Sziasztok! Köszi a lehetőséget, hogy kifaggassalak Titeket, mi is a szitu nálatok mostanában.

Kezdjük akkor szokványos, unalmas kérdésekkel. Eddig minden évben mióta léteztek sikerült valamit kiadni, bár nyilván A Daogoad eddig a legnagyobb húzás. Hogy fogadta a közönség? Kaptatok kritikákat külföldről is? Meg az ilyen zenét, ami kb annyira jazz is mint metal, hogy fogadja a híresen sznob jazz közösség?

Hello, mi is köszönjük! 

Valóban, a megjelenések sorát a Maorey EP-vel kezdtük 2020-ban, majd érkezett tavaly a Chamber Works in Concrete, aztán idén megjelent a Daogad lemez. Pozitív visszajelzéseket kaptunk itthonról és a világ különböző pontjairól: sokan szeretik például a szokatlan hangszerelést és az utazós (pszichedelikus) hangulatot a zenénkben, ezenkívül ki szokták emelni, hogy egyedi, amit csinálunk.

A jazz közösséget tekintve nincs túl nagy mintánk, de pl. elismerően írt rólunk a magyarjazz.hu (https://jazz.hu/lemezajanlo/1518-kajgun-daogoad), és ez első lépésnek mindenképp jó: azt sugallja, hogy a jazz világában megvan a nyitottság az ilyen punk hozzáállás felé, amit mi képviselünk.

Ha jól tudom, a kezdeti ötlet az improvizált koncertekben kimerült. Hogy jutottatok oda, hogy mégis legyenek felvételek is?

Alapvetően úgy megyünk neki minden megmozdulásunknak, hogy mindent szeretnénk megörökíteni, hogy nyoma maradjon annak, amit játszunk. Ugyanis 100%-ban improvizálunk, semmit sem akarunk egynél többször eljátszani, viszont mindig jöhet egy olyan pillanat, amit jó újra és újra meghallgatni. Ez igaz koncertre, stúdiózásra, stb., és ez a kettősség a Kajgūn-élmény része.

Egy improvizált lemez felvétele, hogy zajlik? Miként készültök fel rá? Ha hiba csúszik be, olyankor mi történik, leáll mindenki és elölről? Mi ennek a folyamata?

A mi esetünkben, mivel ritkán találkozunk, lemezfelvétel alkalmával van lehetőségünk a közös zenélés mellett személyesen eszmét cserélni, együtt ebédelni és sörözni, kávézni. Eddig úgy zajlottak ezek az események, hogy egy teljes napot a stúdióban töltöttünk, és az idő egyik részében zenéltünk, a másikban az előbb említett tevékenységek valamelyike folyt. Aztán vége egy ilyen napnak, és visszahallgatjuk az anyagot, kiválogatjuk a legjobban sikerült tételeket. 

A hibákat beépítjük a zenébe, szerves részei lesznek, az összkép még emberibb és élőbb lesz tőlük. Nem szoktunk leállni, általában sodor minket a zenefolyam. Ha valamit utólag meghallgatva nagyon nem érzünk jónak/erősnek, egyszerűen nem adjuk ki, és ennyi.

Ami a felkészülést illeti, ez leginkább abból áll, hogy inspirációkat osztunk meg egymással, emellett mindenki próbál otthon a hangszerén gyakorolni.

Hogy zajlik egy próba? Szabad jamelgetés, vagy valami koncepció? Mert nyilván nem a kész dalokat gyakoroljátok, ami nincs. Egyáltalán, hogy oldjátok meg a próbákat? Mert, ha jól tudom, több tag is külföldön él.

Nem igazán próbálunk, a stúdióban és a koncerteken találkozunk. A zenekar négy tagja három különböző városban él (Bécs, Budapest, Győr), mindannyian sok dologgal foglalkozunk, emiatt nehéz összehozni mindenkit egy helyre. Szóval beérjük azzal, hogy felvétel/fellépés alkalmával tudunk együtt zenélni. Ilyenkor nincs kialakult, vagy előre megbeszélt koncepció, viszont mindig van egy aktuális hangulatunk, vagy olyan témák, amik a fejünkben motoszkálnak, ezeket belevisszük a zenébe. A “szabad” egy nagyon találó jelző erre.

Ha tudnánk rendszeresen próbálni, az egy egész más történet volna, de enélkül is érezzük, hogy fejlődünk, tartunk valahová.

Honnan ismeritek egymást? Miben játszottatok ezelőtt? Vagy mikben nem, Balázs? :D Mert ahhoz, hogy ilyen improvizatív zenét, minőségi szinten lehessen játszani, nem elég, hogy valami random faszik összejöjjenek a kocsmában.

Sok zenekarban játszottunk már korábban, de a Kajgūn szempontjából a két legfontosabb a Modef és a Vanta. Az előbbi Ádám (hegedűs/teremines) és András (szaxofonos/billentyűs) projektje, ahonnan a szabad improvizáció ötlete származik, az utóbbi pedig Balázs (gitáros) és Győző (dobos) zenekara, ahonnan doom metálos vonal ered. A kapocs pedig a Fekete Zaj közösség, ahol először találkozott a Modef és a Vanta.  Egyébként sokan mondták már, hogy a két elődzenekarból az összhangot is sikerült magunkkal hozni, a sok év közös zenélés rengeteget számít egy improvizatív kontextusban.

Mielőtt eljutottunk az első közös próbánkig - amúgy pont 2020 március elején még az első covid lezárás előtti hétvégén - már alakult fejben ez az elsőre közös koncert jammelésnek felvázolt koncept. Korábban még a Vanta egy számába avászkodott bele Ádám (https://vanta000.bandcamp.com/track/im-the-ocean-adamskijs-vision) és azután elég világos volt mind a négyünk számára, hogy nem csak nekünk izgalmas ez a hangzás és megközelítés. Az András és Ádám által a Modefben alkalmazott, szinkronizált looper pedálokon gyakorolt azonnali zenei ötletelést vettük át a Kajgūnnel immár pedálok nélkül és az együtt játszást fejlesztjük lépésről-lépésre.

Erre az improvizatív, intuitív játékmódra amúgy nem annyira nehéz átállni fejben. Nyiss merészen egy hirtelen jött ötlettel és legyél türelmes a mások hozta témákkal is. Nincs rossz ötlet, csak másra és máshová való.

A vizualitás is nagy szerepet játszik nálatok, mivel eleve az élő produkcióra vagytok kihegyezve. Van ebben valami koncepciótok, tapasztalatok? Vagy DIY és hadd szóljon?

A tapasztalatunk ezzel kapcsolatban az, hogy ha valakivel egy hullámhosszra tudunk hangolódni, az rengeteget hozzá tud tenni a produkcióhoz. A fényes/filmes emberek nagyon király dolgokat varázsoltak eddig. Ha megnézitek például a Daogoad videókat, vagy az idei Fekete Zajos koncertünket, látni fogjátok, mennyire kiegészíti a zenénket a látvány. Innen is hatalmas köszönet a stábnak! 

Mindezek mellett tervezzük kiegészíteni a koncertes vizuált majd a jövőben. A koncepció mindenképp absztrakt lesz, hogy a közönség szabadon tudjon képzeteket társítani. 

Én sajnos lemaradtam, de volt egy elég komoly szettetek az idei Fekete Zajon. Tudnátok erről mesélni kicsit? Hogyan készültetek fel rá? Mi volt a koncepció, ha volt egyáltalán? Ilyesmi.

Ez egy fontos koncert volt egy számunkra nagyon kedves közegben, nagyon vártuk. Már hónapokkal előtte elkezdtük szervezni a videófelvételt, a logisztikát, egyebeket. Már amikor megtudtuk, hogy fellépünk, az volt a tervünk, hogy felvesszük és közzétesszük a teljes koncertet. Ezt leszámítva a Kajgūni spontaneitásra bíztuk magunkat. Így született egy új koncertlemez, videóval együtt. A cime FZ22 / Live at Fekete Zaj 2022, és 2022 november 26-án kint lesz a Bandcamp (https://kajgun.bandcamp.com/) és a YouTube oldalunkon (https://www.youtube.com/watch?v=VLrCVxuw_OM).

Aki volt már Zajon, az ismeri a fesztivál hangulatát. Ezt a nyár végi mátrai boldogságélményt nem lehet szavakkal leírni, de reméljük, hogy a koncertfelvétel visszaadja majd.

Élőben, pláne egy odaadó közönség előtt belőlünk is a masszívabb, wall of sound témák gördülnek elő. Ehhez képest stúdióban egyre többet kalandozunk stílusilag és hangulatilag is, több csendesebb, fojtottabb perc is akad a hamarosan megjelenő felvételeinken. 

Hogy érzitek, van közönsége itthon egy ennyire crossover zenének, ami éppen annyira jazz és kísérleti, mint amennyire doom, meg metal?

Itthon egyértelműen van egy réteg, akiknek tetszik a mi agymenésünk, és ez fokozottan koncentrálódik a Fekete Zajos és hasonló underground körökben. Ugyanakkor szeretnénk a határokon kívülre is eljuttatni a zenénket; máshol is van rá igény. Ugyan nem a bugyinedvesítő slágerek műfajában utazunk, de van egy határozott, trendekre merőleges megszólalásunk, amely hosszabb távon meghozza gyümölcsét.

Amúgy hangzásban, pláne játék technikában semmi közünk a jazzhez, vagy a jazzel társított képhez. Eleve a klasszikus jazz felfogás szerint mi csak “hottolunk”, azaz egyből már játszuk is, ami eszünkbe jut, jobb esetben az előre megbeszélt hangnemünkben (ennyi támpontot általában adunk magunknak); szemben a jazz értelmezésű improvizációval, ahol is egy alaptémát jár körül a társulat és ezt formálják, alakítgatják játék közben tudatosan (ezért sem lesz ugyanolyan egy jazz standard két különböző előadásban, felvételen).

Ehhez képest, vagy egy jazz bandhez képest a mi zenei eszközeink sokkal egyszerűbbek, viszont pont emiatt hallgatóként is könnyebb rátalálni az ösvényünkre. Mi a néhai, Ornette Colemanhez kapcsolható free jazz felfogást nagyon is igyekszünk ebben az övéhez képest teljesen más, primérebb zenei közegben követni. Bár ez ennyire nem tudatos, eléggé hallgatunk az ösztöneinkre.

Vannak ötletek, tényleges tervek a jövőre, vagy jön, ami a jön?

Idén kétszer is voltunk stúdióban, van bőven hang- és képanyag a csőben. Valószínűleg ez több különálló kiadvány formájában lát majd napvilágot, ezeket fogjuk előkészíteni és kiadni. Most év végéig viszont az FZ22 van fókuszban. Emellett alakulnak a 2023-as koncertek is.

Ha van valami, amit nem kérdeztem meg, szeretnétek elmondani, tiétek a pálya! Köszi a lehetőséget még egyszer és a rám szánt időt.

Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki meghallgat, megnéz, támogat minket! 

Aki szeretne időben értesülni az új megjelenéseinkről, koncertekről, kövessen minket, itt találjátok a fontos linkeket összegyűjtve:

https://linktr.ee/kajgun

Neked pedig köszi az interjút!