Annak ellenére, hogy Preservation már dolgozott MF Doommal, Roc Marcianoval vagy éppen GZA-val, én az év elején megjelent szinte hibátlan Billy Woods lemezzel ismertem meg igazán. Már akkor olvastam róla, sok helyen, még Billy szájából is elhangzott, hogy boom-bap ide vagy oda, Preservation hangulatokkal dolgozik. És ez a kijelentés talán még jobban igaz erre a lemezre, ami szokványosabb boom-bap alapokra épít, de mégis valahogy más, mint amit megszokhattunk.

Ezek a dalok akkor készültek, amikor 3 évig Hong-Kongban élt. A sample-öket pedig régi kínai VHS kazettákról szedte. Itt már két verziót is találtam, hogy talált egy doboz régi VHS-t, amit valószínűleg korábbi lakók hagytak ott, a lakásban, amit bérelt. A másik verzió, hogy ő maga kölcsönözte ki videotékákból. Ki tudja melyik az igaz, igazából lényegtelen is, de azért az első verzió sokkal menőbb. Valahogy hozzátesznek az ilyen apró adalékok a zenéhez, még akkor is, ha tényleges ráhatása nincs annak, hogy honnan szedte az alapanyagot, mégis hozzájárul a hangulathoz, mert az van rendesen. Sikerült olyan beateket és sample-öket összepakolni, hogy még a közreműködő rapperek nélkül is tökéletesen működne. Ennek ellenére tele van pakolva a lemez, a jelenlegi legizgalmasabb MC válogatással. Billy Woods iránti imádatom köztudott, de mellette még itt van a szintén isteni magasságokban repkedő Ka is, a többiekről nem is beszélve. Ami érződik, hogy mindenki próbálta a legjobbat hozni, mindegyik szövegelő a lemezzel együtt lüktető, de mégis saját flow-t hoz, nincsenek megúszós verse-k.

A hangzás olyan, hogy nehéz eldönteni, mi az, ami sample és mi az, ami igazi hangszer. Annyira egységesen élő és lüktető az egész, hogy ha akarná se tagadhatná le a 20+ éves tapasztalatát. Érezhetők a hatások, gondolok itt az egyértelmű Wu-tang-re, a Shaw Brothers filmekre, meg mindenre, ami a 90-es években, New York-ban történt. Csak amíg a Wu az mocskos és agresszív, kezdetben - és itt inkább az a támpont, addig ez a lemez tiszta, kellemes, mint egy bölcs shaolin mester lágyhangú tanácsai. A füstölők illatát szinte érezni lehet, ahogy selymes beatek jönnek-mennek, amik a világ egy másik felére repítenek el, egy teljesen más kultúrába. Az, ahogy egy-egy dolgot kiemel dalonként, ezzel adva mindegyiknek egy sajátos ízt, mesteri. Gondolok itt a Children of Never csilingelésére vagy a Capillaries gitár (vagy valami húros) dallamira, amik sokszor háttérbe szorítják magát a dobot is, de mégis ez ad egy kellemes, ringató érzést az egész lemeznek. A hangsúly végig a hangulaton van, noha a lemez kicsit döcögősen indul, sikerült a gyengébb trackeket oda rakni. Ahogy haladunk előre a lemezen, úgy erősödnek a dalok is, míg a végére megkapjuk a három legerősebbet. Elméletileg tervezik a lemez folytatása, mert Preservation csinált már ugyanilyen kutatást a thai, és indonéz zenék világában is. Ha a minőség hasonló lesz, nehéz lesz kivárni. Akinek meg sok pénze van, vehet 67 dodoért egy nagyon menőn kinéző dupla kazit, amin plusz anyagok is hallhatók.

shaolin templom 8/10