Vannak olyan stílusok itthon amiből nem fogunk Dunát rekeszteni. Jelen esetben a sludgeról beszélek, sőt az a kevés ami van, abból is csak egy-kettő kiemelkedő van és azok sem az eredetiségük miatt. A Vanta már 2017 óta adja a kisebb-nagyobb életjeleket magáról, legyen az csak egy dal, egy EP vagy egy split. Elejétől fogva figyelemmel kísérem őket, de őszintén eddig nem nagyon robbantottak számomra semmit. Sőt igazából az ilyen kiadunk egy-egy dalt néha ügyekkel, engem annyira nem is lehet meg venni, már reflexből csak legyintek, hogy nem lesz ebből semmi. Vagy hiszem, ha majd látok egy fél órás anyagot. A Vantaból lett valami, nem is akármi. 

Ránk is rúgják az ajtót egy 13 perces monstrummal. A tábortüzes akusztikus felvezető után pedig, örömmel konstatálom, hogy itt nincs hígfos sterilre keverés. Mocskos, recsegős, mosdatlan a gitár Söptei Balázs vokálja meg karcos és szinte árasztja magából a jó pöce szagot. Az elején intronak használt téma pedig többször is visszatér, mint kiállás, és egy nagyon dinamikus ívet ad a dalnak, ami mondjuk hamar kiszámítható lesz. De sebaj mert a dal további része is tartogat meglepetéseket, lötyögős pihenőket meg okos dobtémákat, pont úgy mint űrös, stoneres elszállásokat. Szóval a Welcome to Absurdistan, Bitch egy elég erős erődemostráció lett, így első neki futásra pedig főleg.

Egyébként maga a zenekar egy power duo. Söptei Balázs mint gitáros, énekes meg minden ami nem dob és melette pedig Mesterházy Győző, aki a püfölés mellett a borítót is készítette. Maga az anyag, mégha nincs is minden sarkon végig reklámozva ahogy azt szokták, de szerintem egy fullos DIY produkció, vagy legalábbis elég közel áll hozzá. A lemez változatosságához pedig jelentősen hozzá ad az a fél tucat vendég is, aki szerepel rajta. Már az említett legelső dalban is ott van Söpteiné Farkas Marianna, aki az elszállós sample-ökért volt felelős. Aki most vagy a Balázs felesége, vagy az édesanyja, vagy behívtak próba közben valakit az utcáról és teljesen véletlenül Söpteiné a neve, ami mondjuk elég király lenne. A Church of the Holy Shit ami egyébként zseniális cím, egy a számomra ezeket a sabbatista újkori bandákat idéző torzított vokállal indítja, és igazából zeneileg is ezt a vonalat viszi végig. Maga a dallam és az ének is fülbemászó és ezt a majd 5 perces játékidőt egyébként pont sikerül annyira kitölteni, hogy ne váljon unalmassá. A háttérben síró billenytűért pedig jár a pirospont, mert azzal tényleg sikerült egy kis "templomi" hangulatot kölcsönözni a dalnak, főleg a végén a szólóval. Itt a csorda vokálban egy bizonyos Kex és Kiss "Fire" Gábor volt a segítségükre. Gábor egyébként még az Invisible Parasite-ban visszatér gitáron is. A Feel Alivenak nekem egy kicsit bluesos doomos hangzása volt, főleg a gitár szólóval a végén, meg az énekkel ami torzítás nélkül valószínűleg még jobban ütött volna.

 A harmadik dal után kezdhetjük realizálni, miért úgy írták le a srácok a saját zenéjüket, hogy disztópikus altató dalok. Végig egy sötét a saját mocskában fetrengő társadalom képe sejlik fel előttünk, a mentális dögkutat kipárolgása marja a szemünket. Viszont sokszor előjönnek a bluesos már-már balladisztikus dallamok, főleg gitár téren, amik mégis adnak egyfajta retkes szépséget és romantikát az egésznek. Amihez az akusztikus részek jól időzített használata is sokat hozzá tesz. Igazából pont ez az ami kiemeli őket a többi tucat közül, még ha lehettek is volna picit bátrabbak a stílus határainak veszegetésével. Bár nem sok sludge metalt hallottam, aminek a dala alapján azt mondom, hogy jah ez egy elég fasza midwest emo is lehetne, mert a Autumnban pont ez történik, amíg recsegős mocsokba nem torkollik az egész. Azt mondjuk kétlem, hogy a srácok a fejében mid-west emos dolgok dulakodtak volna és abban is biztos vagyok, hogy majd felszalad a szemöldökük ha olvassák ezt, de ez a szép ebben, hogy mindenkiből kihozhat mindenfélét, olyat is amihez eredtileg köze sincs. A záró Zero Kelvin is egy gyengédebb levezetés lett, amit Rostetter Márk támogat meg csellóval. Nem mellesleg a legjobb feat-je az egész lemeznek. Simán elhallgatnék egy egész csellós anyagot így. Ami persze megint csak a mocsokban köt kia végére.

Ez mint első több mint jó, enyhén próbálkoztak a határok feszegetésével is, többnyire sikerrel. Viszont  a váltások túl kiszámíthatóak lesznek egy idő után és hiába a változatosság, még sem éreztem kellően egységesnek a lemezt. Mindezek ellenére a hangzás pöpec és a dalokba is kellő munka lett fektetve, ha a jővőben egyésgesebb lemez képet kapunk meg talán még egy kis bátorságot, még ennél is jobb lesz. A lemez Július 2.-án fog megjelenni és ha csíped a sludge akkor a helyedbe mindenképp nyomnák egy Spotify előre mentést, vagy akár egy bandcampes előrendelést is. Ízelítő dalok pedig akadnak, faszányos videókkal is.

8/10