Hölgyeim és Uraim úünnepnap a mai, vagyis nem, hazudok, 27.-e volt ünnapnap, ugyan is akkor jelent meg a MassReaction első nagylemeze. Nekem minden hazai, underground megjelenés ünnapnap egyébként, ha meg még jó is a cucc, meg főleg. A MassReaction meg baromi jó.

Crust-al járja táncát a d-ütem, a kompromisszumot pedig hírből sem ismerik. Mocsokban turkál a mosómedve punk, bűzlik, de mégis finom. Szerintem akkor a legjobb crust, ha tapló és mosdatlan, a pofádba okádja amit akar, kertelés nélkü, Viszont nem árt ha van néha egy kis trükk, hiszen attól, hogy tapló vagy még lehetsz okos is. Itt meg vannak okosságok dögivel. Baromi jók a kiállások, vagy például a Nowhere elején szét veri a fejed a dob, a srácok mégis bedobnák utána egy akkora király riffet, hogy még a lábujjunkat is megnyaljuk utána. A hangzás meg szinte zseniális, az egyik felét Dexter csinálta a SuperSize-ban, a mésikat Toto a Raw-ban. A gitár mint a rozsdás penge hasít, a dob pedig dübörög, az ének pedig leolvasztja az arcodat. A legjobban viszont, egyértelműen, a magyar nyelvű dalok. A Vírus, a Fulladás, az a szöveg pimaszul mocskos, na meg a 2019 is beadja a témát rendesen. Mocsok-ba áztatott pofán rúgás. Egy bekezdéses crust lemez, amit hallgatni kell, nem pedig magyarázni róla.