A Melvins az egy megkerülhetetlen név a fémzenék és a zajos kísérletezős dolgok világában. A 90-es években olyan bandák ugrottak elő a kabátújjából, mint a Nirvana vagy akár az Alice in Chains. Nem is beszélve a hatásáról olyan stílusokra mint a stoner rock/metal a sludge vagy a noise rock, na meg persze a grunge, ha már emlegettem előbb azt a két zenekart. Viszont ezek ellenére is, mindig radar alatt maradtak, sosem lettek akkora sztárok mint egy Ozzy, vagy mondhatnám ide bármelyik klasszikus metal bandát is, pedig a hatásuk simán van akkora mint azoknak. Azon már meg se lepődök, hogy a hazai, zenei sajtóban, éppenhogy csak megemlítették, hogy új lemez lesz. Nem kaptak valóságshow-kat, nem lettek beiktatva lófasz csarnokokba, cserébe viszont alkotnak már lassan 40 éve, hiszen Buzz a zenekar motorja töretlenül halad előre. Mindig ki talál valamit, mindig van valami ötlete vagy kísérlete. Ő tipikusan az, az ember aki nem tud nyugton maradni, ő az állandó alkotó aki csak abban érzi jól magát, ha teremthet valamit. Persze, ennyi lemezzel vannak jobbak és vannak rosszabbak, de egy valami biztos, idős korukra sem lettek saját maguk paródiája, mint sokan. Most pedig itt van az új lemez, amit az eredeti, klasszikus felállásban dobtak össze, megint 8 év után. Aminek eredménye, hogy a hangzás is visszarepít valahova a 80-as és 90-es évekbe.

Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy ennyi év után is a toppon vannak és ugyan úgy szarnak bele mindenbe és mutatnak fityiszt a retek világnak, minthogy bekezdenek egy Beach Boys feldolgozással, amit átkeresztelnek  I Fuck Around-ra. Persze ez annyira nem meglepő, hiszen a humor ésa  flegmaság valahogy mindig is része volt, a Melvins világának. Egyébként van még egy 1 Fuck You és egy Fuck You című szám, utóbbi egy 11 másodperces sikítás, mert miért ne. Ezek is feldolgozások. Általában nem lehet tudni mit kapunk egy Melvins lemeztől, hiszen nem csak hangzásokban, de még stílusokban is szoktak lavírozni, de most a felállás és az első dalok miatt azért lehetett sejteni előre mit fogunk hallani. Bár én a trollkdodáson sem lepődtem volna meg tőlük. A hangsúly a gitáron van mint általában, térdig érő mocskos riffek, a déli fertály felől, még akkor is ha Los Angeles-ben készült. A Negative No No-n ez tökéletesen meg is látszik, a laza cines kiállással együtt, ami azt a játékosságot prezentálja, ami mindig ott van a zenéjükben. A következő két dallal együtt ez egy igazi korai Melvins mesterhármas, amiben látszik a régi haverok laza és izzadságmentes örömzenélése. Viszont vannak lazább dalok is mint a Brian, The Horse-Faced Goon ami még egy intro dalt is kapott. Meg vannak itt a szokásos zajos noise effektezések, punkos kiállások szóval igazából minden ami a Melvins-t Melvins-é teszi. Ez egy vérbeli nosztalgia lemez, ami egyszerre a hibája is, meg az előnye is, mert igazából nincs most semmi igazi határbővítgetés, legalábbis az ő kis világuk szabályai szerint. Ennek ellenére biztos sokan vannak akik vágytak már egy ilyen játékos, vastag szemöldökű, paraszt rifekkel tele vert lemezre tőlük.