Nem rég mondtam, hogy csak úgy pakolgatját alánk a hazai két személyes formációk, a jobbnál-jobb lemezeket. Mit ad Isten, ismét egy ilyet sodort elém az internet, amit jól is tett. A HMC-ben már egyzser rápörögtem, a promo dalra, azóta viszont rohadtul elfelejtettem, mert olyan döpping van, hogy csak kapkodom a fejem néha, idő meg semmi. Maga a zenekar Novák Tamás és Korsós Attila koperációja, ahol Tamás a hangszeres dolgokért felel, Attila pedig az énekért. A zene pedig egyfajta neo-classical black metalként van feltüntve, de igazából több is és kevesebb is ennél.

A lemezt szépen keretbe foglalja kettő akusztikus dal, a Facilis Descensus Averni  minimalista gitár dallamaival és halk, háttérben susogó latin szövegekkel próbál minket hangulatba hozni, és valami felvilágosítást adni arról mi is vár itt ránk, ebben a bő fél órában. Ezt a funnkcióját tökéletesen be is tölti. A Conversion pedig ugyan ez a végén, hangulatában hasonló, hangszerelésében és minimalizmusában is, még is sikerült egyfajta "búcsú hangulatot" hozzá adni a recepthez, nem csak egy random akusztikus prüttyögés a végére, nem utolsó sorban pedig az ének is kiváló rajta, annyira, hogy én simán hallgattam volna többet is belőle. A második dalban már felkapcsolják az áramot, amivel sikerül kiváló dallamokat rittyenteni, izgalmas kiállások és váltások is jellemzik a nótát, én még egy nagyon enyhe spanyolos hatást is kiéreztem a dallamvilágból, a kiállós akusztikus részeknél. A riffek már néha negédesen klasszikusak és túlnyújottak is, ez főleg a Thirst for Anhelation-ben volt észrevehető, bár egy izgalmas váltás mindig kár pótolt ezékért. Dallamok inkább a death/doom felé hajlanak mint a blackbe, de azért simán észrevehetőek azok a hatások. A túlerőben lévő hörgés is egyértelműen ezt a vonalat erősíti, amit én annyira nem is szeretek, mert kevesebb esetben tud izgalmas lenni, mint nem. Itt is ezt éreztem, egyáltalán nem lógott ki, illett hozzá, viszont amikor volt egy szavalás egyből izgalmasabb lett a felhozatal.

A zongorás és klasszikus betétek, nagyon ízlésesen és visszafogottan vannak tálalva. Minden letisztult, felesleges dolgok tényleg nincsenek sehol, látszik, hogy van benne pár év munka. Ennek ellenére a hangzást én kicsit vékonynak és sterilnek érzem, egy nagy talicska mocsok még simán elfért volna rajta. Bár a klasszikus részekhez tényleg ez illik, nekem még is hiányérzetem van. A promo dalban is éreztem, hogy kicsit elöl van az ének, ez továbbra is fenn áll, viszont a teljes anyagot hallgatva egyáltalán nem volt zavaró. Ez ilyen kis apróságok mint a Dry Matter Remains-ben benne maradt torokköszörülés, pedig olyan kis plusz adalék, amitől nekem mindig az, az érzésem, hogy az egy igazán őszinte anyag.

Szóval igen, inkább death/doom mint black metal és vannak hibái. Viszont mindezek ellenére is, egy jól megszerkesztett és izgalmas váltásokkal és dallamokkal tarkított lemezt kaptunk, amin látszik a beleölt munka. Bemutatkozásnak ez több mint jó, ha pedig lesz folytatás és esetleg javítgatások is, hosszabb időre is barátok lehetünk.

7/10