Van az a kiváló banda a Young Widows akik szétnoise-olják a rock-ot rendesen. Akiknek már az utolsó lemezén enyhén, de észrevehetően kacsingattak, efelé az amerikai goth-os hangzásvilág felé. Aztán gondolom Evan Peterson jobban elakart merülni ebben a dologban, ezért megcsinálta a Jay Jayle. Gyűjtött még maga mellé pár arcot és elkezdtek ilyen ultra szomorú alt countrys, indies, gothikus balladákat gyártani. Amik zeneileg kurvára nem voltak súlyosak, de annál inkább érzelmileg. Ez pedig egy zsír új fekete fehér jazzes dal, ami egyszerre hátborzongató, sötét és hipnotikusan magával ragadó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.