Ha jól nézem a Digi Snacks volt az utolsó „normális” stúdió lemez RZAtól és annak is már 14 éve. Mondjuk, Ő pont egy olyan előadó, akinél nehéz számontartani, hogy mikor, kivel meg mit csinál, meg mi is számít saját önálló lemeznek. Mert 2 éve is volt, egy EP, amit a Tazo Teavel összedolgozva csinált. Jah, jól olvasod, egy tea vállalattal kollabolt és csinált egy ilyen tea ivós, spirituális, meditálgatós kis lemezt. Ami egy közösen csinált meditációs tábornak a zenei lenyomata, ahol RZA irányított meditációs gyakorlatokat tartott, az ott lévőknek. Ha nem tudnád ki Ő, már ebből sejthető, hogy nem egyszerű arc. A Wutang agya, főnöke, filmzeneszerző, színész, rendező, forgatókönyvíró. Vannak jobb és kevésbé jó dolgai, de nagyon szart még nem adott ki a kezei közül. Sőt, szerintem a legnagyobb bukása, a The Man With A Iron Fist a legjobb dolog, amit a 90-es évek után csinált. Egyetlen nagy hibája van, hogy lehetett volna sokkal jobb is. Idén viszont bedurrantott nem is egy, hanem kettő lemezt.

RZA – Saturday Afternoon Kung Fu Theatre (2022)

Na, egy igazi solo cucc tőle. Már a címe is árulkodó, hogy itt valami nagyon olyasmit kapunk, ami a Wu Tangnek is az alapja. És ami a Wu Tangnek alapja, az ugye RZAnak is az alapja, szóval, itt már alapból valami ismerős jön és nem is tévedünk. Különlegessége, hogy a producer most nem Ő, hanem DJ Scratch. Ő is egy olyan legendás alak, aki dolgozott már Busta Rhymesal vagy akár a Tribe Called Questel is. És amellett, hogy nagyon ráérzett a Wu ízekre a lemezen, simán hozott a saját dolgaiból annyit, hogy egy különleges lemez születhessen. A filmes minták magasztos és epikus pillanatokat is szülnek. A Pugilism simán lehetne egy klasszik Foreverös dal is, a Fate of The World pedig már totál minimalista, amiből csak RZA fullos dumája ráz fel: left, right, come together, put your hands up, Wu Tang Is Forever”. A beatek erősek és gazadagon tele vannak rakva mindenféle cuccal, vonósokkal, soulos éneklésekkel, meg nem véletlenül Scratch a neve az emberünknek, szóval azt is csempészet bele. Néhány kivéetől eltekintve, RZA flowja viszont nekem gyengébb volt a szokásosnál, nem volt rossz, csak valahogy többet várna az ember, ha ennyi év után ad ki valamit, méghozzá egy ilyen legendás DJvel.

shaolinos 7.5/10

RZA Presents – Bobby Digital and a Pit of Snakes (2022)

Ez a lemez sem egyszerű, mert ez meg egy képregénynek lesz a soundtracke, ami magáról Bobby Digitalról fog szólni. Már a kezdő intro, a lágy gitár a ritmus nélküliség, meg RZA spoken wordös mesélése, meg az utána bejövő éneklős téma, megmutatja, hogy ez nem olyan lesz, mint a Theatre. Ez egyébként végig is kíséri a lemezt, sok lesz a gitár, a soul, meg az éneklés. Az egész nagyon dallamos és lágy. A Wu Tanges nyersség itt most háttérbe szorul egy picit, azt tudnám rámondani, hogy „gazdagok” a beatek és színesek. Sokszor feltűnnek olyan ismerős minták és megoldások, mint amiket a mai fiatalok használnak, mint Tyler. Az egész lemez egy fajta útkeresés történet, a realitás megértése. Kicsit olyan érzésem volt, mint az új Killah Priest anyagoknál, ez a spirituális történet meséléses dolog ide is bekúszott, amire a kiváló klipek csak ráerősítettek. Egy év alatt kipakolt kettő elég vállalható, még ha nem is bombasztikus EPt. Nekem a Kung Fus egy fokkal jobban tetszett, de igazából mindkettő előkerül néha napján mióta kijött.

képregényes 7/10