Két év alatt kettő lemez, ez a Trauma Bond. Ami Eloise Chong-Gargette és Tom Mitchel közös projektje, melynek egy tök egyszerű célja van, főhajtás a zaj és agresszív zenék előtt.

Tavaly jött ki a Violence of Spring, ami nem volt rossz, sőt. Viszont ami itt megy az már egy ligával feljebb van, mint a bemutatkozó lemez. És az, hogy csak egy bő év telt el a kettő között az eléggé impozáns. Alapjaiban továbbra is egy zajos grind lemezről beszélnünk, viszont olyan industrial és sludge témák is bekerültek a mixbe, ami eposzi magaslatokba emeli az album diverzitását. Főleg úgy, hogy a soundscapeek és noise samplelök olyan kreativitással vannak használva, hogy a hangszeres részek nélkül is megállnák a helyüket.

Már az introban hallhatóak azok a finom megoldások és ötletek, lágy zajos bizsergések, amikkel pillanatról pillanatra tudják fokozni a feszültséget. Ami utána többnyire egy atom blastworshipben csúcsosodik ki. A kiállások és váltások szinte tökéletes összhangban vannak, ami ad egy hullámzó, ringató érzést a lemeznek. Az most máskérdés, hogy a rémálmaidban ringatózól. A sludgeba oltott powerviolence részek a Weekend Nachos legszebb pillanatait idézik. A vokál meg bármennyire is elbaszottnak tűnik tele van érzelmekkel. Főleg, amikor ipari dobolásra megy a spoken word, akkor teszi a legjobban oda Elois. A hangzás meg öblös, nyers és arcba mászó és van egy erős ipari jellege is. Oszt ennyi, rövid, gyors és fasza, nem is kell róla többet magyarázni.

blastworshippes 8.5/10