Két év alatt kettő lemez, ez a Trauma Bond. Ami Eloise Chong-Gargette és Tom Mitchel közös projektje, melynek egy tök egyszerű célja van, főhajtás a zaj és agresszív zenék előtt. Tavaly jött ki a Violence of Spring, ami nem volt rossz, sőt. Viszont ami itt megy az már egy ligával feljebb van, mint…

    Elsőre más címet akartam adni ennek az írásnak, de nem akarok idegen tollakkal ékeskedni. A Grafitember egyik szalagcímét szerettem volna ide kiírni, miszerint: „SZÉTB@$ZTA AZ IZÉT AZ ÓRIÁSROBOT!” Ez jellemezte volna a legjobban azt, ami a Fezenen történt, és ez a hat óra alvás nem is volt…

Ez is egy olyan lemez, amit csak a tag-ek alapján próbáltam be. Ezúton is köszönöm Radó Úrnak, Ön egy Úr. Szóval, noise, industrial, hip-hop, hardcore, absztrakt, meg metal, ez egy olyan egyveleg amiből irdatlan király dolgok születhetnek, viszont nálam pár hangon simán el megy úgy, hogy két szám…

Most magamhoz képest kicsit másabb vizekre evezek, de az van, hogy a kedvenc ambient projektemnek új cucca van, amiről mindenképpen kell ,hogy nomy legyen a Barlangban. Naga meg el van foglalva, éppen CS 1.6-ban lövöldözi halomra az embereket, a zenei életből való kivonulás és felfrissülés címen.…

Alexis Marshall neve lehet nem jelent sokat sok embernek. Én sem tudtam hova tenni a fickót meg, hogy miért nyomta annyira az első solo lemezét a Sargent House. Viszont ha azt mondom, hogy ő a Daughters énekese, ami visszatérő lemezével az utóbbi évek legdurvább noise rock anyagát szállította, akkor…

Pont annyira rendhagyó ez az interjú, mint maga a témája! Egyiptomi vámpíros-cyberpunk képregény a magyarországi undergroundból, megtámogatva egy hasonlóan rendhagyó soundtrack-el…, szóval vágjunk is bele! Pár évig Egerben loptam a napot ekkor ismerkedtem meg Fábián Péterrel egy sornyi véletlennek…

Megint pukkant egy cucc, amit siám pörgetni fognak a metal arcok is, vagy nem, igazából nem tudom, ilyenkor általában magamból indulok ki. Na mindegy a lényeg itt van Ashanti Mutinta másnéven Backxwash második lemeze. Az előzőeket már pörgettem korábban, ilyen címekkel mint a Black Sailormoon azért…

2019-ben az egyik legsúlyosabb volt, Kristin Hayter Kisasszony előző nagylemeze a Caligula. Annak ellenére, hogy nem is metal volt. Pár hallgatás után pedig azt kell mondanom, hogy ezt a bravúrt 2021-ben is megcsinálta. Már szerintem egy másik Lingua Ignota posztban beszéltem arról, hogy mennyire…

  Ez is tavalyról maradt még, bőven év elejéről, de kurvára elfelejtkeztem róla, aztán most láttam meg megint a könyvjelzők között. Vannak azok a cuccok amikor már nehéz eldönteni, hogy hip-hop-e egyáltalán az amit hallunk, annyira tele van tolva mindennel. Itt is van minden, főleg noise meg…

  Mostanában egyre gyakrabban pörgetek hip-hop lemezeket, amiről az esetek többségében még mindig azt mondom, hogy minéln nyersebb annál jobb. Persze vannak kivételek. Viszont ha valaki azt mondja nekem, hogy noise vagy industrial hip-hop, akkor egyből a Dalek és  a Death Grips jut eszembe, mint…