Új év, új lendület, vagy valami ilyesmi. Ilyenkor szoktak repkedni a nagy szavak, fogadalmak, kitűzött célok, de én csak annyit mondok, hogy idén is lesz itt valami. Hogy mennyi, meg mi, az majd kiderül. Annyi biztos, hogy az év végét kicsit elengedtem, a legvégén már arra se volt erőm meg kedvem, hogy egy sima bandcamp linket kitegyek. Az évkezdéshez meg mi is lehetne a legjobb, mint egy kiváló doom violence lemez.

Most jól írtam, nem elírás, ez egy doomviolence lemez. Legalábbis a Revered and Reviled Above All Others legénysége így aposztrofálja, ezt a 24 perces gyalázatos fogcsikorgatást, amit itt leművel. Nyilván a Barlang hasábjaira már azzal felkerülnének, hogy a kedvenc, dob+basszus felállásban tolják. Az már csak hab a tortán, hogy az erőt végzetre cserélik, viszont a recept így is működik. A doom/sludge és a powerviolenve nászából egy erőszakos, lendületes, a pv rövidségét, de a sludge súlyát és mocsokságát megtartó borzalom született. A basszus recseg, ropog, mint valami fémhulladékokat daráló rozsdás gépezet. A dob megveri a tamtamot, mint ha nem lenne holnap és a többihez képest meglepően tisztán szól. Ezzel ad egy nagyon fura kontrasztot, az egész hangzásnak. A lassú masszára emlékeztető menetelést, néha sikerül egy lágy gregorián szerű énekkel vagy éppen a szokásostól eltérő gyorsulással megtörni, ez ad egy kis változatosságot. Viszont, az ilyen megmozdulásokból elfért volna még jó pár a lemezen. Ez az a lemez, ami nem a virtuóz megmozdulásaival fog tarolni. Sőt, nyilván tarolni se fog, hanem az ilyen pöce hangzásért rajongó szarjankók isteni csemegéje lesz, mint amilyen én vagyok, na meg a blog követőinek egy része is. A hangulat adott, pusztakézzel kell marcangolni a disznókat, ha arra érdemesek. Az utca patkán szilánkosra vert öklünk csonkjával kell szemen szúrni őket, miközben kivehetetlen, állatias csatakiáltást küldünk az ég felé. A nagyon pöpec borító egyébként Hell Simulation munkája (Primitive Man), Ő meg már csak tudja mitől döglik a légy. Az meg hogy miről szól, meg mi az üzenet, az szerintem kitalálható a címekből, na meg abból is, hogy a Antifascist black metal csatorna is megosztotta. Lesz itt még gyalázat, csak kicsit jobban rá kell feküdni, az érdekes témákra.

Csilingelő cinek tengerében morajlik a végzetes erőszak. Habzó szájú, fanatikus igazság osztók tépik, szaggatják véres kezükkel, a totalitárius rohadékokat. Hardcore és metal szennyes násza ad otthont, a rövid, de annál recsegősebb doomviolence csatakiáltásoknak.

ökölrázós 7/10