A Blood Skid az utóbbi öt évben már bekínált három kis lemezzel és mindegyiken voltak érdekes pillanatok. Ami már első ránézésre a egyértelmű volt, hogy ők még mindig nagyon élik a 2000-es évek eleji emo/screamo dolgokat. Ennek ellenére második neki futásra betoltak egy olyan fél perces powerviolance himnuszokat tartalmazó 7 perces kislemezt, hogy spatulával kellet felvakarni a maradék pofánkat, amit a betonon horzsoltunk le, önként. Eközben pedig nem felejtették el, hogy a mid-west az a hely amerről ők jönni akarnak.

Itt a negyedik karika 21 percben, van minden ami szem-szájnak ingere. Az első dal címe Tony Hawk Pro Skater 2, ami tényleg egy olyan dal ami simán szerepelhetett volna a játékban. Pörgős, punkos, csorda vokálozgatás, bohóckodás. A folytatásban már van egy kis túrás is, meg olyan dallamok amik úgy kínlódnak mintha szét akarnának esni, de valahogy mégis működik a dolog. A középnyugat ráz kezet az erőszakos pv irányokkal, egy kis bohókás punkkal karöltve, amiből egy aranyos és mókás egyveleg születik. Amiben egyszerre ott van a "sad emo boy" hangulat is, viszont néhol meglepően agresszív és vehemens, de nem a screamo-hoz illő módon. A dalok rövidek és húzósak, amit még instrumentális akusztikus részek is színesítenek. Szóval a változatosságra nem lehet panaszunk és emelllett akadnak igen csak erős dalok és témák is, mint a Somniloquy. Vagy éppen szomcsi tábortűz mellet piszmogás, mint a With Everything Said. Részeiben ez a kirakós nagyon szépen kimunkált stílus gyakorlat, összerakva mégis néha nem értem, hogy mi jön miután és miért. Viszont ez az önfeledt káosz mégis tele van jobbnál jobb pillanatokkal, amik lehet szét is esnek szinte azonnal, mégis szerethető és újra és újra hallgattatja magát.