Amikor beközönt a zajnak hava, pofán basz az őrület. Harsh noise és szaxofon mételyes házassága, az erdők mélyen sktó boszorkány vészterhes agóniája. Akkor a legjobb mikor nyikorog egyébként, mint a szíved köré tekert rozsdás lánc. Körülbelül ezt nyújtja a Gom Jabbar, mondjuk ki is van többet egy ilyen nevű bandától, hiszen már az eleve úgy hangzik, mint egy gonosz, sötét varázslat. Sokszor nem vágom mi is folyik itt csak, hogy a takaró alatt elbújni mert valami geci gonosz dolog folyik.Jackie vokálja egyszerre undorító és jatékosan hátborzongató. jah meg van szaxofon, amit mondtam már, de mondok megint, az egy másik világ, egy másik szint, ha jól van használva. És itt, több mint jól van. Rövid mint egy jól bevitt ütés, egy bekezdéses noise pv, mocskos, undorító és félelmetes, nyekereg, nyikorog és a szaxofon az isten.Jó étvágyat!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.