A horizonton megjelenik a fakó lovas, feje helyén koponya, hangja távoli sóhajtás. A neve állítólag Ottlakán és elvisz egy tíz perces utazásra, ami elég meggyőzőre sikeredett. Simogató monotonitás és az apokalipszis begombázott lovasa, volt az a két dolog ami fejemben kergetőzött ebben a pár percben. Zsír új banda, undormány jó hangzással, ami kireszeli az életet is a füledből. Lassan hömpölygő pszichedelikus futamok , gerjed az indulat, de nem szabadulsz, a démoni szolgák motyogása már az elmédben visszhangzik. Ez az 1984.

Viszont a Bemutató-val kiderül, hogy kajak megvezettek, mert nem más ez mint rohadt mocskos, be lassított punk zene. Nem is kell neki sok, hogy elkenje a fejem a gyors részek pörkölnek, miközben egyébként full kiszámítható az egész, de a faszt nem érdekli, mert a hangulat elvisz de úgy, hogy sose találsz vissza az életbe. Már a legelején a fejemben volt, hogy az ének vállaltan nincs a toppon, viszont cserébe próbál az érzésekre menni. Engem elkapott. Ebben a dögmelegben, ahogy a tescos ventilátor berregésével keveredik ez a gyászos, mosdatlan lejtmenet, már harmadjára egymás után, közben már készül az új lemez, remélem minél hamarabb itt is lesz.