Milyen szégyenteljesen jó már, hogy van itthon olyan hazai kiadó, aki egy nap kettő lemezt is ki tud dobni. Még hozzá úgy, hogy mind a kettő hazai és hiába jönnek ugyanonnan és hiába hasonlóak is, mégis csak egyediek és különlegesek.

Halott Kígyók – S/T (2023)

Debüt lemez vagy mi, ami kurva jól szól. Ez is tök jól mutatja ennek a kriptás kollektíva dolognak a sokszínűségét. Mert én azt várnám, név alapján, hogy minden a mikrofonba van fosva, mint a Parlag. Itt pedig ez közel sincs így, sőt. A fókusz egyértelműen a gitárokon van, nem is hiába mert olyan gitározgatások mennek itt, hogy a fal adja a másikat. Mert azok is kígyók, csak nem halottak. Jönnek, mennek, vonaglanak, valami eufórikus lázálomban. Full drogos, de mégis jól átgondolt és követhető minden. Nyakon öntve a post punk táncolhatóságával és a hardcore egyértelmű pimaszságával és horzsolásával. A témák pedig vannak annyira játékosak, hogy a 90-es évek noise rock-ja simán eszembe jut. A rikácsolós csajszi ének meg már csak hab a tortán.

vonaglós 8/10

Pletyka – Demo (2023)

Ez már egy nehezebb falat. Legalábbis számomra az volt. Ez betudható annak, hogy korán sem annyira egyértelmű, mint a Kígyók. A boszorkányos borító előre vetíti, hogy milyen hangulatokkal kell itt számolni. A hangsúly a basszuson és a szintin van. Álomszerű víziók, éjszaka a csillagos ég alatt sétálgatás, amikor úgy érzed, hogy nem vagy egyedül, mert valaki figyel és a biztonság kedvéért összébb húzod magadon a kabátot, mintha az megvédene bármitől is, faszák ezek a kényszercselekvések.  Nagyon fura és elvont. Lehet azért, mert mélyen legbelül hímsoviniszta vagyok. Egyébként meg mi férfiak, a legtöbbször, külső szemlélőként tényleg ilyen felfoghatatlan, fura, elvont, érzelmes és varázslatos dolognak látjuk a nők világát, meg magukat a nőket is. Persze itt a téma közel sem ilyen fasza dolgokról szól, mert a mai világban, itt Kelet-Európában, azért lehetne még mit javítani a nők helyzetén és bánásmódján. De legalább nyerhetünk ebbe egy kis bepillantást, nem állítom, hogy minden pillanatában tetszik, még azt sem, hogy értem. Nem is tudom, hogy érthetem-e egyáltalán. Annyi biztos, hogy ez az álomszerű elvont utazás a női lélekbugyraiba, ettől függetlenül, értékes és érdemes a figyelemre. Aztán mindenki kiveszi belőle, ami neki kell, elgondolkodik kicsit vagy nem, és csak élvezi a szinti hullámokat az éjszakában.

álomjáró 6.5/10

Vegyetek kazit! 
https://szegyenkazettak.bandcamp.com/merch