Érdekes, hogy amennyire hagyományőrző, öncélú majomkodás tud lenni a black metal, épp ugyanannyi kísérletező, határokat feszegető zenekar is van. Így jöhetett létre a Mesarthim is ami stílusát tekintve, ezt space,cosmic black metal vonalat erősíti. Azok közül is a jobbak közül való, bár könnyen rá lehet sütni az egészre hogy parasztvakítás meg kamu, hiszen nagyrészt maszatolás teszi ki a jó részét, de ha figyel az ember akkor össze állhat a kép, egy kellemes utazásra.

A recept lényege egyértelműen a billentyűvel való maszatolás és a hosszan kitartott utaztató dallamok. Amiket most ezen a lemezen azért sokszor sikerült megtörni, elég erős sátánvarjú és gitárkombinációval. Még a Destiny Parameteren emlékszem, hogy az volt az érdekes, hogy a szintetizátor volt a főhangszer. nem a gitár. Ezzel egy nagyon érdekes hangzást teremtettek, az egész éteri és megfoghatatlan volt. Most kicsit arányosabb lett a végeredmény, minden tekinteteben. Igazából a csodaszép borító is azt mutatja, hogy most jelenleg a földön járunk és csak próbálunk törni, az égi fekete lyuk felé. Így igazából, ha erről van szó a koncepcióba bele illik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének éterien simogató szintetizátor futamok, csak éppen a gitárnak érzésem szerint most nagyobb szerep jutott picit, mint eddig. Ami mondjuk nem baj, ha van változatosság, hiszen ismeretlen művészeink évente ontjuk magukból az anyagokat. Ihlet pedig van még rendesen elég csak a Degenerate Era közepén lévő atom témát meghallgatni, amit aztán úgy korcsosítanak szinte diszkóba, hogy öröm hallgatni. Fenriz ettől tuti kitépné, az összes haját. A Time Domain is tele van olyan megoldásokkal és dallamokkal, hogy egyre kevésbé érzem kamunak az egészet, noha valamennyire én is igazat adtam a fröcsögőknek, de engem a hangulat mindig elvitt. Most is elvisz, csak vannak még mellé olyan érdekességek is, hogy csak kapkodom a fejem. Azt ezt eddig is tudtam, hogy kreativitásban nem szenvednek hiányt. Az egyik lemez végén például egy morse kód van az utolsó pár másodpercben, amit ha az ember megfejtett akkor titkos album bandcamp oldalának a linkjét kapta meg. Mekkora királyság már ez? Ez egyébként pont akkor volt, amikor Nergal-ék azzal a sátánista, keresztes kutyatáppal bohóckodtak, de attól még a Mesarthim vitte a prímet.

Az album témájának alapja a The Five Ages of the Universe könyv. Azon belül is ez a "Degenerate Era", amikor barna és fehér törpék, neutron csillagok és fekete lyukak születtek. Úgy érzem ezen a lemezen is született valami, mert sikerült nekik egy szinttel feljebb lépniük, dal írás tekintetében mindenképpen, a hangulat eddig is elsőosztályú volt. Az ismeretlen, hideg űr. Az emberi elmével felfoghatatlan végtelenség és üresség, amiben mi csak porszemek vagyunk, vagy még annyi sem. Van értelme egyáltalán az életnek, egy olyan világban amiben jelentéktelenek vagyunk? Ülök a sötét szobában mert nem tudok aludni, délutános műszakban egy paraszt a bioritmusom. Írok és ezt hallgatom közbe. Hátamat fújja a szorgos kínai kezek által összetákolt, tescos ventilátor és hideg dinnyét zabálok. Van annál nihilistább mint hajnalban, lefekvés előtt dinnyét enni, hátha behugyozok? Szerintem sincs.