A hazai Seattleben tudtátok, hogy nem csak alter zenék vannak?? Jó, azok is vannak bőven, például a Heavy Mountain Olympia az rohadt jó. De most másról van szó, ez most nem Kispál és Borz, hanem Kiskín meg a Fájdalom, vagy mi. Ahogy gépelem itt a szokásos hülyeségeimet, Purci pont kirakja, hogy a Sirens Chant fog nyitni a Portrayal előtt. Véletlen lenne?

Ha a számokat nézzük, már 6 éve várunk arra, hogy legyen valami a Cvlt háza táján. Ha pedig őszinte akarok lenni, kicsit már el is felejtettem, hogy vannak Ők egyáltalán. Pedig annak idején, mikor rápörögtem erre a vonalra rendszeres vendégei voltak a lejátszómnak. Sőt, most az új lemezt hallgatva kellet eszembe jutnia annak is, hogy Ők csinálták TGvel az egyik legjobb hazai kollab anyagot is. Aminek egy hatalmas hibája van, hogy csak kettő dal készült belőle.

Elég a történelem órából, its kínlódás time! Mert itt bizonyt azt kapunk, de a legeslegjobb értelemben, mármint nem az érzések terén mert az fáj. Mert most attól a címtől, hogy Sorrow from you, meg a srácok előző munkáitól ugyan mit is vártam. Ebbe a bő húsz percbe sikerült bele sűríteni annyi kínt, magányt, elhagyatottságot és érdektelenséget, amitől a legszívesebben lekaparnám ezt a gyönyörű virágos tapétát az albérlet faláról. A gyerekkorból eredő traumák és azokkal való együtt élés, felnőttként. Könnyedén végikövethető történetek ezek, vagyis inkább életképek és jelenetek, egy gyerek szemszögéből. Nincsenek túltolt szimbolikák, nyakatekert alliterációk vagy elvont metaforák. Minden egyenes, mint nyíl és talán ezért hatásos ennyire az egész. A szövegek maróak ahogy haladnak előre, még ha egyértelmű is mi fog következni, mégis pofonnal felérő sorokat kapunk egymás után.

A zene pedig tökéletesen leköveti a szövegek mondani valóját. Mind tempóban, mind pedig hangulatban. A lágy dallamok a stílus legjobbjait idézi, a kezdés nagyon ismerős is volt. Bár azóta se jöttem ár, hogy honnan. A hardcore energiája és nyers ereje szinte tökéletesen van keverve a post blackes, sokszor elszállós és hasítóan fájdalmas dallamokkal, amiktől a saját szemed fájnád ki kínodban. A keverés az Ólban készült Nagy Miki kezemunkája, ezzel szerintem mindent elárultam. Most ajnározhatnám, hogy zseni a gyerek, de már biztos Ti is unjátok sokadjára, én mondjuk nem.

tapéta tépős 8/10