Megint egy olyan banda van terítéken amiről eddig nem is hallottam, pedig már 204 óta ontja magából a sötétséget ezen a néven. Főleg úgy kellemetlen ez, hogy jelenleg is ilyen Dark Funeralos, meg volt Nifelheimes arcok vannak benne.Még ha állandó tagságról nem is lehet beszélni, jönnek-mennek az emberek állandóan, ez még sem hat ki a minőségre.

Idén már egyébként ezen a lemezen kívül is durrantottak már egyet, itt viszont csak az egyikről lesz, egyértelműen arról, ami nekem jobban tetszik. Mind a kettő ugyanazon a napon jött ki és még ha az irány hasonló is, a No Here egyértelműen a kísérletezősebb irányba kalauzol el minket. A lemez gerincét egyételműen a brutálisan agresszív gépi dob adja, ami állandó morajlást és duruzsolást ad a lemeznek, de azt a fajtát ami nem idegesítő vagy zavaró. Inkább úgy hangzik mintha a Metatron próbálná elmagyarázni, mit akar Isten, hát de mit is akarhatna mint, hogy kipusztuljunk a picsába, csak éppen szeretne neki nagy feneket keríteni. Pedig a No Herenek valami hasonló célja lehet, már az is, hogy skandináv katolikus black metal, egy olyan szóösszetétel, hogy ha a tükör előtt mondod ki háromszor, azonnal elvisznek a pandák.

Pedig egyébként az egész egy hatalmas megvezetés. Miközben szétkalapálják a fejed és egy cyberpunk kultusz istentiszteletére képzelged magad, olyan finomságok, kimerem jelenteni sokszor szép dolgok történnek ez alatt a digitális barbarizmus alatt, ami nem csak zeneileg disszonáns, hanem érzelmileg is. A gonosz északi riffek gregorián énekkel való felhígítása, pont a az ellentétek miatt működik ennyire. A dob egy idő után biztosan monoton lesz, annak ellenére, hogy jó párszor beütnek egy kis változatosságot, kiállást és olyankor kicsit másra is terelődik a hangsúly. A gregorián sokszor átveszi a gyeplőt és szerintem azok is a legjobb részek, de az ultra horrorisztikus extrém énekes etapokat sem kell ám félteni, vagy éppen a felolvasásokat, szóval vokális téren eléggé váltazatos lett a No Here.

Ebbe a négy 10 perc feletti dal bele probáltak sűríteni, minden kísérleti agymenést ami a roman catholic black metal címkébe csak belefér, ami többnyire sikerült is nekik. Hiába monton, mégis változatos és ha van kedve az embernek kutakodni és odafigyelni, az abálás alatt kiváló dallamokat és textúrákat fedezhet fel. Amik mind profi módon vannak felépítve, katarzis pont akkor robban mindig amikor már éppen elhalna és a levezetések is kiválóak. Egy korom fekete falú templom, egy gépzsíros füstös csövekkel teleszőt város közepén. A Metatron meg vigyorogva magyaráz, már ő már érti mire megy ki a játék, te pedig még csak sejted, jobb esetben pedig talán rá jössz. Egy biztos, nem mindig működik, de egy ilyen esős napon talán pont jó lesz. A végére beszúrom a másik lemezt is, a Svag I Dörent ami sokkal hagyományosabb felfogású, de szintén erős anyag.

8/10