Ahhoz képest, hogy se vegán, se straight edge nem vagyok, a Spotify összesítőm azt hozta ki, hogy a straight edge ott van a leghallgatottabb stílusaim között. Jó, az más tészta, hogy milyen stílus megjelölések van Spotify-on, azóta se tudom például, hogy mit takarhat a Void Gaze. A lényeg az, hogy eléggé rácsavarodtam tavaly az ilyen youth crew meg krisnacore cuccokra. Most meg látom, hogy szenteste előtt egy nappal hamarabb jött a Jézi, csak eddig nem vettem észre. Ez a Jézi viszont nem változtatja borrá a vizet, hanem meghagyja artézinek, de helyette elég keményen, pörgőrugással úgy tarkón rúg, hogy maximum gombapörköltet zabálsz egy hétig. A Jézi neve pedig Escalate.

Az intro-n kívűl három elég pörgős és rövid dalocska, nincs mellébeszélés, egyből az arcba másznak, hogy mi fasz van. Ami egyből feltűnt és azonnal imádás lett, hogy tele van nyomva már az intro is beatdown dolgokkal, olyan szinten, hogy az egyetlen szerencsém, hogy nincs itthon bontókalapács, mert a ház már utit nem állna. Szóval az irány egyértelműen az, amit a Bulldoze kezdett el annak idején, jah meg persze az egyértelmű Knocked Loose, ebben a stílusban azt hallgattam a legtöbbet, szóval könnyen eszembe jut. Bár hozzá teszem, hogy pozitívabb értelemben mint a legutóbbi Stubborn dal-nál, ahol már inkább kínos volt a majmolás. Súlyos döngölések, nyers baszó riffek, az üzenet az sejthető, az ének acsargó, én meg várom a folytatást.