A Fange idén már megajándékozott minket, egy undormány sludge karikával, de már itt is a folyatás. Annyi előnye legalább volt ennek a karantén mizériának, hogy meg dobta picit a kreatív folyamatokat. Most például egy különlegesebb anyaggal van dolgunk a Poigne képében. Ugyanis a francia úriemberek minimalizálták a gitárokat, meg úgy mindent ami természetes és egy szinte teljesen industrial/noise EP-vel álltak elő. Recseg-ropog minden, a dobgép digitális berzerker módjára ver. Viszont a háttérben megbúvó gitárdallamok, mégis tudnak egy érdekes és izgalmas ívet adni a daloknak. A hangzás mosdatlan, szinte csöpög róla, szépen lassan az elhasznált gépzsír. 15 perc a digitalizált világ elidegenedésének védjegyében, csak úgy francia módra, nyersen és könyörtelenül.