Majd egy évvel ezelőtt írtam a Naqoy előző EPjéről, nem is várattak sokáig a srácok, mert már itt is a következő. Az irány hasonló, de mégis más. A tibeti kalandozások szinte teljesen hátra maradtak, a zaj viszont még markánsabb lett, mint eddig. Olyan szintű gerjedések, sistergések és recsegések…

Nem sok instrumentális zenekar van amit nagyon szeretek. Ennek legfőbb oka, hogy kevesek azok akik igazán jól eltudják mondani a mondanivalójukat ének nélkül is, csak a hangszerekkel. Viszont a hazai Naqoy akiknek most jött az új EP-je pont ilyen. Azt mondjuk nehéz lenne behatárolni mit is…