Amikor az Abyss bejelentette, hogy a Besnával jön Pestre, gondoltam lecsekkolom már, miről van szó. Először megijedtem a várromon játszó banda képétől. Kíváncsi voltam, mennyire is tudnak Ultimátumot kötni a valójában klisés klipkörnyezet, és a kétezres évek igényszintje között.

Jöjjön néhány rideg tény:

Zverstvá jelentése: atrocitások.

Az album megjelenésének ideje: 2022.03.11.

Samuel Dudlák – gitár, vokál

Martin Pinter – gitár, háttérvokál

Timotej Jurášek – basszus, háttérvokál

Gabriel Gorasz – dobok

„Na, ez kurwaság!” – mondta szlovák barátom, akit szülei tanítottak magyarra, ezért azzal a nagyon kedves dialektussal beszél, ami a szlovákiai magyarokra jellemző.

A pizzás doboz alja átizzadt, és a kicsi, háromlábú, műanyag távtartó átlyukasztotta a lucskos kartont.

Ez a barátom mutatott nekem pár szlovák bandát, és hát nagyon csalódott voltam, mert valószínűleg a lekérdezés volt hibás, de csak olyan, egyébként profi, de metálkodós viccbandába futottam, amiknek klipjében pl. a hipszter gyerek a munkába vezető úton véletlenül mindenkit megöl. Mind jó zene volt, de ez a kínos, keménykedős, metálklisés pop, aminek „szerencsére” itthon is sok képviselője akad, az én ingerküszöbömet nem igazán lépi át. Maximum nyaktáji, szekunderszégyenes viszketést okoz.

Nos, a Besná nem ilyen.

A bandanév jelentése „vad, dühöngő”. A srácok, elmondásuk szerint sokat merítenek a szlovák folklórból, illetve egy fő inspirációjuk Ján Botto verse, a Margita és Besná, amiben két féltékeny özvegyasszony harca elevenül meg. Ezek a nevek a Váh folyó egy veszélyes szakaszának szikláit illetik, amik bizony sok faúsztató életét vették.

Ahogy ezt a koncertjükön is jelezték, a dalszövegek nagy része a totalitarizmus veszélyének, a környezeti fenyegetéseknek, és az emberi természet valós elutasításának témája köré épül. Egyszóval, mai világunk legjelentősebb problémáit feszegetik a legények.

A zenekar egyfajta modern hangzású post-black mezsgyét képvisel, olyan post-hardcore-os beütéssel. Mondjuk elég nehéz definiálni ezeket a manapság születő, okos produkciókat. Hol vannak már a 90-es évek jó, öreg stilisztikai egymásnak feszülései.

Tudom, nagy nehézség „megszokottól eltérő” nyelven szövegeket írni...főleg, hogy azok jól is szóljanak. De hogy ennek a stílusnak mennyire jól áll a szlovák, az hihetetlen. Egyébként az egyik legmenőbb, minimalista albumborítót pattintották ezek az arcok....nézzük mi van mögötte:

A Ľadovec kezdi az albumot, nem is várat minket, remek arányokban zuhan ránk a technikás, dallamos zene. Nagyon kedvelem benne a vészjósló, „zuhanóbombázó” jellegű gitárkiállásokat. Mint minden post-blackbe, ide is bekúsznak a kötelező, szellős, akusztikus témák. Amik pont jók voltak a pesti fellépésüknek helyt adó, levegőtlen bunkerben… ajtónyitásra sarkallva a hátsó sorban álló Tibit.

A címadó Zverstvá kellemesen hajlik át, a természeti hangokkal végződő első dalból. Magasan száll ez a téma. Én speciel ezt szeretem a blackben…záporozzon a shredding. A srácok nem mellőzik a melodikus, szólisztikus gitártémákat. Van itt hangszeres tudás bőven. Illetve érződik, hogy klasszikusokon nevelkedtek.

Fúga címmel zajlik a harmadik track. Az Opeth hatások keringőznek a Metallicával. Szépen kibontott tiszta gitárok, folytott heavy matekozással, majd a dal újraépül a feketeség jegyében.

Elérkeztünk Margitához, a vad szellemhez. Nem meglepően, a Besná itt lövi el a „kellemes női próza” részt. Fantasztikus gitárok, és hátborzongató, mégis imádnivaló női suttogás koronázza ezt a tracket. Továbbra is remek a nyelv érdekes színezete. 

Revúca című trackjükkel visszaszigorodik a Besná, ebben a dalban már kevesebb a tisztagitáros merengés. Viszont cserében egy olyan szólót rittyentenek benne, ami egy olyan 80-as évekbe rúg vissza, ahol nem volt divat a gagyi.

Egy szemöldökfelhúzós ütemváltással kalauzol minket a a Revúca vége, a Spev drozda elejébe. Ez az utolsó track ebben a zenei tutajtúrában, vagy akár raftingban, ami valóban olyan hatású, mintha valami vad, hegyi folyamon zuhannánk, lépcsőről lépcsőre. Ezek a gyerekek rohadtul értik a hangszereiket, a gitárosok olyan szépen kerülgetik egymás témáit, hogy az a középkori várromos klip valójában értelmét nyeri számomra. Lehunyom a szemem, és Árva várát látom, mellette rohan a folyócska, amin talán egy másik özvegy, megcsalt, széttört szívű karakter kelti a zubogó, fehér habokat, rádöbbentve arra a jelenkor utazóját, hogy a természeten nem lehet felülkerekedni.