Miután a mélyen tisztelt Professzorunk írt egy igazán mély, megható és abszolút szakmájában párját ritkító műelemzést a Haramia új EP-jéről az EP 2022-ről és kikerültünk vele az index oldalára (itt olvasható). Levontuk a megfelelő konzekvenciákat elhessegettük a bódító füstöt és csináltunk egy interjút a srácokkal.

Köszi szépen srácok, hogy válaszoltok a kérdéseinkre!

Kezdjük az elején. Honnan az ismeretség?

Bálint: Tibivel és Lacival a színtérről, közös koncertekről korábbi zenekarokkal, Oleget pedig egy gimnáziumi jóbarátomon keresztül ismerem. Ő egyébként csak az előző kislemeznél csatlakozott a zenekarhoz 2020 őszén, azt hiszem.

Tibi: Lacival ovi nagycsoport óta ismerjük egymást és 13-14 éves korunkban kezdtünk el együtt zenélni. Azóta volt néhány jó és néhány kevésbé jó közös projektünk. A többieket a punknak köszönhetően ismertük meg.

 A szövegeitek kurva nyersek, ami egyszerűen imádnivaló, viszont nyilván a finom hangolások miatt tudnak páros lábbal beleugrani az ember mellkasába. Nekem az egyik kedvenc sorom a „Lefekszem a gecibe, oszt elalszok a koszban”. Ezek a sorok igényelnek több odafigyelést, vagy egyszerűen jönnek, mert ilyen prózai lelkek vagytok?

Bálint: Köszi szépen! A szövegeket általában én írom, a többiekkel pedig lektorálgatjuk, meg szerkezetileg hozzáigazítjuk a dalokhoz. Alapvetően kétféle inspirációm van, a mindennapi frusztráció a környezetemmel, politikai helyzettel, ilyesmikkel kapcsolatban, amit a magánéletemben nem kifejezetten tudok hova csatornázni, úgyhogy ebből a szempontból a Haramia egyfajta szelepként funkcionál, a tehetetlen düh hajtja. Emellett pedig nyilván személyesebb témák is beköszönnek, sokkal “intimebb” szinten, akár a saját, akár mások életével kapcsolatban. A prózaiságra reagálva, örülök, hogy ezt gondolod, próbálok a körülményekhez képest okos dolgokat írni, haha. Az említett szövegrészlet például az arról való agyalásom nyomán született, hogy mekkora privilégium az, hogy az ember megvehet és elolvashat egy könyvet, vagy újságot, leülhet pofázni a barátaival, családjával, van egyáltalán kihez fordulnia a dolgaival kapcsolatban, szóval, hogy az anyagi helyzete és a szociális hálója is rendben van. Emiatt is kibaszott nyomasztó lehet azoknak az élete, akik egyedül, ingerszegény környezetben, szegényen küzdenek a mindennapokkal. Szóval ja, ilyesmiken pörgök, ezeknek (is) próbálok hangot adni a zenekaron keresztül.

Tibi: Örülök, hogy tetszenek a szövegek! Mi Lackóval ugyanabból a Szolnok megyei kisvárosból származunk, így mindig is közel állt hozzánk a magyar vidék hangulata, a szépségével és kilátástalanságával együtt. A Puszta nevű zenekarunk is erről szólt. A Haramia eltérő zeneileg és szövegileg is, de klassz érzés, hogy -más dolgok mellett- ebben a témában is közös az érdeklődésünk mindannyiunknak. Nekem az irodalomban is ez az egyik kedvenc témám, úgyhogy mindig van honnan inspirálódni, ha néha szövegírásra adom a fejem vagy közösen agyalunk valamin. Legutóbb például Kis Tibor Noé Aludnod kellene című regénye volt rám nagy hatással, ami ide kapcsolódik. Klassz olvasmány, ajánlom mindenkinek. Mindig izgalmas, de nagy kihívás, amikor az ember valamilyen szempontból hátrányos helyzetű emberekről ír. Azt ugyan Bálint egyedül írta, de az új lemezünkről is épp a demenciáról szóló dalunk a kedvencem szövegileg.

 Az s/t és a 2021 EP anyagon is vannak a „Budapest Retróból” hang-, illetve képanyagok. Szóval érdekelne, hogy melyikőtök érdeklődik ennyire a magyar kultúrtörténet iránt?

Bálint: Alapvetően mindannyian. A magyar néplélek szerves részét képezi az életünknek, és így a zenénknek is, igyekszünk megérteni, használni azt. Amúgy meg jó fos, hogy ami pl. a hetvenes években is gond volt, szóval teszem azt, pályakezdő fiatalként lakáshoz, vagy akár csak albérlethez jutni, az mára kb. ugyanakkora, ha nem nagyobb szopás. Fontos párhuzamok ezek, és mivel a műfaji keretek megengedik ezeket az átvezetős megoldásokat, sőt, ezért előszeretettel használjuk az említett anyagokat.

Tibi: Igen, mindannyiunknak fontos ez, és azt hiszem valóban a “néplélek” a legjobb szó rá. Engem mindig is nagyon érdekelt, hogyan lehet ezt -számomra vállalhatóan- megélni, felhasználni a magyar kultúra elemeit vagy pl. kifejezni a magyar táj szeretetét. Mondjuk a “Nagymagyarország matricát rakok a Suzukimra” módszeren kívül, mert az viszont elég távol áll tőlem, haha.

 Ha már feljött az s/t EP. A lemezhez összerakott videós anyag zseniális. Egyrészt a lemez átvezetők parádésak, viszont, azt ahogy képileg megtoldottátok azt tanítani kellene. Mennyi volt ebből a koncepció és mennyi a véletlen műve?

 Bálint: Az első anyagunk felvételéért, utómunkáiért és a videós anyagért is az első basszerosunk, Rádi a felelős, vele alapítottuk a zenekart anno, de később elváltak útjaink. Az Ő nevében nem nyilatkoznék, de az tény, hogy rengeteg munkája volt ezekben, amiért innen is hálásak vagyunk!

Honnan jött a hip-hop a powerviolance-hez?

Tibi: Szeretjük a rappet és azt hiszem, a kedvenc rap dalaink általában ugyanarról szólnak, mint a kedvenc punk/hardcore dalaink.

Bálint: Jaja! Másrészt pedig csomó olyan dologról van szó a régebbi és kortárs magyar underground hiphopban egyaránt, amivel mi is foglalkozunk a szövegekben. A tavalyi kislemez két dalát (Saját ravatalom, Az édentől keletre) például Kripton illetve Serrano szövegei ihlették, ezek hallhatóak is kvázi átvezetőként az anyagon.

Milyen az új Kripta?

Tibi: Én bírom és a próbatermünk is abban az épületben van. Szerintem nagyon menő, hogy egyszerű srácok maguknak, kemény munkával, saját pénzből és adományokból megcsinálták azt a helyet. Bár a punkot sokan sokféleképpen értelmezik, de örülök, hogy van egy hely Budapesten, ami a legközelebb áll ahhoz, ami számomra is a punkot jelenti.

Bálint: Remek! Budapest punk főhadiszállása, és egyben ékes példája annak, hogy mire jó a D.I.Y., ami azt hiszem, mindennek, amit csinálunk az alapja. E mellett nekem alapvetően kicsit fura, amikor egy független, szuverén színtér központosul, szerintem a Kripta félig meddig egy intézménnyé nőtte ki magát. De azt hiszem, ez egy természetes folyamat, és mindent összevetve ez a hely a legjobb dolog, ami az utóbbi években történt a pesti és a magyar színtérrel egyaránt.

Mit gondoltok az egyértelmű összefüggésről a között, hogy milyen a hazai politikai élet és a között, hogy egyre több politikai témájú, hangvételű zene jön ki itthon, nem csak hardcore és punk körökben?

Bálint: Nem pontosan tudom, hogy mire gondolsz, amikor azt mondod, politikai témájú zene, dehát ja baszki, jelen helyzetben ez több, mint természetes. Az embereknek elegük van ebből a szarból, ami itthon megy, erre a folyamatosan az ember bőrére tapadó, lehangoló, mérgező nyálkáról, amit magyar közéletnek hívnak. Szóval kivan a fasz, és ezt el kell mondani, mást úgyse tud csinálni senki.. :D.

Tibi: Abban nem értek egyet, hogy mást nem lehet tenni, hiszen szerencsére nagyon sokan önkénteskednek, vagy adományoznak, hogy civil szervezetek, vagy média termékek működését támogassák. Emellett szerintem fontos, hogy a zenén keresztül is beszéljünk társadalmi kérdésekről. Ez természetes is, az ember mi másról énekelne, mint ami a mindennapokban körülveszi?

Gondolkodtatok e, hogy a Haramia fizikai kiadást is kapjon?                

Tibi: A 2020-as lemezünk kijött kazettán a Drinkin' Beer In Bandana Records-nál. Tervben van, hogy hamarosan bakeliten is kiadunk majd valamit, de azt még meglátjuk, összejön-e.

Ti milyennek látjátok a magyar undergroundot?

Bálint: Örök túlélőnek, kivert kutya kölykének, kiirthatatlannak, körülhatárolhatatlannak és öntörvényűnek. Azt hiszem, köszöni, jól van, a rengeteg megpróbáltatás ellenére. Sokan működtetik, vagy talán mondhatom, hogy működtetjük, így vagy úgy, fáradhatatlanul. Mindenki megtalálhatja a maga közegét, legyen az a Kripta, a Dürer, a Turbina, vagy akár az Akvárium. Nyilván, nem mindegyik helyet szeretem, vagy érzem magaménak, de szerintem az nagy pozitívum, hogy nagyon sokszínű a felhozatal, akár a színpadon áll az ember, akár előtte, rapptől a jazzen keresztül a hardcore-punkig. Az meg külön nagy királyság, hogy nem csak helyekről, meg zenekarokról mondható ez el, hanem kiadókról, médiáról, DJ-kről, satöbbi.

Ha Orbánnal featelhetnétek egy dalt mi lenne a címe?

Tibi: Egy jó asszony mindent megbocsájt.

Bálint: Borban az igazság.

Oleg: Lábvíz.

 Esetleg kihagytam e valamit, amiről szerettetek volna beszélni?

Bálint: Köszi a kritikákat, meg az interjút, így tovább, kurvajó, hogy csináljátok ezt! Tali a pitben!

Tibi: Köszi a lehetőséget és hogy írtok klassz zenékről!

Mi köszi!