Itt a tél, meg már az új év is. Ez sok mindent jelent, mind közül a legizgalmasabb viszont az, hogy a veszprémi punkok magukra öltik black metal gúnyájukat. És így télvíz derekán, már harmadjára csodálhatjuk meg, a bakonyi tájak, tremolóba foglalt báját.

Harmadik nekifutásra azért sikerült egy hardcore lemeznyi anyagot összekalapálni. Bár, én még mindig ott vagyok, hogy egy bő 10 perc még simán elfért volna. A másik elsőre fülbe tűnő dolog, hogy a hangzás az előzőekhez képest, sokkal jobb lett. Tény és szerencse, hogy természetes még mindig fullba nyersen tolják az egészet. Viszont sikerült olyan jól eltalálni az arányokat, hogy nincsenek kirívóan nyers gitárok, minden kiegyensúlyozott és a szintis témák is szépen bele olvadnak az összképbe.

Az ODE kezdése tovább viszi azt, amit már az előző anyagokon elkezdtek. Ami a 90-es évek hófödte tájainak black metalba oltása. Viszont az előzőekhez képest én sokkal változatosabbnak érzem az egészet, mint a tempók, mint pedig témák tekintetében. Az első kettő 7 perces dal, minden tekintetben változatos, persze csak a stílusra jellemző monotonitási szabályokat betartva. A jégcsap riffek végi hullámzanak, hol csatába hívnak, hol pedig megpihennek. Az ambientes, dungeon synthes témák pedig tökéletes kiegészítői ennek, és sokszor elmélyítik a fakopáncs fricis cséphadarásokat vagy épp adnak egy kis szusszanásnyi kiállást.

Számomra a dungeon synth továbbra is kiegészítő elemként tud a legjobban működni. Ezen a lemezen pedig szinte tökéletesen időzítve és tökéletes mennyiségben használták ezeket az elemeket. Ami pedig a legfeltűnőbb, hogy sokkal profibban, mint az előző anyagokon. Bár ez a zene szinte összes elemére igaz, mert a srácok hatalmasat fejlődtek, minden tekintetben. El se tudom képzelni, hogy 2-3 tél múlva hol fognak tartani, hogy ha ez a tendencia megmarad. A varázslat pedig működik, jobban is mint eddig bármikor. Mert már az első dal alatt túrabakancs manifesztálódik a lábunkon és azt vesszük észre, hogy képzeletben már a Bakony göröngyös útjait rójuk. Azért egy kis csalás észre vehető, mivel az utolsó egy teljes mértékben dungeon synth dal, ami egyfajta levezetőként funkcionál. Amit tökéletesen be is tölt, de én azért inkább hallgattam volna, legalább részben egy szokványosabb hangszerelésű dalt, a végén is. De, mind a dalírói és hangzás béli fejlődés mellett, ez már csak, tényleg, szőrszálhasogatás. Kíváncsian várom a következőt, na meg azt is, hogy ez is kijön kazettán, mert azonnali vétel.

még finomabb bakonyi szeletes 8.5/10