Nagaarum szétosztódott, mint az amőba. Hogy ez mit is jelent pontosan? Azt, hogy a Nagaarum név alatt többet nem lesznek ambient zenék, hanem mivel továbbra is Aesthetic Death-el akar együtt dolgozni, átalakulnak kicsit a dolgok és ennek eredményeként, a különböző stílusok amik eddig együtt alkották a Nagaarum zenei világát, különböző projectekben manifesztálódtak. Az ambient cuccokat most már a  STAR SHAPED CHIMNEY név alatt kell keresni, amivel egyébként pár hónap alatt, már hat lemezt össze is rántott. Viszont ami engem jobban érdekel, mert sokkal közelebb áll hozzám, az a tegnapi nap folyamán debütált Értéktelen. Ami minden, csak nem értéktelen.

A szabályok a következőek: nincs metronome, a dobot élőben vették fel, egy iphone-al, magyarul van az egész és minden hiba benne maradt. Igazából aki valamennyire ismeri Naga-t, az tudja, hogy egyébként is mindig azt magyarázza, hogy számára ez az ösztönösség és nyers, kompromisszum nélküli attitűd a metal szíve és lelke. Az Értéktelen pedig ennek a hozzáállásnak a mosdatlan és rideg megvalósulása. Pszichedelikus blackened sludge, az Ő elmondása szerint, és igazából ebbe nem is tudok belekötni. Lassú középtempős futamok, Naga bugyborog mint a kén köves pokol legkikúrtabb poétája, de közben az egész morog és búg megállás nélkül, ami már magaában simán levisz alfába. A gitár viszont itt most az isten, azok a sunyi és flegma dallamok, amiket csak így bele pengett az éterbe, elsz ami lesz alapon. Na azok adják ennek az egésznek a ocsmány szépségét. Bár, eddig minden hallgatásra más volt ami az előtérbe került. Az Agresszívan Szív behozza a tempót, LSD-ben áztatott lódobogás adja az ütemet, a gitár meg már az űrben és észre se veszed. Naga humorára vall, hogy a Néha történnek dolgok pont az a dal, amiben kevesebb történik mint a többiben. Színek és formák vonaglanak, a háttérben az effektek pedig őrülten vigyorognak és hiába tűnik úgy, hogy a mozdulatlan semmit tevés az Úr, de ha jól figyelsz hallahatod ahogy a fejére teszi a koronát és eltávozik a semmibe. 20 perc ebben a iszapos és sötét mocsárban, ahol a pöffetegek dalonként robannak az arcodba, és minden egyes robbanás egy újabb utazás, a recept ugyanaz de a variálás már más. Bőröd alá kúszik a túlvilági búgás, de vége. Te meg állsz és a az üres levegőbe kapkodsz mint Sickboy, egy újabb adag után.