A BÁL lemezről-lemezre szintet lép, és bár nekem a Duna is bejött, egyre inkább úgy érzem, hogy Magyarországon irányt mutató dolgokat kezd letenni az asztalra. A TOMUSZ és a BORU guru Miki (és még pár kihagyott résztvevő) mellett én Bálintot érzem annak, aki formálja vagy formálnia kéne a hazai arculatot. Legújabb megjelenését a Fénytelent, amit mi büszkén tűzünk ki az NGC Prod címlistájára még a 323 ezer követővel rendelkező Black Metal Promotion is feltette a YouTube csatornájára. Bálinttal, akinek érteni kell a nyelvén, az alábbi beszélgetést folytattam le:

Már az első anyagaid is figyelemfelkeltőek voltak, de most tényleg nagyon összerakott minden, értem ezalatt azt, hogy folyamatosan fenn tudod tartani a zenehallgató figyelmét. Tervezed a dalokat, vagy ösztönből jön minden téma?

Először is köszönöm a kedves szavakat. Röviden és tömören, minden ösztönösen jön. Nem nagyon szoktam vacakolni a tervezéssel, a Black Metal nem svájci óra, de igazából ez is furán hangzik így, mert nem ez a módja, ahogy le szoktam ülni zenélni, hogy akkor most Black Metal-t játszok. Megpróbálom közérthetőbben leírni a folyamatot. Elindítom a zeneszerkesztő
programot és megnyitok egy sablon projekt file-t amit már évek óta használok. Kezembe veszem a gitárt, előttem van a midi billentyűm, mellettem a basszusgitárom, egy szövegszerkesztő megnyitva a dalszövegeknek és elkezdem a produkálást. Ezek után mindig minden máshogy alakul, vegyesen használom az eszközeimet és színesen dolgozok a számon, 90%-ban addig amíg kész nincs. Kicsit a részletezve, felváltva használom a gitárt, basszusgitárt, programozom a dobokat, alakítgatom a sablon file-t, a hangzásvilágot, hozzáadok egy kis visszhangot, EQ-zok, kompresszálok, stb-stb. Az ötletek megjelenésétől a mastering folyamatig minden egyenlő és szerves része egy BÁL nóta megalakulásának.

BÁL-t hallgatva újra és újra rá kell csodálkozzak a basszusgitár hangzásodra.
Van erre valami publikus recepted?

Igen. Virtuális erősítőket és kabineteket használok, virtuális gitárpedálokkal és effektekkel, mind a gitárhoz és a basszusgitárhoz. Van egy 20 wattos Kettner gitárkombóm és volt egy csomó pedálom is, de rájöttem, hogy ezek bekorlátozzák a hangzásomat, mivel virtuálisan milliárdnyi lehetőség van mindenre, hogy egy kicsit mindenre rátérjek. Rendes basszus cuccom sosem volt. Most egy 5 húros Craftsman by Medgyesi Tibor bőgőm van, 1 db aktív bridge hangszedővel. A legnagyobb titok talán az, hogy a basszus sávot 2 vagy 4 sávra bontom szét. Az egyik nagyjából 0-120Hz-ig tart (mély, mély közép tartomány) a másik 120Hz-tól 20khz-ig. A mélyét kivasalom, a közepét kiherélem és a tetejét meg felmérgesítem egy overdrive-al + egy kis torzítással. Amikor 4 sávon dolgozok, akkor igazából a torz hangzás milyenségét szoktam szerkeszteni. Ami még nagyon fontos, hogy ha a szaturáció jól sikerült, akkor a reverbet kell jól beállítani és akkor ki fog ugrani a paraszt, röfögős disznó basszus hangzás.

Jó sok a szövegelés az anyagon, ami szerintem egyáltalán nem baj. Mi befolyásolja ezt?

Egyértelműen az, hogy szövegesen mennyit szeretnék elmesélni. Ezt is a belső sugallatra bízom. A dalszövegek egy része már megvan a dal elkészültekor, a másik felét pedig a kész/félkész szám hallgatása közben írom. Mostanában inkább szeretek tiszta fejjel írni, de a tudatállapotom nem befolyásolja a szövegek mennyiségét. Lehetek ocsortány részeg vagy szín józan, mindig más mennyit írok, annak függvényében, hogy mi a belső késztetés.

Arányban van a brutalitás a művészi éllel nálad. Bár zeneileg teljesen más, de az EMPERORnál lehetett ilyent tapasztalni. Itt is olyan, mintha két ember felelne az összképért. Ennyire ketté tudsz válni, vagy van esetleg egy külső fül, aki ellenőriz időnként?

Kezdve a végén, félkész számot nem szoktam mutogatni senkinek, ritkán kivételezek az apámmal és a menyasszonyommal, de ők nem nagyon tudják befolyásolni a számok végkifejletét. Faterom szokott néha morcos lenni, ha technikailag nincs rendben valami. Ez alatt azt értem például, hogy a „Homály” című dal, tele van tuc-tuc résszel, és mivel a szám hangzása viszonylag „professzionálisnak” hat (jól szól, a TRVE KVLT BM-el szemben), pontatlanságokat nem lehet elkövetni, ha már profi akar lenni, akkor legyen is az, mert itt nincsen kettő között. Ez olyan mintha főznél valami gourmet cápa húst és a legfinomabb, balatoni, 10 éves bikavér helyett Koccintóssal locsolnád meg sütés közben. Valami hibázik. Hogy még egy kivételt eláruljak, mivel a Homály készült el elsőként és mivel tökre tetszett, így neked is elküldtem (Naga), hogy egy kicsit feltüzeljem a kedélyeket.

Ha ez két ember műve, akkor valószínűleg skizofrén vagyok, mert ténylegesen mindent én komponálok egyedül. Szeretem az ellentmondásokat és az óriási kontrasztot, szeretek játszani a saját és a hallgató érzéseivel, olykor tudatosan (ez az esetek 10%-a és ekkor tervezem is a dal részletet, hogy egy kicsit hozzátegyek az első kérdéshez), de ez jön belülről, ez a személyiségemre is nagyon jellemző egyébként. Véleményem szerint a brutalitás is lehet művészi, ahogyan a művészet is lehet brutális, itt nincs ellentmondás.

A feszültségkeltés - feloldás is jellemző rád. Ez tudatos?

Ritkábban igen, de általában nem. Ahogyan az előző kérdés(ek)ben is meg fogalmaztam nem nagyon szoktam tervezgetni, csak játszom és rögzítem ami jön, kevésszer szoktam parasztvakító módszereket használni tudatosan. Hogy a Homályt vegyem például ismét, itt a tuc-tuc diszkós részek teljesen a tudatalattiból jöttek elő. Az azt követő lenyugvás is melyről jött, de a visszatérő riff a breakdown-os dobra már egy tervezett lépés volt.

Bár sosem volt baj a hangoddal, mostanában még az eddigieknél is extrémebb. Szoktál más projectekben is szerepelni?

Azért az első pár anyagon (Duna, Ősszel a Csillagok, Kerek Erdő II,...) elég bénák azok a visítások, hörgések véleményem szerint, az még nagyon kisérleti volt és ott még utánozni szerettem volna azokat a vokalistákat akiket akkor hallgattam. Ez mára megváltozott, a cuccaim is jobbak, jobb minőségű felvételeket is tudok készíteni.
Vannak más projektjeim is, igen, sorolom. Jelenleg is aktív tagja vagyok az amerikai/magyar VARGRIKE-nak, ahol dalszövegíró és énekes szerepet töltök be az új albumunk “A Vereségben” címmel hamarosan megjelenik. Megint csak Kaliforniából van ez az ISATAII nevű arc, neki is készítettem egy albumnyi dalszöveget és vokáloztam is a számain. Akkor még ott van a ZAHRIMAR Németországból, ott a gitáros sráccal lettünk haverok az évek folyamán és ott is ugyan ez volt a sztori csak egy EP-re. Akkor készítettünk egy közös split-et SHAYTAN-nal, azokhoz a számokhoz is én alkottam a szövegeket és üvöltöttem a sávokra. Azt hiszem ennyi.

Charlie Fellre emlékeztet a LORD MANTISból. Meg az egész megszólalásban ott van a blackened sludge, és ez azért különösen nagy eredmény, mert ott a hangzás nem lehet elég brutális. Nálad viszont csonttörő lett.

Köszönöm ismért a kedves szavakat a hangzásról meg ezt a megtisztelő összehasonlítást. Funeral doom :D Ennél az anyagnál igyekeztem rá odafigyelni, hogy ne szóljon kukán, mert maga a kompozíció is megigényeli az érthető, élvezhető hangzást.

Külön öröm a számomra, hogy a dobtémák is nagyon jók, nem az a tipikus "rádobok valamit", ami különösen a gitárosokra jellemző. Az üTemek, az átkötések és a díszítések is vadak.

Köszönöm ismért a kedves szavakat. Nincs nagy titkom itt sem, egy dobos szoftvert használok és az esetek nagy részében sablonokat alakítgatok át, hogy passzoljanak a többi hangszerhez, sokat nem is kell programozni, pötyögni. Szerencsére a szoftver alapból jól szól, de itt is igyekszem a legtöbbet és a legegyedibbet kihozni belőle, ezért szól minden dalban máshogy a dobszett is.

Miről énekelsz a Fénytelen albumon?

Megtalálható online mind a két nóta dalszövege, melyek magyarul íródtak, de csatoltam hozzájuk angol fordítást is, így több embert érhet el. Hosszas elemzésekbe nem folynék bele. Én szeretem úgy megírni a szövegeimet, mint a verseket. A verseket meg szeretem úgy értelmezni, ahogyan az nekem jól esik, legyen szó bármilyen költőről, persze nyitott vagyok mások értelmezését meghallgatni, elolvasni és a költő saját gondolataira is a költeményével kapcsolatban. A hallgatótól is ezt várnám el, ha elvárhatok bármit is. Nyissa ki a szemeit, tágítsa
ki a fantáziáját, verjen egy léket a fejében és csöpögtesse bele a szavaimat, majd figyeljen önmagára, hogy miként reagál, hogy mit mond neki akár külön a szöveg, akár a zene vagy szimplán a dal, dalok.

Ha valaki meg szeretne ismerkedni a BÁL zenéjével, melyik albumot javasolnád neki kezdésnek?

Ez egy elég érdekes kérdés. Attól függ kiről van szó, ha ez a valaki nyitott az új dolgokra de nem hallgat torz zenét, akkor a Szakasztottat. Ha nyitott az új dolgokra és szereti a torz zenét akkor először a Táncot majd a Survive After Death-et. Ha ez a valaki nem olyan nyitott az új dolgokra és nem is hallgat torz zenét, akkor a Horror-t, ha valaki zárkózott, de szereti a metal-t, akkor a Krampuszt, a Bút, a Horrort vagy a Two Worlds-t. Egyébként, meg mindenkinek aki meg akarja ismerni a cuccomat, azt javaslom, hogy haladjon időrendi sorrendben.

Ha valaki meg szeretne ismerkedni a BÁL zenéjével, melyik albumot nem javasolnád neki kezdésnek?

Az első 3 kiadványom közül bármelyiket biztos, hogy nem egyenként, csak akkor, ha utána lesz ideje és türelme tovább hallgatni mindent.

Szoktál dalokon belül újrahasznosítani témát? Hosszú nótákba szokás korábban elhangzott elemeket becsempészni, ami nem is tűnik fel elsőre a hallgatónak.

Tudatosan nem szoktam ilyet csinálni, ámbár előfordulhat, hogy ez megtörténik. Én úgy tekintek minden egyes nótára, mint egy különálló egyedi műre, van amikor összekapcsolódik egy másik nótával, de legtöbb esetben, mindegyik nóta megállja a helyét önmagában. Tudatosan, nem szoktam kivenni részleteket, riffeket, harmóniákat egyik számomból, sőt mások dalaiból sem.

Mi a következő lépés a BÁLlal? Tervezed a dolgokat vagy csak úgy sodródsz?

Mióta szereztem egy régi Marantz deck-et, azóta vadul gyártom a kazettákat, szerintem még egy darabig biztosan ezzel foglalatoskodok, hogy azután mi lesz, arról még fogalmam sincs. Januárban fog megjelenni egy óriási album, 10-en valahány előadótól szerte a világban, köztük én is. WORLDWIDE ARMAGEDDON néven futunk és az Instagram-mon már meg is található ez a projekt.

Köszönj el szépen az olvasóktól kérlek!

Köszi, hogy elolvastátok. Üdv. B