3 hardcore kislemez, go!Touch – Delivarence (2023) A Touch-ról meg ömlengtem itt párszor, én már tűkön ülve vártam az új lemezt. Ami hiába lett rövidke, de legalább szinte hibátlan. Ők az a banda, ami annak ellenére, hogy klasszikus hardcorenak mondható, nem egy haver is szétadja, aki nem is…

A Zulu Nation valamikor még a hetvenes években alapult, Afrika Bambaataa jóvoltából. Aki 2016-ig a vezetője is volt a mozgalomnak. Amíg nagy botrány közepette le nem mondott (mondatták), mivel, mint kiderült, több fiatalt is zaklatott az évek során, a program keretein belül. Tipikus esete, hogy egy…

Wound Man – Human Outline (2023) Első versenyzőnk a New Bedford-i Wound Man. Akik jó hallható módon nem tudták eldönteni, hogy hardcore vagy powerviolence-t akarnak játszani, így a legegyszerűbb megoldást választották. Játszák mindkettőt, egyszerre. Ennek eredménye ez a csodás 19 perc, amiben…

Új év, új lendület, vagy valami ilyesmi. Ilyenkor szoktak repkedni a nagy szavak, fogadalmak, kitűzött célok, de én csak annyit mondok, hogy idén is lesz itt valami. Hogy mennyi, meg mi, az majd kiderül. Annyi biztos, hogy az év végét kicsit elengedtem, a legvégén már arra se volt erőm meg kedvem,…

Na, ha már áprilisban megtörtént, az a bizonyos dolog, amit azóta is Cloud Rat katasztrófaként emlegetek, legalább az enyhíti a fájdalmamat, hogy 3 évvel a kiváló Pollinator után, megérkezett a következő lemez, a Threshold. Az új anyag pedig ott veszi fel a fonalat, ahol a Pollinator letette. Tudni…

Mikor nem rég írtam a Jack új lemezéről, azt mondtam, hogy ha a nagy underground istenekről, túlélőkről van szó, mindig, mindenki a Nadirral jön. Erre mondtam, de hiszen itt van a Jack is, akkor most mondom, de hiszen itt van az Another Way is. Sőt, még sokan mások, például mindenki a nem rég…

Az van, hogy már biztos másnak is feltűnt, de a régi Another Way lemezek nincsenek fent sehol, csak youtubeon. Azt a gyászt meg gondolom nem csak én nem szeretem, szóval unalmamba letöltöttem és egy ingyenes, webes lófasszal számokra vágtam őket, meg még a daladatokat is szépen bepötyögtem. Fullosan…

Két év alatt kettő lemez, ez a Trauma Bond. Ami Eloise Chong-Gargette és Tom Mitchel közös projektje, melynek egy tök egyszerű célja van, főhajtás a zaj és agresszív zenék előtt. Tavaly jött ki a Violence of Spring, ami nem volt rossz, sőt. Viszont ami itt megy az már egy ligával feljebb van, mint…

Ha John Hoffman neve mond neked valamit, akkor jó helyen jársz. Ha nem az se baj, de mivel a Barlangban bóklászol, legalább az a név, hogy Weekend Nachos tuti, hogy mond valamit. Hogy az sem? Akkor bassza kutya, mindegy. Ha ismerősek az előbb emlegetett dolgok, mármint John Hoffman cuccai, akkor kb.…

Idén egymás után jönnek a pöpecebbnél pöpecebb grind és powerviolence lemezek. Itt is van a következő, ami mondjuk kint van egy ideje, csak szerencsétlenségére akkor jött ki mikor a Collapsed Skull, én meg ugye azóta is Dylan szopkodásokban vagyok. Pedig ez is egy olyan lemez ami mellett nem lehet…