A srácot a veszprémi Szigonyból ismerem, ahol egy időben csapos volt, meg basszusgitáros a P.F.A-ban. Aztán ott volt a Pankterasz az Utcazene Fesztivál nem hivatalos szekciójaként. Akkor és ott a fiatalságom és felelőtlen egyetemista pályafutásom köszönt rám húsz év távlatából, amiért örökké hálás maradok az arcoknak. Az arcok nagyjából a P.F.A. és a Sheep In Wolves Clothing legénységéből álltak plusz Gabo. Én legalább is így képeztem le a tudatomban, ők voltak a frontvonalban. Forró július, jéghideg sör, lemenő nap a Veszprémi Petőfi Színház teraszán, és festői környezet a belvárosban. Raklapokból összerakott rögtönzött kocsmai berendezés puha babzsákokkal, és kiváló zenék alfától omegáig stílusban. Estétől késő éjszakáig meg neocrust, powerviolence, punk és post metal bandák nyomták a zenét kiváló hangosítással. Ez volt a Pankterasz. Még az sem volt zavaró, hogy tömve volt, mivel nem a négy fal között voltunk, hanem a szabadban, és nem voltak kordonok, meg kijelölt terület. Ténfereghettél jobbra-balra kedvedre.

Meglepő fordulatnak érzem, hogy black metalt kezdtetek játszani. Bár az általatok képviselt punk téma nem állt halál messze tőle, az AAK azért mégis sötétebb annál. Ki keresett meg kit? Hogy született ez az egész?

Atika kérdezte meg tőlem, hogy nem-e nyomnék vele valamilyen projektet először, de az igazság az, hogy éppen kicsivel előtte ütött szöget a fejembe, hogy jó lenne valamilyen formában belekóstolni a black metalba is zeneileg. Akkor ez még csak egy kósza gondolat volt, amire nyitva hagytam a lehetőséget. Tél volt, covid volt, időnk volt és mivel Atikát nagyszerű dobosnak és még nagyszerűbb embernek tartom, így nem teketóriáztam sokat a válaszommal sem.

Öszintén szólva az a furcsa, hogy ti még nem csináltatok valamit eddig közösen. Megkerülhetetlen kérdés. Mi van most a P.F.A-val és a Sheep-pel?

A P.F.A háza táján történt némi változás. Az egyik gitárosunk, Lacika kiszállt a bandából. No hard feelings, egyszerűen csak már kicsit másba voltunk a vége felé. Jóban maradtunk, egyébként az Escalate énekeseként és dalszerzőjeként találkozhatnak vele a népek a jövőben. Ami viszont jó hír, hogy régi, alapító gitárosunk, Tibor majdnem tíz év után hazaköltözött Koppenhágából. Ő csak a nagyobb turnékon, a lemezfelvételeken, illetve on and off vett részt a zenekar életében ebben az időszakban. A sors fura fintora, hogy a két esemény nagyjából egyszerre következett be, így úgy alakult, hogy a "klasszikus" négyes felállásban megyünk tovább. Eddig van 8 új számunk megírva, még párat írunk és vesszük is fel őket. A koncertmeghívásokat többnyire sajnos offolnunk kellett mostanában, ennek részben magánéleti okai is vannak (amik amúgy kifejezetten pozitívak, de mégsem szeretném most itt kiteregetni őket egyelőre). A Sheep [in Wolves' Clothing] tudtommal feloszlott. Pár hónapja mondjuk belefutottam egy próbájukba, de az szerintem csak amolyan nosztalgiajárat lehetett.

Nem mondod! Két olyan anyag után, ami mögöttük van? Most elszomorodtam kicsit. A black metalban a természet örök és megunhatatlan forrás, és külön öröm számomra, hogy ti is erre az irányra mentetek rá. Benned amúgy is van egy egészséges szintű patriotizmus. Szóvan Bakony black, mi?

A "patriotizmusom" ha van egyáltalán, akkor az kifejezetten lokális jellegű és nagyjából Veszprém megyére korlátozódik mentesen a felsőbbrendűségi illúzióktól és a sovinizmus minden csírájától. Valójában a szívemben élő zen szerzetes nem hisz az izmusokban. Én mindig is szerettem itt élni a Balaton és a Bakony miatt, meg Veszprémnél sem voltam még számomra kellemesebb helyen, pedig megfordultam már itt-ott. A nemzetállamokban viszont nem hiszek. Magyarországra (csak úgy mint bármelyik másik országra) kulturális és földrajzi egységként tekintek és a köztük lévő békés szimbiózis a legfőbb vágyam szociális szempontból. A Bakony mindig nagyon fontos volt számomra és az egész családom számára. Gyerekkoromban rengeteget kirándultunk ott, a szüleim és a nővérem pedig azóta fent is laknak egy kis zsákfaluban, így nyilván még többet fordulok meg arra. Nem akarok erkölcscsőszködni de mindenki látja, hogy az emberiség hogyan távolodik el a természettől napról napra, talán szélmalomharc ez, de igyekszem ennek a tendenciának ellentartani, amennyire csak lehet. Ehhez a személyes gyakorlóterepem a Bakony.

Természetesen veszprémi kötődésre gondoltam, nem nemzeti fensőbbrendűségre. Jól ismerem a szellemiséget, amit képviseltek, és amit a Szigony is képviselt, és ami hozzám is nagyon közel áll. Hogyhogy ketten vagytok az AAK-ba? Élő fellépéseket nem terveztek?

A lehető legminimalistább sztilóba akartuk ezt kihozni. Koncertezni nem akarunk egyáltalán. Ez egy project zenekar. Minden télen egy cuccot kihozunk. Az a policy-nk, hogy csak télen lehet próbálni is.

A borítók a tőled jól megszokott paintes rajzok maradnak? Van egy hangulatuk.

Hát ennek a másodiknak félig meddig igen, de valójában nem rajz, hanem egy lebutított kép pár fenyőfáról. persze némi utólagos edittel, színezéssel stb. Igazából ezzel kapcsolatban is annyi a koncepciónk, hogy valamilyen természeti jelenséget ábrázoljon és azt is nagyon egyszerűen.

A zenétekben fellelhető egy csipetnyi dungeon synth íz. Persze nem olyan direkt formában, ahogy a reneszánsz dallamokra tamtamoló alkotók teszik, hanem inkább a burzumos vonal. Korábban nem hallottam szintetizátort tőletek. Hogy jött az ötlet?

Az első EP számaiban is volt szinti, de inkább csak kiegészítő jelleggel. Nem mondhatnám, hogy voltak konkrét hatások vagy irányelvek, csak egy hosszú szinti outrót akartunk adni az új cucc címadó számához. Mivel az alap koordináta rendszer mégiscsak a black metal, ez óhatatlanul is valami dungeon synth jellegű dologba torkollott, de annál azért jóval szabadabb, improvizatívabb lett a végeredmény szerintem.

Azt, hogy tőletek eddig nem, azt úgy kellett érteni, hogy a másik két bandátokban. És remélem, ezután is lesz ilyen. Szerinted a punk és a black metal nennyire átlapolható. Zeneileg hasonlók ugyanis, de ideológiáikban lehetnek különbségek.

Szerintem abszolút kompatibilisek. A black metal és a nemzeti szocializmus vagy neo-nácizmus összefonódása szerencsére nagyjából a '90-es évekkel együtt véget is ért és annak idején is elsősorban csak egyfajta nagyot-mondani-akarás volt ez elkényeztetett, töltényöves, újgazdag tinédzserek szájából. Azóta megjelentek olyan előadók, mint a Panopticon, akik a dalszövegeikkel anarcho-primitivista vagy öko-anarchista felhangokat is ütögetnek. Talán nem árulok el agy titkot, azzal, hogy hozzám ezek a gondolatok állnak közelebb, azzal a különbséggel, hogy én nem démonizálom a technológiát, csak egy kétélű kardnak tartom, ami jelenleg kibaszott rossz kezekben van.

Nagyon szerteágazó zenei ízlésed van, és sokmindenbe bele is vágtál az évek során. Mik a fő inspirációforrásaid?

Mostanában leginkább a free jazzre vagy szabad improvizációra vagyok ráfagyva, de emellett csinálok hip-hop alapokat is, amikre néha rá is reppelek, ha úgy van. A zenekari fő csapás számomra a P.F.A. és ezek mellé esett be ez a black metal project most. A zenére szeretek kicsit univerzális értelemben gondolni, ezért fordul elő, hogy a különböző stílusú cuccaimon belül is sokféle hatás keveredik. Ezeket a műfajokat szeretem a legjobban és az, hogy éppen melyiket művelem az tényleg csak attól függ, hogy éppen milyen flowban vagyok. Az inspirációk tekintetében pedig meg se próbálkoznék felsorolásokba bocsátkozni. Könyvek, filmek, képregények, zenék, festők, de sima hétköznapi beszélgetések is tudnak nagy nyomokat hagyni bennem, amelyek aztán egy újabb köntösben, de az előbb említett csatornákon vagy rajzokban, festményekben csorognak ki belőlem. A legutolsó ilyen impact kissé szomorú ürüggyel, az ukrán-orosz háború folytán ért el, mikor olvastam, hogy rakétatalálat miatt megsemmisült az ukrán népi iparművészeti múzeum és megsemmisült 25 darab Maria Prymachenko alkotásai közül, akit eddig nem ismertem, de amint rákerestem a képeire azonnal eldobtam az agyam tőlük.

 

Ja, és az még vérfagyasztóbb, hogy egy pillanat alatt így meg tudnak változni dolgok a világban. Volt egy tárlatod Veszprémben a paintes rajzaidból. Betennék párat, amit kiválasztasz ide az interjúba, illetve kérlek, kommentáld is őket.

Igen, gyerekkorom óta rajzolok painttel, de már felnőttként, huszonegy-két évesen kattantam rá igazán. Volt egy nagyon uncsi munkahelyem, ahol vonalkódokat kellett scannelni és a melós laptopról letörölték az aknakeresőt meg a pasziánszt, nehogy tévutakra csalja a dolgozók koncentrációját. Ahhoz persze, hogy velem kibasszanak kicsit korábban kellett volna felkelni, mert a Paintet viszont rajtahagyták. Így kezdődött tulajdonképpen a sztori, akkor suttyomban rajzolgatni kezdtem, a spanjaim meg a kollégáim meg bátorítottak, hogy folytassam. Így azóta is csiszolgatom a kis stílusomat.

Ez az egyik legfrissebb, "SWAG GHOST RIDER" a címe. Aki vágja a Marvel képregényekből és/vagy a Nicolas Cage filmekből a karaktert az tudja, hogy minden kornak megvan a maga Szellemlovasa nagyon bírtam, mikor néha megjelent a karakter régi, western inkarnációja és továbbszőttem a gondolatot, hogy vajon a mostani kor lovasa hogy nézne ki. Persze nyakon öntöttem egy kis iróniával, de alapvetően ez egy tisztelgés a képregény előtt.

"KALI YUGA".A cím a négy hindu világkorszakból a legutolsóra utal, amiben elvileg jelenleg is élünk. Talán ez a legösszetettebb képem, legalábbis a szimbólumait tekintve. A középpontban Hamvas Béla sakkozik egy hindu istenséggel, miközben eredetiben olvassa a Tao Te Kinget. A háttérben intergalaktikus háború dúl, de egy bibliai utalás is el van rejtve a rajzon. Különböző katasztrófák ütik fel a fejüket, de a távolban már ott ragyog a szivárvány.

"AYAHUASCA CHIEF". Az utóbbi időben elég hevesen elkezdtem érdeklődni a kulturális antropológia iránt. Ez egy tiszteletadás az amerikai őslakosok kultúrája iránt persze megspékelve némi pszichedelikus utóízzel.

Mennyi idő elkészíteni egy ilyen képet?

Hát változó, de kb. olyan 10 és 20 óra között.

Napokra tippeltem. Mi a hosszú távú terv az AAK-kal? Maradtok duóban? Mennyire lehet szerinted feltörni manapság ezzel, amit csináltok?

Persze, a duó felállás az ideális számunkra. "Feltörni" nem áll szándékunkban. Egyszerűen csak minden télen csinálunk egy új hanganyagot, ennyi a koncepció. Világmegváltó terveink nincsenek. Szeretnénk jó zenét csinálni, ez számunkra öröm. Ha ez még tetszik is pár embernek az még jobb persze.

A hangzásotok eléggé penetráns, és említetted, hogy nem is szándékoztatok kiherélni. Mesélnél a felvételről? 

Ezt sem bonyolítottuk túl. Mindkét esetben megkértünk olyan haverjainkat, akik valamelyest konyítanak a felvételhez és/vagy van hozzá technikai cuccuk, hogy segítsenek egy délután erejéig. Vettünk nekik pizzát és sört. A nyersanyagot így rögzítettük, de a "keverést" már én csináltam otthon a magam botcsinálta módján. Nagyjából összelőttem az arányokat kis effekt ide, kis díszítés oda, kis ekuzgatás és kész is volt. A basszus sávhoz például egyáltalán nem nyúltam és a felvételkor is körülbelül kettő másodperc alatt választottuk ki a megfelelő hangzást.

 

Ezeknek a felvételeknek a kora jön el. Legalább is a crust / elvont színtéren. Tudom, hogy ez sablonos kérdés, de mit tanácsolnál annak a mai fiatalnak, aki hirtelen felindulásból punk / metal zenét akar játszani?

A punk számomra sokkal inkább egy hozzáállás mintsem zenei műfaj. Ennél fogva fel- és levenni sem lehet, mint egy pólót. Ha összhangra törekszünk a külső és belső természettel és a számunkra fontos emberekkel, hallgatunk a megérzéseinkre és még művészeti affinitásunk is van, akkor szinte teljesen mindegy, hogy milyen formátumba transzponáljuk át az érzéseinket és gondolatainkat, a végeredmény szinte biztos, hogy valami jó, de legalábbis valami szép lesz. A műfaj lényegtelen.