Sokszor emlegetem, hogy sokkal jobban szeretem a természetes hangzást, az ilyen steril tech-deathszerű dolgok pedig általában nem tetszenek. Viszont most arcul köpöm saját magam, mert van egy irány ahol kifejezetten szeretem a steril, embertelen hangzást. Vannak ezek az új vonalas hardcore/grindcore…

Fiatalabb koromban oda és vissza voltam minden viking témájú zenért. Amon Amarth-al keltem, Falkenbach-al feküdtem, aztán ahogy változtam és ismertem meg más dolgokat, úgy koptak ki mellől ezek is. Nem tudták már azt nyújtani amit a zenében kerestem és legtöbbször inkább kínos volt az olajozott…

Nem sok instrumentális zenekar van amit nagyon szeretek. Ennek legfőbb oka, hogy kevesek azok akik igazán jól eltudják mondani a mondanivalójukat ének nélkül is, csak a hangszerekkel. Viszont a hazai Naqoy akiknek most jött az új EP-je pont ilyen. Azt mondjuk nehéz lenne behatárolni mit is…