Volt már olyan kedvence Önöknek amiről az ég világon semmit nem tudtak kideríteni? Esetleg olyan, ami teljesen eltűnt a zenei történelem süllyesztőjében? Mindezt úgy, hogy nagy kiadós bandáról van szó? Na persze azért annyira nem, mint egy slágeres popbandáé, mondjuk csak a Century Mediánál jelent meg lemezük?
A Power Of Expression egy ilyen csapat. 
Németek. Ez fix.
Két lemezük volt. Ez is.
94-ben alakultak. Na még ez.
Van Facebook oldaluk, de két ilyen nevű banda is volt ezidáig, így a dolog egy szinten már teljesen összekuszálódik. És akkor most jöjjön a szentimentális szál, mert egy inkontinens vén szar vagyok.
1999. körül lehetünk Veszprémben egy patkánytanya albérleten az Endrődy lakótelepen. Egyik álandóan nálunk csövező patkány barátunknak volt egy CD játszója (na nem valami hi-tech cuccra kell gondolni), amin a másik patkány barátunk CD gyűjteményét tudtuk pörgetni. Ő egy kicsit jobb módú volt nálunk, tehát voltak ilyenjei. Én meg tudtam papírtokos promó CDket venni a falusi körzeti orvos lányától, amire baromi büszke voltam. Hát ez a kiváló anyag került így hozzám. 
Pörgettük, mint a veszett fene, még fel is dolgoztuk a Black Crowes On Speed és a Nothing Changes dalt, és talán elő is adtuk az Enyhe Fintorban. Úgy emlékszem.

Bontsuk már elemeire ezt a kiadványt, amit időközben Szabó Tibi barátomtól nagyon kedves ajándékként meg is kaptam teljes CD formátumban tokkal - vonóval, így közel 30 év súlyos rajongás után a kezembe foghattam az eredeti cuccot. HC volna, vagy thrash metal? A Metal Archives szerint death / thrash / crossover. A death-et egyáltalán nem érzem, a másik kettőt nagyon. Inkább a középtempós dalaik hatnak rám, mint a nyitó Water, a Black Crowes On Speed vagy a Commander Ozone. A Lie To Me is hatalmas. Brutális a megszólalás, minden szól, erőteljes, és élő. Ahogy a kilencvenes évek során meg kellett szólalni egy versenyképes lemeznek. Éppen ezért is érthetetlen számomra, hogy hogy lehet egy Century Media szerződés után fingszag nélkül eltűnni a ködben. Van ilyen. Ezek szerint. 
Ááá, meguntam, mégsem elemzem szét a lemezt. Szimplán csak imádom a mai napig.
Hölgyeim és uraim, Stephan, Micha, Fabian, Andre és Marc előadja: