Annak ellenére, hogy Preservation már dolgozott MF Doommal, Roc Marcianoval vagy éppen GZA-val, én az év elején megjelent szinte hibátlan Billy Woods lemezzel ismertem meg igazán. Már akkor olvastam róla, sok helyen, még Billy szájából is elhangzott, hogy boom-bap ide vagy oda, Preservation…

Annyira nem vagyok képben Black Thought munkásságával, mint kéne. Nyilván a The Roots az megvan és az is, hogy a Late Night műsornak is a zenei agya, vagy mi. Danger Mouse, az meg Danger Mouse, valószínűleg már az is hallotta a nevét, aki egyébként nem hallgat ilyen zenéket. Ez a két legendás forma…

Ha jól nézem a Digi Snacks volt az utolsó „normális” stúdió lemez RZAtól és annak is már 14 éve. Mondjuk, Ő pont egy olyan előadó, akinél nehéz számontartani, hogy mikor, kivel meg mit csinál, meg mi is számít saját önálló lemeznek. Mert 2 éve is volt, egy EP, amit a Tazo Teavel összedolgozva…

Múltkor mikor nézegettem, hogy Dylan kivel nyomja a Collapsed Skullt, akadt meg a szemem, az egyik arc insta oldalán, ahol a tavaly kijött hip-hop lemezét promozta. Már a borító és a név sejtett valamit, hogy itt valami nagyon sötét és nyers dologban lehet részem. Hát, nem tévedtem sokat. Sőt,…

Amikor egy lemez a legutóbbi Cult of Luna kezdéséhez hasonló effektel kezd, akkor kezd valami jó érzés eláramlani bennem, főleg ha hip-hop-ról van szó. Nem mintha nem ismerném őket, pörgetem már pár éve a cuccaikat. Hála annak, hogy földönjáróistenMikePatton kiadójánál vannak. Mégis lemezről lemezre…

Az év első hip-hop ajánlója, egy személyes kedvencem új lemeze lesz. Emberem Earl visszatért, amit szerintem nem csak én vártam már jó ideje, főleg az Armand Hammer-es feat után. Bár én azok kevesek közé tartozom akiknek a Doris a top nem a Some Rap Songs, de tény, hogy az egy eléggé eget rengető…

Camae Ayewa, költő, zene producer, néha politikai aktivista. Már volt róla szó, tavaly Billy Woodsal olyat gurítottak a Brassen, hogy azóta se találtam párját és akaratlanul is ahhoz hasonlítok mindent, az utóbbi évek legjobb hip-hop cucca azóta is. Nos, hősnőnk visszatért elég hamar, most nincs…

Megint pukkant egy cucc, amit siám pörgetni fognak a metal arcok is, vagy nem, igazából nem tudom, ilyenkor általában magamból indulok ki. Na mindegy a lényeg itt van Ashanti Mutinta másnéven Backxwash második lemeze. Az előzőeket már pörgettem korábban, ilyen címekkel mint a Black Sailormoon azért…

Abban a közegben amibe magamat is sorolom, még ha nem is szeretem sorolni magamat sehova, mert az sokkal trvebb, van egy, már szerencsére annyira nem általános, de mégis hibás narratíva, hogy ami mainstream az szar, ami underground az jó. Szóval ez szerintem faszság, gondolom nem kell magyarázni…