Ma van kereken egy hónapja, hogy a csillagokhoz vezető utak megnyíltak a Mátrában. Az Entrópia Architektúra másodjára tarolta le a hegyvidéket, egy kollaborációs, egyszeri alkalommal eljátszott rituáléval. Őszintén szólva én emiatt a produkció miatt mentem el és vesztettem el a Zaj szüzességemet. Ez a csodába illő 50 perc pedig az évtized egyik koncertjeként írta be magát a történelem könyvekbe. Ennek apropóján beszélgettünk a srácokkal, hogy Ők miként élték meg és hogyan jött létre, ez a nem mindenanpi előadás.

Sziasztok! Köszönöm, hogy szántok időt erre az interjúra. Most hagyjuk a kötelező köröket, ki, kicsoda meg hasonlóak és csapjunk egyből a lecsóba. Azaz, a mátrai szeánsz, meg annak a háttere.

Az Entrópiának, ez már nem az első ilyen megmozdulása. Hányadik alkalmi társzenekart fogyasztottátok most? És kik voltak az eddigiek?

Cs: A zenekar az elmúlt közel 22 év alatt számtalan vendégzenésszel dolgozott együtt. Ráadásul volt egy hosszú életszakaszunk amikor a kísérletezés és improvizáció uralta a színpadunk. Képtelen lennék megmondani, mennyi ilyen eset következett be. Konkrét egész estés kollaborációs munkánk talán először 2015-ben a a Fekete Zajon az Oaken zenekarral állítottuk színpadra. Az Oaken keresett meg az ötlettel (én több zenei munkában és lemezen is közreműködtem már korábban velük) Bár nem volt egyszerű (különböző habitusú zenészek tök más hangolásban :P) de az is nagyon dörrent akkor. Másodszorra a Body Meta zenekarral volt (a Pop Ivan tagokkal átfedésben dolgozó rejtőzködő improvizatív jazz projekt) rendkívüli mértékben élveztük, de az az improvizációról, a játékosságról és az esetlegesség, a pillanat törékenységéről szól.

M: Hivatalos „kollaborációként” a második koncert volt, bár ahogy Csaba említette, voltak már egyéb esetek is.

Honnan jött az ötlet, ezekhez a kollaborációs munkákhoz? Esetleg a The Body vagy a Thou munkássága improvizált titeket?

G: A kollaboráció Gyula fejéből pattant ki. Az Entrópia nyár elejétől komoly átalakuláson megy át, részben ennek eredménye ez a kollab.

Gy: Adta magát, hogy egy ilyen koncertet összehozzunk, az Entrópia Architektúrával elég sok közös koncertünk volt az elmúlt években, közös a próbaterem, közös a basszusgitáros és a két zenének is van egyfajta metszéspontja. Kósa Csabával, Gáborral meg Sinka Péter barátunkkal jó pár éve volt egy örömzenélésünk, szóval volt előzetes jó tapasztalat is.

Cs: Hahaha! Eltaláltad! A The Body, vagy a Thou, illetve az Oathbraker vs Hessian valamint a Skuggsjá (Wardruna vs Entombed) voltak az ötletadó együttműködések. Amikor először hallottam, hogy milyen, ha ennyi zenész egyszerre tombol a színpadon, és ez mit művel a közönséggel: Azt mondtam, hogy ezt meg kell csinálni! Volt egy Reign of Fire nevű a magyar klubzenei életet érintő próbálkozásunk, ahol egy éven keresztül, a hazai zenekarokban próbáltuk megtalálni a partnert egy szorosabb földalatti együttműködés életre hívására. Röviden: nem sikerült.
Azért vannak pozitív példák is. Ebben az időszakban kedveltük meg Nagyit és a LanternI szerintem maximálisan hiteles és odabaszós zenei hozzáállását. Ez a barátság odáig fajult, hogy Nagyi végül basszus frontra behívtuk a zenekarunkba tagnak.
Idén júniusban meghatározó változások történtek az Entrópia Architektúra életében az alapító gitáros Csürke Zoltán és a dobos Gnáj József egyszerre történő kilépésével. A jelenlegi kollaboráció ötlete valóban Rácz Gyula fejéből pattant ki. Szeretnék külön megköszönni a lanternI-os fiúknak azt a mérhetetlen lelkesedést és energiát, amit ebbe a munkába beletettek. A LanternI segítsége nélkül nem tudtunk volna színpadra állni sem augusztusban. Ráadásul az munkát jellemző lelkes és tevékeny hozzáállásuk átsegítette a megmaradt öreg tagokat (J Marci és Én) a kezdeti nehézségeken. Állítom, hogy ennek a projektnek az egyenes következménye, hogy már (a sok meglepetést tartogató) új felállással próbál az Entrópia Architektúra.

M: Mindig izgalmas, ha két külön zenei „világ” össze tud hanglódni. Abból mindig érdekes/értékes dolgot lehet létrehozni. Az általad felhozott példák mellett megemlíteném Dj Cummerbund munkásságát is! :D

Mi alapján választjátok ki azt a zenekart, akivel együtt szeretnétek dolgozni? A mostaninál mondjuk voltak egyértelmű közös pontok, a két formáció között :D

Cs: Az Entrópia Architektúra zenei megközelítése, mely a számaink megírására és a színpadi munkára is igaz, alapvetően ösztönös. Rég nem improvizálunk „élesben”, de a konkrét hangképeinkben is a közönségből s belőlünk kiváltott hatás a lényeges. Ez a megközelítés csak olyan projektek megvalósítását teszi lehetővé, ahol a „munkatársunk” hasonlóan képes ösztöni úton megközelíteni a zenét, és technikailag is „meg van a kémia” azaz létezik közös zenei nyelv közöttünk. Szerencsére ez minden eddigi kollab során maximálisan érvényesült. A LanternI esetén a tagok közti átfedésen felül is évek óta működik ez a „kémia”.

M: A LanternI zenekarral az átfedés mellett is nagyon jó viszonyt tartunk fent. Ez a barátság, is megkönnyítette a munkát és azt is, hogy a Fekete Zajra úgy állhassunk fent, hogy nem voltak bizonytalan pontok!  Emellett sokszor hamarabb van meg a kémia, a bandák vagy emberek és a zenekar között, és sokszor az hoz egy ilyesmi ötletet.

Amikor meg van ki a kiválasztott, hogy kezdődik a közös munka? Lementek együtt a terembe és ott közösen, vagy mindenki hozza már a saját ötleteit?

G: Közös termet bérlünk, szóval a technikai feltételek adottak voltak. Kiválasztottuk a kívánt számokat, és elkezdtünk rájuk írni plusz részeket.

Gy: A számok kiválasztása elég könnyen ment, például az év eleji Everending Story split okán kézenfekvő volt az ott hallható két szám eljátszása. Mellé a három további dal is magától érthető volt.

Cs: A LanternI zenészeinek magas szintű progresszivitása tette lehetővé, hogy kb. semmiféle külön előkészületet (azaz tervezgetést) nem kellett megtenni. Offline viszonylag gyorsan megbeszéltük, hogy mely számok működnének a legjobban, és gyakorlatilag az első próba előtt összeállt a setlist. Szinte mindenki már az első közös próbára úgy érkezett, hogy tudta: hol mit szeretne játszani. Igen hatékony és gyümölcsöző alkotói időszakot jelentett az a pár hónap közös meló.

M: A LanternI-jal közös munka nagyon könnyű volt a szó jó értelmében. Nem lepődnék meg ha lenne folytatása. Általában lemegyünk a terembe, és elkezdünk játszani, hagyjuk, hogy jöjjenek a hatások, ötletek, aztán ha egy nekünk tetsző vázat találunk akkor azon megyünk tovább.

Ilyenkor mindenki egyenlő, vagy van egy főnök, aki levezényli a munkát?

G: Mindkét zenekarból volt egy-egy „erősebb” hang, akik ötleteikkel, vízióikkal vezényelték ezt. De az egyéni részekben igencsak szabadkezet kaptak a hangszeresek.

Gy: A dalok összerakásánál szerintem mindenki ráérzett arra, hogy mi illik bele. A LanternI dalokhoz nagyon jó ötleteket és atmoszférákat hozott Csaba és Marci, az Entrópia dalokban meg a két gitár miatt mi is jókat tudtunk ötletelni, hogy hol min legyen a hangsúly, mivel lehet még egy réteget belevinni egy-egy dalba.

 Cs: Hát nem titok, hogy mindkét banda egy-egy saját dalt hozott a Zajra. Teljesen új dolgokat nem kellett kitalálni. Ez egy demokratikusan szervezett közös munka volt.

M: Zeneileg egyénileg mindenki hozzátehet, de kell egy-két olyan emberke aki irányítja kicsit…

Mi van akkor, ha egy hangszerre minkét zenekarban van ember? Ilyenkor teszem azt, két basszus gitárral dolgoztok vagy mi a protokol?

G: Jelen esetben ez nem volt akadály, a fentiekben említett átalakulás miatt sem. Az Entrópiára kifejezetten inspirálóan hatott a 2 gitár. Ki tudja mit hoz a jövő.

Cs: Jelenleg ez nem volt probléma és hát ahogy Nagyi említette ki tudja a jövőt előre látni :3
Más esetekben, mint például az Oaken (A Body Metaval közös eseményünk, annak improvizatív jellege miatt nem releváns) Az első próbák alatt kiderül, mi az, ami a legerősebb hatású a végén. Abban az esetben pl az egyik basszeros szintetizátort ragadt. Viszont két dobbal toltuk le a bulit (ezt már egy klub koncerten korábban teszteltük közönség előtt) A két dob esetén mindig az egyik tolta a fő témát és a másik nyomatékokat helyezett el.

M: Szerintem úgy izgalmas ha mindenki megszólal. Két dobszerkó? akkor kettő. Jelen esetben például 4 ének hang is volt, mégis működött 

Van egy adott téma, koncepció, amit kitűztök az elején, hogy erre lesz felhúzva az anyag?

G: Megvolt az, hogy az adott dalok milyen kiegészítésekkel lesznek felvértezve. Nyilván emiatt jóval vastagabb lett a mutatvány.
Gy: Kezdetben leginkább az volt meg hogy zenekaronként melyik dalokat vegyük elő.  Már augusztus volt, amikor egyben elpróbáltuk a szettet, és érződött, hogy egy nagyon szép ívet ír le ez az öt szám, erre még ráerősítettünk pár zenei átkötéssel a számok között.

Cs: Mivel adott számokat dolgoztunk fel, „csak” nyomatékosítani kellett az egész műsort. A visszajelzések alapján ez sikerült is.

M: Meglévő anyaggal dolgoztunk így most egyszerűbb volt. De más fajta munka az, ha a két résztevő teljesen új közös számot ír. Olyankor valószínű, hogy előtte már egyeztetünk, hogy milyen irányba szeretnénk menni, a többi meg jön.

Mennyi idő mire összerakjátok a setet? Gondolom ennyi embert össze koordinálni sem egyszerű, a határidő meg ugye adott, nem úgy, mint egy sima lemez esetében.

G: Kb. 2,5 hónapot dolgoztunk rajta, de közben volt itt nászút, covid, más projektek intézése, nyaralás, család….szóval nem volt egyszerű feladat.

Gy: Talán négy olyan próbánk volt, hogy mindenki jelen volt. De valahogy mindig haladt a dolog, akkor is ha foghíjas volt a felállás.

Cs: 2,5 hónap volt a csiszolás vége. Maga a set korábban (szinte azonnal) összeállt. Ez azért fontos info, mert számtalan olyan próbánk is volt, ahol nem a teljes csapat volt jelen. Mivel mindenki felkészülten érkezett, és külön is gyakorolt a folyamat így nem tört meg a privát élet akadályaitól sem.

A rituáléknak eddig mindig a Zaj adott helyett. Ez tőlük szokott lenne egy felkérés vagy ti mentek hozzájuk, hogy lenne egy ilyenetek?

G: Az Entrópia mondhatni állandó vendég, ezévben így tudta a fellépést vállalni.

Cs: A Fekete Zaj szervezőinek és közönségének is sokat köszönhet az Entrópia Architektúra. A kamaszkorunk összefort az idők során. Évről évre beigazolódik, hogy jó hatással vagyunk egymásra. Mivel ez egy közös folyamat így nehéz a kérdésedre megtalálni a választ. Az első esetben is a mi fejünkből pattant ki az ötlet, és most sem titkoltuk a szervezők előtt a szitut, amibe kerültünk, és a mentőövet, amivel a buli túlélhet. Azonban úgy gondolom ez maximálisan egybeesett a Zaj szervezőinek terveivel (korábban már elköteleződöttünk egy a Zaj szervezői által javasolt kollaboráció megvalósítására, amit végül a járvány az árokba lökött).

A fesztivál stábja szokott kitételeket tenni? Például, hogy maximum 1 órás lehet, ilyesmik.

G: 50 percet kaptunk, ez kb minden előadónál hasonló. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a stáb munkája fantasztikus volt. Emellett szerencsénkre Szűcs Szabi elvállalta a hangmérnöki feladatot. Nála jobbat pedig keresve sem találhattunk volna. Mindebben természetesen Csala Berci munkája volt az oroszlánrész. Szóval nagyon sok embernek vagyunk nagyon hálásak, hogy ez így összejött.

Gy: Az 50 perc menetidőre rendezkedtünk be tudat alatt is.

Cs: Igen elég határozott és szigorú program jellemzi a Zaj megvalósítását. Le a kalappal a stáb előtt. Mi a Zajon ismertük meg milyen profi csapattal együtt dolgozva zenélni egy magas minőségű színpadon. Milyen az, amikor minden szervezési és technikai feltétel arra irányul, hogy te maximális teljesítményt tudj nyújtani a közönségnek.

M: Mindig megkapjuk, hogy mennyi időt játszhatunk, és mindig próbáljuk be is tartani. Évek óta ráálltunk az Entrópia Architektúrával, hogy tartjuk a megadott időt, és a pontos kezdést! Az utóbbi években már így ment minden koncert. sosem csúsztunk ki a megbeszélt időből! Szerintem a pontos kezdés menő.

Avokádó volt a backstageben? :D

G: Meg a f@5zomtuggyamilyen gyümölcsöt.

Cs: És a A Kempinskibe' szálltunk meg... 

M: A masszőrért külön köszi :D

Gondoltatok már arra, hogy nem csak egyszeri alkalommal játsszátok el ezeket a setteket, hanem mondjuk egy budapesti helyszínen is, hogy többen megtapasztalhassák? Vagy mindig is egyszeri alkalmak lesznek ezek? Bár, tény, hogy a helyszín az egyik fő pillére volt a produkciónak.

G: Ez 50-50 jelenleg. Mellette és ellene is felvonultattunk pár indokot. Személy szerint szivesen vinném tovább, akár további zenészekkel is.

Gy: Ha egy esetleges újrázás lenne, akkor az valószínűleg más dalcsokorral lenne. Ez a szett a Fekete Zajra ment, és a lehető legjobb helyre került.

Cs: Ezek a projektek alapvetően egyszeri és megismételhetetlen ügyek! Azonban személy szerint én szeretnék egy olyan ismétlést, ahol méltó módon rögzíthetnénk az utókornak.

M: Az ég kék.

Ez egyébként az oka is annak, hogy mindig a Zajon mutatjátok be? Mások még nem kerestek meg azzal, hogy szeretnék, hogy náluk is eljátsszátok?

Cs: Nem tudom mit hoz a jövő a hazai klubélet és az Entrópia Architektúra udvaraiban. Technikailag a Fekete Zajon kívül még nem jutottunk akkora színpadra, ahol egy ilyen melót elő lehet adni. Amint erre lehetőség nyílik, megyünk. Azonban a kollaboráció akkor üt, ha ritkán történik meg. Kivéve, ha tribute zenekar vagy. Azt meg minek?

M: A Zaj stábja és közönsége is mindig nyitott az ilyen fajta eseményekre. Bemutatónak nem nagyon tudnék jobb helyeket. Persze ha máshol is elférne és mehetnénk, akkor mennénk! De az is valószínű, hogy nem tűpontosan ugyanazzal a programmal mennénk. Mindig legyen kicsit egyedi!

 Ha normális stúdió album nem is, de egy live lemez készítése sosem jött fel?

G: Annál nagyobb volt a hajtás, hogy ezt jelenleg minőségileg kivitelezhető formában meg tudjuk oldani.

Cs: A nem-megvalósulásának technikai okai voltak. Majd legközelebb!

Milyen volt a koncert visszhangja? Már ott a fesztiválon is kaptatok visszajelzéseket, ha igen milyenek voltak?

G: Nagyszerű visszajelzéseket kaptunk.

Gy: Akikkel beszéltem koncert után, mindenki valami tök jó képi leírást adott arról, hogy milyen volt a koncert, és milyen érzéseket, gondolatokat váltott ki belőle. Ennek nagyon örültem, mert ez azt jelezte számomra, hogy sikerült majd egy órára kicsit befelé figyeltetni a hallgatóságot.

Cs: Számomra mindig egy igen félelmetes kimenetel, hogy az „eddigi legjobb” nak titulálja a közönség ezeket a bulijainkat. Egyrészt szívmelengető hallani a túlnyomó részt pozitív és pátosszal átitatott visszajelzéseket. Másrészt meddig emelhetjük magunknak a lécet? Persze Icarusnak is voltak kétségei, mégis felrepült és aztán lezuhant. Mert talán nem a becsapódás, hanem a repülés a fontos.

M: Én csak pozitív jelzéseket kaptam, amiért itt is köszönet mindenkinek! Egy régi barátunk, aki a legelejétől velünk van, mindig elmondja a véleményét és tőle mindig megkapjuk és el is fogadjuk, hogy mi nem tetszett…most is vártam a kritikát. Annyit mondott egy ölelés mellett. „Nagyon szép volt!” Köszi itt is! 

Ti ilyenkor, hogy élitek meg, amikor a több hónapnyi munkát bemutatjátok, amire csak egy lövésetek van? Szóval, ha elrontjátok akkor az olyan lesz, nincs legközelebb, amikor majd jó lesz. Szorongás, öröm? Mert a színpadon tényleg csak a teljes odaadás és koncentráció látszott.

G: Konkrétan emiatt adnám elő újra. Bennem nagy űrt hagyott a Zaj. Nagyon szeretem azt a fesztivált, és a kollabot is élveztem.

Gy: Az első próbától érződött számomra, hogy ez egy erős dolog lesz, és ahogy haladt előre a munka vele egyre jobban így éreztem. Maga a koncert gyorsan eltelt, volt pár stresszes pillanat előtte-közben, de a színpadon is teljesen jól bele lehetett mélyülni a zenébe.

Cs: Elrontani szerintem elsősorban a felkészülést lehet. A fontos, hogy minden helyzetre legyen megoldásod, amikor a színpadon vagy. Hidd el mindenféle helyzet idővel jön is! Véleményem szerint nem az a jó előadás, ahol maximálisan pontosan sikerül eljátszani egy dalt. Arra vannak a lemezek. Hanem az a jó előadás, ahol meg tudjuk őrizni az ívet. Azt az ívet, ami csak a jó próbák tudnak megalapozni, de benne van a téged körülvevő stáb melója és a közönség nyitottsága, vagy éppen dühe. Minden ilyen kollab megismételhetetlen, csak egy lövés, a hibák is a részei. Megismételhető, de az egy másik kollab lesz, másik töltet.

M: A színpadon az adott pillanat van. Mindent beletolunk ami bennünk van. Utána lejövünk. Akkor már érzed, hogy jó volt vagy nem. Ha OTT VAGY a színpadon, akkor jó lesz. Koncert után egy feltöltődött üresség van. Kiadtál mindent, kiürültél, de az az energia, amit kapsz a nézőtérről, az tart lábon a koncert utáni órákban. És utána hetekig építkezel belőle.

A következő „áldozat” már ki van szemelve? Terveztek ennyire előre, vagy csak jön, ami jön?

Cs: Egyelőre csak annyit árulok el, hogy több tervünk van a megvalósítás, vagy előkészítés fázisában

M: Vannak tervek.

Ha van valami, amit kihagytam, de szeretnék elmondani, akkor tietek a pálya.

Cs: Nagyon szépen köszönjük, a beszélgetést. Jelenleg több meglepetést is tartogatunk a közönség számára. Még egy eddig nem publikált feldolgozás is. Új felállás, új dalok, új álmok, azonban mind ugyanazok a halhatatlan istenek vagyunk húsbörtönbe zárva, vannak dolgok, amik nem változnak.

M: Köszönjük a beszélgetést!

ugyanitt hízó eladó :D

A kiváló képek Sinka Péter munkái.

Lanterni Bandcamp

Entrópia Architektúra Bandcamp