Abban a közegben amibe magamat is sorolom, még ha nem is szeretem sorolni magamat sehova, mert az sokkal trvebb, van egy, már szerencsére annyira nem általános, de mégis hibás narratíva, hogy ami mainstream az szar, ami underground az jó. Szóval ez szerintem faszság, gondolom nem kell magyarázni miért. De mi van akkor ha valaki akkora fasza gyerek, hogy egy csicska mixtape betyárból 10 év alatt grammy díjas elődadó lesz? Akkor az van, hogy ezt Tyler, The Creatornak hívják.

Én mondjuk pont az IGORral ismertem meg, elsőre nem is tetszett. Aki olvassa ezt a szart, az úgy is tudja milyen hip-hop dolgokról szoktak itt szók lenni és az a lemez nem igazán illik bele a merítésbe. Ennek ellenére sokszor visszatértem hozzá valamiért és lassacskán beérett és simán pörgetem ha éppen olyan hangulatban vagyok. Az már más kérdés, hogy érdemel-e év legjobb hip-hop lemeze grammyt, egy olyan anyag amin igazából minimális rap van. Két évvel az Igor után visszatért, miközben el sem tűnt. Új alterego, kicsit új irány, új vizuális világ. Az amit most kapunk, a természetes fejlődésének egy újabb állomása. Az IGOR nagyon soulos lett és tudjuk, ha egy inga kilendül valamerre, a másik irányba is kell kotorni, hogy újra rend legyen. Ő is ezt csinálta, csak nem szélsőségesen. Szóval van itt még soul, sőt R&B (fúj) is, viszont van végre normális mennyiségű rap, még hozzá a tőle elvárt profi és egyedi flowval, az ő profi és egyedi világában. A lemez az eddigi dolgok keveréke, de annyira, hogy egy R&B-s szerelmes dal után mint a WUSYANAME simán bedob egy akkora koponyarepesztő beattel teli dalt mint a LUMBERJACK. Amin arról magyaráz, hogy mindig legyen piknikezéshez pléd a kocsiban, miközben a háttérben üvöltözik, hogy "gangsta", szóval a tőle elvárt bizar humor továbbra is itt van. Simán nagy totálban röhögi képen a kirakat gengsztereket és ez rohadt jól áll neki.

Szóval vannak simán abáló dalok, de lightos utazgatások is és nagyon szép hangszeres dolgok, legyen az zongora vagy akármi. Az utazás sem véletlen, hiszen új hősünk SIR BAUDELAIRE a világutazó, így a lemez koncepciója is e köré épül. Olyan featekkel mint például Lil Wayne. Amiben az a szép, hogy az anyagain mindig az van, hogy aki jön nem a sajátját hozza, hanem ő alkalmazkodik Tylerhez, amiből nagyon érdekes dolgok szoktak kisülni. Persze egy Earl feat simán elfért volna, mindenhova elfér Sweatshirt barátom, de az is tény, hogy egy versevel sötétségbe borít bármit, szóval érthető, hogy kimaradt. Bár a kedvencem, mikor azt nehezményezi, amikor megakarják neki mondani miről kéne beszélnie, például Blm, aztán meg kis újjból kirázza a MEPHISTOt. Az alapok és beatek nagyon változatosak, nem véletlen hiszen DJ Drama keze is benne van a dolgokban, de azért simán oda mondhatjuk, hogy Tyler egy fullos produkció. Amibe beletartozik a szövegírás, zeneszerzés és producerkedés is. Arról nem is beszélve, hogy egyedi képi világa van minden lemeznek, amit egy rakat videoval támogat meg, amiket érdemes csekkolni. A végére tartogattam azt a kijelentést, ami néhány embernél biztos kifogja verni a biztosítékot, már készüéök is a nevemmel ellátott kövekre, golyókra. Szóval, szerintem Tyler, The Creator a legjobb úton halad, hogy a mi generációnk Bowieja legyen, na bumm, arcomra vigyázzatok. Aki pedig kíváncsi arra, hogy néz ki 2021-ben egy értelmes, vérprofi pop produkció a színpadon csekkolja a linkelt koncertet.

8/10