ez olyan, mintha dél-afrikai létemre ír-kocsma rockot akarnék játszani, hol ott nem mondhatom a magaménak mert nem éltem abban a közegben. És mivel, ezek a témák egyébként is érdekeltek és izgalmasnak találtam, így ez lett. Szeretek olvasni a különböző népek mitológiájáról és folklórjáról, illetve, hogy ezek miben gyökereznek. Kicsit több és részletesebb gyűjtőmunkát von magával, de közben megismerkedem a Kárpát-medencei folklórral, ami pedig igen izgalmas és változatos.

Na igen, ezért tartom én gáznak a Kylfingar zenekart, az ír, kelta kocsma punk az szerintem egy kicsit másabb tészta. Ott van egy olyan életérzés, ami "nemzetközi". Szóval nincsenek ilyen vallásellenes indíttatásaid, mármint a zenével kapcsolatban?

Minden vallást elutasítok, ami erőszakosan akarja ráerőltetni magát egy másikra. Ezen okból adódóan van némi ellenszenvem bizonyos hitek iránt, de ezt próbálom a Fattyú-tól távoltartani. Próbálom inkább a fő ihletésemet a folklórból, a természeti erőkből, a mitológiai lényekből meríteni, mintsem a vallásellenességből. Nyilván időnként a történelem folyamán is egymásnak feszültek a felek (lásd: Gellért-hegy története), így időnként ez a kettősség bennem is fellelhető és kár is lenne ezt tagadnom. Végül Quorthon szavaival zárnám ezt a részt: „…A sötét és gonosz témák választása nem egy állásfoglalás volt, nem egy hivatalos nézőpont, vagy egy személyes ideológia kifejeződése. Nem is a gonosz vagy a sátánizmus mellé állás….”

Akkor Quorthon gondolom adott mint inspiráció. Zeneileg kik hatottak még rád, vagy mik? Szóba hoztad például a D&D-t is, engem például a szerepjátékok ránottak bele a black metalba, kerestem azt a hangulatot ami abban van. Ez a hobbi hat a zenéidre vagy a szövegeidre?

A black metal színtérről, akik nagy hatással voltak, vannak rám a természetesen a Bathory, mellete a Satyricon, Summoning, Burzum. Tudom manapság nem előnyös leírni, hogy az ember szereti a Burzumot, de örülnék, ha belátnák az emberek, hogy a zenei öröksége tagadhatatlan és attól, hogy valaki szereti a zenéjét, még az ideológiájával nem feltétlen ért egyet. A fantasy és a horror mindig is a kedvenc műfajaim közzé tartoztak, így valahogy elkerülhetetlenné volt, hogy előbb-utóbb elnyel a M.Á.G.U.S., a D&D és a hasonló asztali szerepjátékok izgalmas világa. A szövegeimre ez a hobbim nagy hatással van, ugyanis a folklórt sűrűn keverem dark fantasy elemekkel. Zeneileg is fellelhetőek a hatások, hiszen rendszeresen használok ambient, illetve dungeon synth elemeket a Fattyúban.

Varg boszokányüldözése az egy vicc, mondom ezt úgy, hogy ha választani kéne baloldalinak vallanám magam. Csak ami most megy, ez a pc cenzúra közel sem az. Érdekes módon Dagon-ra nem szállt rá a Facebook, akire elméletileg, rá lett bizonyítva a pedofília. Ezt csak azért hozom fel, mert tök érdekes, hogy meg van már hasonulva önmagával a black metal, mert már nem csak NS meg nemzeti érzelmű zenekarok találhatóak meg, hanem antifa, anarchista és más erősen balos ideológiák is. Szerinted melyik a hitelesebb, vagy lényegtelen a politika? Vagy van helye egyáltalán politikának a black metalban?

Ez egy nagyon nehéz kérdés és nem létezik rá jó válasz. Zenekara válogatja, hogy melyik mennyire folyik bele a politikai ideológiákba, az pedig egy teljesen másik kérdés, hogy időnként reflektál-e a körülötte zajló eseményekre. Ezt a rajongók és a média részéről is sokan, sokfélekép értelmezik. Vannak, akik úgy, döntenek, hogy ők nem támogatnak jobbos, vagy balos zenekart különböző ideológiai okokból, mások ebben nem a politikát, hanem egyszerűen a művészetet látják. A szövegim miatt mind a két oldal követői betaláltak, de különösebben nem zavar, inkább örülök, mert legalább kiváltottam belőlük valami reakciót. Egyébként úgy gondolom, hogy kevés ennyire szélsőséges színtér maradt, mint a black, de talán ez a legradikálisabb mind közül, így ha pont ebben a közegben nem lehetnek jelen a különböző ideológiák akkor semelyik másikban sincs semmi keresni valója.

Mi a véleményed a trveságról? Amit mar néha ideológiai szinten követnek emberek,ebben a stílusban. Neked is vannak vagány, pozolos promo képeid. Szerinted most 2021-ben van még létjogosultsága ennek a láncalsógatyában, kardlóbálós dolognak?

Én a TRVE-ságról úgy vélekedek, hogy aki állandóan bizonygatja, hogy mennyire trve, illetve azt, hogy mi nem, na az pont nem TRVE! Azt mindig a hallgatóság dönti el, hogy kit fogadnak be és emelnek a trve-ság piedesztáljára, illetve megvannak azok a médiumok is, akik ebben segítenek és most nem a mainstream sajtóra gondolok. Erre a legjobb példa szerintem Fenriz, tolja, amit akar, szarik mindenbe és mindenkire ott volt a kezdetekkor és közben a sörhasával és a macskáival fotózkodik mialatt arról beszél, hogy a kedvence a német elektro és a redneck zene. Közben pedig egyszer nem mondja, hogy Ő a helyi Jani, mert ezt a címet a viselkedésével és az egész egyéniségével kiérdemelte. A kérdésed második feléről pedig az a véleményem, hogy ha valaki így hiteles, akkor igen. Megtudom érteni azokat a zenekarokat is, akik rosszul vannak a kötelező szegecselt bőrszerkós, corpsepaintes, karddal hadonászós imázstól, mert valljuk be őszintén sokszor áthajlik a dolog kellemetlen és gagyi majmolásba, ami pedig senkinek nem tesz jót. Ugyan akkor egy Mardukot, vagy Dark Funeral-t elképzelni ezek nélkül a szerkók nélkül pont ugyan olyan röhejes, mert Ők pedig így hitelesek. Annak idején a Satyricon, Emperor és Dark Throne is így nyomultak, mert így éreztek hitelesnek azt, amit csináltak / csinálnak, de ők változtattak ezen és senki sem tagadja tőlük a „trve-ságot” Nálam ezek a pozolós promo képek, inkább csak kötelező jelleggel elkészült aktualitást bemutató fotók. Egyébként sem kifejezetten szeretek fotózkodni, de egy csomó webzine, vagy online újság csak akkor hajlandó veled szóba állni, ha küldesz képet a „zenekarról”, így valamilyen szinten belekényszerítettek ebbe a fajta pozőrködésbe és így lett maszkom festés helyett.

Téged igazából a jó példának szántalak. Fenriz jó érv, bár én nem vagyok híve az ő vaskalapos, csak a régi jó és minden szar amit 95 után adtak ki dolognak.

Én sem vagyok híve ezen elgondolásainak, csak őt hoztam fel egy jó példának.

Mi a véleményed a hazai színtérről? Miben jó, miben rossz? Kikre kell oda figyelni?

A hazai színtérnek, amennyire én ebbe belelátok ugyan az a problémája, mint a külföldinek és ugyan azok az erősségei is. Rengeteg zenekar és one-person projekt alkot az undergroundban és mind nagyon kevés teret kap, illetve sokszor inkább az egyént részesítik előnyben. Ha egy-két, vagy akár több banda összefogna sokkal jobban jelen tudnának lenni a színtéren, illetve az sem lenne, baj, ha nem a mainstream heavy metal jelentené az alfát és az omegát a magyar rock zenei sajtóban. A másik probléma, amiről már korábban is szó esett a trve-ság… kialakult egy rettentő furcsa elitizmus a műfajban, ami körbe lengi ezt az egészet, mint sírokat a temetői köd. Rengeteg zenekarnak még mindig a black metalos klisék jelentik a műfaj fogalmát és ebből igazából trend lett. A black metal zsigerből elutasította a trendeket és ez az ars poeticája is, hogy szembe megy ezzel a fajta komfortizmussal. Egy mondatba összefoglalva: a black metál a saját maga által létrehozott klisék miatt vált trendivé, azzá, amivel szemben önmagát megfogalmazta. Lehet úgy jó zenét írni, hogy meghallgatsz másokat és a számodra tetsző dolgokat átemeled magadhoz, de végsősoron a black metal pont azért különleges, mert az alkotó a lelke egy intim kivonatát tárja a hallgatóság elé. Nekem, akik a haza színtérről nagy kedvenceim például a Távol, épp az interjú készítése közben hallgatom az új hangzót. A Mádra, őket annyira rommá hallgattuk Párommal, hogy letiltott a bandcamp és kénytelen voltam rendelni tőlük CD-t. Akik még előszoktak fordulnak a lejátszási listámban, ők a Hajnalpír, Vénem, Gyötrelem, illetve mostanában az Avaron új lemeze szól még sokat.

Igen ez az összetartás a hardcore színtéren valahogy jobban meg van nálunk. Ott volt például a Kripta, meg remélhetőleg majd lesz is. A kisebb, nagyobb közösségi szervezésű fesztiválok is. Bár én ide sorolnám a közös munkádat a Rémmel is. Hogy ismerkedtek meg Mr N-el és ebből, hogy jött az, hogy kidobjátok azt a két EP-t CD-n?

N-nel hasonlóan vélekedünk a színtért érintő dolgokban, talán ezért is tudunk, együtt működni. Mikor megjelent „Az Alföld sötét szíve” lemez, akkor kezdtünk el beszélgetni. A zenéről, egymás munkásságáról, bandákról és ezekhez hasonló létezést meghatározó dolgokról. Aztán felmerült a lemez kiadás kérdése. Kinek, hogy vannak ismeretségei, illetve mind ketten nemtetszésünket fejeztük ki azzal kapcsolatban, hogy mennyire kevés lehetősége van a hozzánk hasonló zenekaroknak. Végül ez a beszélgetés odáig fajult, úgy döntöttünk, hogy saját kézbe vesszük az irányítást és együttesen próbálunk meg boldogulni egy közös kiadó égisze alatt, így született meg a Noctis Sonos Records. Aztán N bedobta ötletnek, hogy adjunk ki egy split lemezt, a történet hátralévő része, pedig ismert. Jelenleg még rendelkezünk néhány Pogány tél kiadvánnyal, illetve más kiadó által megjelentetett CD-vel, de az ezekből befolyó összegnek már meg is találtuk a helyét. Terveink közt szerepel, hogy a nemrég megjelent RÉM – Berek lemezt, fizikai formátumban is megjelentetjük. Ha minden rendben történik ezentúl is, akkor valamikor május környékén fogunk jelentkezni ezzel a kiadvánnyal.

 Ezzel a következő kérdésemet is megválaszoltad és a sejtésem is beigazolódott a kaidóval kapcsolatban. Térjünk át az új anyagra! Privátban beszéltük, hogy sok post-punk-ot tolsz mostanában, ami észre is vehető a Homo Novus-on. Ennek hatására lett ilyen ez a három dal, vagy eleve azért hallgattál ilyeneket mert valami mást szerettél volna mind eddig?

 Részben a véletlen műve volt. A Homo Novus szövegei nem a szokásos „Fattyús” témák köré épülnek, ahogy írtad is, kissé urbanizálódott. Ezért szerettem volna zeneileg is valami mást összerakni. Ekkor már tudtam, hogy az „extra hangszereket” a ’80-as, ’90-es évek elektronikája fogják meghatározni. Az írás aktív időszakában, illetve a mixing/mastering folyamat közben nem szeretek black metalt hallgatni, vagy legalábbis kerülöm. Olyankor mindig jön valami X+1. ötlet, ami elvisz egy új és másik irányba, ami egy ideig remek megoldásokat képes eredményezni, de engem sokszor már inkább összezavar. Ezért ezekben az időszakokban szoktam tobzódni többek között a post-punk műfajban. Jelen esetben, pedig ez most bemászott a tudatalattimba és ez érződhet a dalokon. Egyébként, ha nem kérdezel rá, nekem nem tűnt volna fel.

Akkor, nem kötöd le magad egy stílusban? Nem kell meglepődnünk, ha ezután is lesznek olyan Fattyú kiadványok, amik szorosan nem kapcsolódnak az előzőekhez?