Ez a hét úgy látszik, hogy szarul szólás jegyében fog telni. Már a név is, hogy Superfrost, valami nagyon elvetemült trve förmedvényt enged sejtettni. Ami sok esetben egy kétélű fegyver, mert vagy irdatlan hangulatos és a lo-fi eszközöket kreatívan a hangulat fokozására használó lemezbe akadunk, vagy pedig egy ugyanolyan pózer szarba, ami ellen az alkotó fejében a küzdelem folyik. Az első amin megakadt a szemem, az black metal/punk tag-ek kombinációja, ami nálam alapból egy instant bepóbálást jelent. Erre még csak rá tett egy lapáttal a név, ami alapján magam sem tudtam, hogy mire számítsak.

A bancamp oldal megnyitása után, a kérdések pedig csak sokasodtak. Ez már a harmadik lemez és mindenért, a keverést is beleértve, Kazah Azak felel. Eddig szép és jó. Viszont miért van feltűntetve, hogy Hortobágy 1991, egy mexikói black metal lemezen? Miért vannak magyar dalcímek és szövegek? Kérdés, kérdés hátán. Az már csak hab a tortán, hogy emberünk úgy néz ki, mint Attila Isten black metalos ostora. Ha ebből a nem mindennapi misztikumból indulunk ki, már eleve érdekesebb mint a legtöbb hasonló, trve cucc. Annak aki ismeri minimálisan is a dél-amerika-i metal színteret, annak az első gondolat valószínűleg az lesz, mint nekem. Hogy van ott egy faszi, aki már az anyja csecsiből és a Tormentor-t szívta magába. Aki kóbór denevérekkel küzdött a cumijáért, a langyos mexikói éjszakákon, csecsemőként. Aki Csihar CBD olajából valószínűleg pont 666 cseppet szedett be, és ennek erdménye lett, ez az ősi reankarnációs nosztalgia csomag.

Elsőre engem nagyon elkapott, főleg a hangzás, a hangulat, ez az egész nonszensz körítés, ami körbe lengi a projektet. Be is dobtam a HMC-be. Zistler Úr mondta, hogy jó ez, csak unalmas. Végülis igaza van. Tipikusan abba a hibába esik amiben oly sokan, akik ezt a stílust tűzték a zászlajukra. Annyira kergetik a 90-es évek hangulatát, azt a megfoghatatlan, lo-fi, nekro érzést, hogy minden ennek van alárendelve. A célját végülis elérte, mert hangulatilag tényleg nem tudok bele kötni. Engem a hangzás és a kripta feeling teljesen elvisz, még ha vannak is üresjáratok rendesen. Egy olyan lemez ez, ahol a legtöbb eljátszott hangot már hallhattuk. Ennek ellenére még se tudok rá haragudni. Az egészből árad, az odaadás. Hogy valaki olyan keze munkája, aki rajong a 90-es évek hangzásért és zenekaraiért. Célja pedig az, hogy ezt reprodukálja. Ami sikerül is neki valamilyen szinten. A baj csak az, hogy miközben próbálja leutánozni, megköti a saját kezét és olyan keretek közé kényszeríti magát, ahol nagyon nehéz valami újat vagy izgalmasat alkotni. Pedig csak kissebb apróságok kellenének és egyből változatosabb lenne az anyag. Teszem azt, egy kis csiharista torokének, gregorián vagy akár dallamos ének. Ezek mind olyan dolgok, amik már 2022-ben is elcsépeltnek hangzanak, mégis, jó kiinduló pontok lennének. Új színeket vinnének a zenébe, miközben hű tudna maradni az áhított hangzáshoz is. A lemez közepe felé felcsnedülő orgonáról nem is beszélve, ami akár többször is előkerülhetett volna.

A Kobold Pusztító Gépezet egyébként a legjobb dalcím világon, a Kurvák Vére Folyjon-ról már nem is beszélve. Az persze hozzá tartozik az igazsághoz, hogy ilyen címkkel és dalszövegekkel mint például ez:

Izzó fém műfasz
A kurva seggébe
Könnyek és vér
Brutál gyilokpornó

nem nagyon tudom komolyan venni a dolgot. Persze nem is kötelező, lehet maga a szerző se gondolta komolyan, legalábbis remélem. Olyan mint egy jó slasher horror, élvezed amíg tart, de azért a Sikolyt se említjük a Mechanikus Narancsal együtt, nem véletlenül. A hangzás kiváló, igazi trve cult csemege, a hangulat is első osztályó. A tuka tuka szétveri az arcunkat, a sötétségben megbuvó kankós faszú démonok pedig a lelkünkre fenik a fogukat, a seggünkre meg a falloszukat. A dohos kripta szag átjárja, nem csak az orrunkat, hanem az egész testünket, még ha ez a szag kicsit ismerős is, mert már szagoltuk jó párszor. A stílus szerelmesei megtalálhatják benne a számításukat, pár pörgetést mindenképpen meg ér. Viszont van hova fejlődni, és abból a néhány izgalmasabb pillanatból úgy érzem, hogy akár számíthatunk is rá.

denevér szaros 6.5/10