Először is köszönöm, hogy elfogadtátok/elfogadtad az interjú felkérésünket. Én nagyon örülök neki őszintén szóval egy időben nagyon sokat hallgattalak benneteket egy nagy nehezen beszerzett másolt kazin. Az interjú kérdéseire Tímár Zoltán, az Enemy Efforts dobosa válaszol. Zoli! Mesélj egy kicsit először a magatokról. A zenekar megalakulásáról, illetve felbomlásáról reunionról

Az együttes 1994 tavaszán alakult, több helyi banda tagjaiból. Ez az időszak inkább egy próbálkozás volt, vagy nevezzük útkeresésnek. 15-16 évesen.... Az volt a cél, hogy valami újat csináljunk, ami a környéken még nincs. Egy hardcore, thrash, punk vonalban gondolkodtunk némi death-grind beütéssel. Alapító tagok: Nagy Lajos: basszus. Schmidt Krisztián: gitár. Tímár Zoltán: dob. Mivel frontemberünk nem volt így instrumentális zenét játszottunk.  akkoriban ez nem volt stílusidegen) De be kellett látnunk, hogy ez a zene megkíván egy karizmatikus énekest, vagy hangszeres frontembert. De helyben nem találtunk. Egy 11 számos 40 perc körüli demót vettünk fel, házi körülmények között. (azokban az időkben ez természetes volt.) A youtube, facebook stb ismeretlen fogalom volt. A kazettákat is házilag másolták a bandák. (Ez az album nincs feltöltve semmilyen felületre, csak személyesen tőlem lehet beszerezni) Az együttes első időszaka ezzel a felvétellel és kb: 10 fellépéssel le is zárult. (Az utolsó pár hónapban csatlakozott a bandához Bullás Gábor gitáros.) A basszusgitáros főiskolai tanulmányai miatt elköltözött Szentesről. Én pedig az akkor még kötelező 1 éves sorkatonai szolgálatomat töltöttem. (1995-96).------ Az ENEMY EFFORTS története igazából innen kezdődik. A katonaságban eltöltött évem alatt teljesen újraszerveztük a bandát. Krisztián egy helyi grindcore bandában (SUNSTROKE) is játszott ezen időszak alatt. 96 tavaszán leszereltem és összeszerveztük a bandát, az ismerős helyi haverokból. Elkezdődtek a kemény próbák. Heti 4-5 alkalommal zenéltünk! Fanatikus volt mindenki. A cél ekkor is az volt, mint korábban. Nem akartunk másolni nagy, ismert bandákat, hanem próbáltunk valami egyedit összehozni. A zenei stílus egyértelműen hardcore vonal volt. Akkoriban nem volt a környékünkön hasonló stílusú banda. Természetesen ránk is, mint minden más együttesre, hatással voltak a nagyok, a példaképek. Pl: Biohazard, Slayer, S.O.D. D.R.I. Anthrax stb... Viszont mindannyian más-más irányvonalakat is hallgattunk. Ebből állt össze az Enemy Efforts zenéje. (Azt külön jegyzem meg, hogy akkoriban Szentesen nagyon nagy underground élet volt! Külföldi bandák is léptek fel nálunk. Országos hírű volt a Graffiti klub) Az ENEMY EFFORTS klasszikus felállás tagjai: Schmidt Krisztián: gitár-vokál. Bullás Gábor: gitár. László Péter: ének. Jucha Árpád: ének. ( ő rövid idő után kilépett a bandából)   Vígh György:basszusgitár. És Tímár Zoltán: dob.--- Első körben egy házi demót rögzítettünk, majd 1997 tavaszán a szolnoki Denevér stúdióban a debütáló albumunkat. Amin 7 nóta hallható. A Valóság Felszínén címmel jelent meg kazettán. 250 db készült összesen. Relative nagyon gyorsan elfogytak a kazetták. ( Azokban az években egy vidéki underground bandának, nem volt könnyű dolga. Nehézkes volt a reklámozás, promotálás, koncertszervezés. Kevés volt a médiafelület stb. Fentebb írtam, hogy a youtube és a ma használt felületek teljesen ismeretlenek voltak. Az anyagi részéről nem is beszélve. Nem állt mögöttünk manager, pénzember. Mindent saját erőből, és pénzből kellett megvalósítani. Csak a fanatizmus vezérelt mindenkit. Mindezt gyerek fejjel.)

1996-ban és 97-ben az együttes elég aktív volt. Bár nehéz volt fellépéseket szervezn , pláne úgy, hogy ismeretlen volt a net fogalma, de megoldottuk valahogy. Telefon, rengeteg levél, kazetták postai úton feladva stb. Bérelt öreg zsigulival és dobozos barkasz autókkal mentünk, amik sokszor lerobbantak. De volt olyan is, hogy busszal vagy vonattal tudtunk csak elmenni fellépni. Úgy néztünk ki, mint egy karácsonyfa. Mindenkinél volt egy állvány, pergőtok, gitár, cintányér stb. De félre a tréfát...nem volt egyszerű időszak, mégis élveztük. Meg volt a maga szépsége. Sikerült fellépni a legendás "fekete lyukban " is, ami akkoriban nagy dolognak számított egy vidéki bandának.  Pláne gyerek fejjel. Szinte minden akkoriban ismert hardcore, punk, thrash csapat társaságában sikerült játszani valamelyik nagyobb városban. De kisebb településeken is nagy zenei élet volt akkoriban. Sorolhatnám a neveket... A lényeg az, hogy a 97-es évet végigkoncerteztük a kiadott albummal, majd az év végén Vígh Gyuri basszeros kilépett a csapatból. Nem találtunk a helyére megfelelő társat, így Bullás Gabi gitáros vette át a basszus posztot. Ez a négyes 98 tavaszán szintén a szolnoki Denevér stúdióban felvett egy 3 számos EP-t Törekvések címmel.

Kicsit változott a stílus. Maradt a hardcore alap, de komplexebb, kicsit lassabb lett a zene. Hosszabb nótákat írtunk. Nem tudatos döntés volt! Ez jött belőlünk! Nem akartunk megfelelni senkinek és semminek. A kritikák jók voltak, de a Leukémia irányvonalához hasonlították a csapatot. Ami természetesen megtisztelő volt, de eszünk ágában se volt utánozni, másolni őket. Ez a kazetta szintén 250 darabszámban jelent meg, ami gyorsan elfogyott. (eredetileg 5 nóta került volna felvételre, de anyagi okok miatt csak 3 számot tudtunk felvenni. fontos volt a minőség, amit a Denevér stúdió és Cserfalvi "Töfi" Zolimár akkoriban is garantált. Így inkább a kevesebb néha több elv döntött) Utána elkezdtünk dolgozni a második nagylemez anyagán, ami sajnos félidőben megtorpant. 99-nyarán Krisztián kilépett az együttesből, majd Peti is követte. (külön jegyzem meg, hogy kizárólag anyagi és egzisztenciális okokból.) Első körben Pestre, majd Angliába mentek dolgozni ......Ekkor letérdelt az Enemy E megmaradt legénysége. Úgy volt, hogy ennyi és vége egy időre. Elveszíteni egy alapító gitárost és egy szintén a kezdetek óta fix frontembert az nagy gyomros. De Bullás Gabival úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel, tovább visszük a bandát. Bár egy Szentes méretű városban szinte lehetetlen pótolni két alapító tagot, pláne ebben a műfajban, de mi megpróbáltuk.

A baráti körben gyorsan megtaláltuk az új frontemberünket Hangai Gábor / Hakky/ személyében.   Ismerte az együttes számait, gyorsan megtanult mindent. Bullás Gabi visszavette a gitárt, az eredeti hangszerét. Sajnos másik gitárost akkor se találtunk mellé és a basszus poszt is üres volt egy ideig. Végül Hajdú Szabolcs / Borzi/ -ra esett a választás. Ő nem játszott korábban más bandákban, de aránylag gyorsan beilleszkedett. A már félig kész album befejezése volt a cél, így csak pár fellépésünk volt abban az évben. 2000 januárjában szintén a szolnoki Denevér stúdióban vettük fel a nagylemezt. 5 nap alatt.  Örökölt gyűlölet címet kapta az album. 11 szám 42 perc. Tárgyaltunk kiadókkal, de végül szerzői kiadás lett, a Denevér records segítségével.

Ez az album már CD formátumban is megjelent a kazetta mellett. 300-300 db készült mindkettőből. (néhány darab még tőlem beszerezhető) Megkezdődtek a fellépések az új album dalaival. Elég jól fogadták az anyagot. Elindultunk egy tehetségkutatón is, ahol 2. helyen végeztünk. Mezőtúron nyertünk egy nagyszínpados fellépést.  Az album dalainak hangvétele kissé mogorvább lett, a szövegvilág is. Előtérbe kerültek a thrash elemek. Ez a felállás 2002-ig működött. Utána ismét bekövetkezett az ami korábban. A basszeros egy ösztöndíj keretén belül az U.S.A.- ba ment nyelvet tanulni, a frontemberünk is   külföldön próbált szerencsét. Ez az Enemy Efforts feloszlását jelentette. Úgy éreztük Bullás Gabival, hogy parkoló pályára kell tenni a bandát egy időre. Belefáradtunk a tagcserékbe. Ezekben az években már több tehetséges fiatalabb banda bontogatta szárnyait Szentesen "nu  metal"és egyéb vonalon is. Volt 1-2 futó projekt, amiben részt vettünk, de ezekből albumfelvétel nem lett. Inkább csak ketten zenélgettünk a próbatermünkben. Egészen 2006-ig inaktív volt az Enemy E. Ebben az évben megpróbáltuk újraszervezni az együttest.

2007-re sikerült újraszervezni az együttest és elkezdődtek az aktív próbák. Az akkori felállás: Bullás Gábor: gitár ---Pataki Tamás: basszusgitár---Tímár Mátyás: gitár (nem a testvérem, csak névrokonok vagyunk) és Tímár Zoltán: dob.  Mivel nem volt frontemberünk így a három gitáros felosztotta a szövegeket egymás között. A fő cél egy új Enemy E album elkészítése volt. Ebből egy 5 számos házi stúdió demó felvétel valósult meg első körben, 2008 őszén.  Az volt a terv, hogy 2009 nyarán megyünk el egy profi stúdióba és 8 számot veszünk majd fel. Ezt a házi demófelvételt csak saját célra és a barátainknak szántuk. Kíváncsiak voltunk a véleményekre és, hogy merre is tart a banda, illetve milyen visszahallgatni az új anyagot. Hol vannak hibák stb ..stb.. Természetesen voltak fellépések is, de nem az volt a fő szempont, hanem az új album megírása. A zene elég komplex és gitárcentrikus volt. Sok thrash elemekkel és komor szövegekkel. Rendszerkritikus gondolatokkal. Az élet sajnos úgy hozta, hogy végül ez az 5 számos anyag lett feltöltve a youtube-ra. ELÉG VOLT! címmel. Természetesen kiadva ez nem lett. Tőlem beszerezhető a felvétel. Újabb krízishelyzet alakult ki. Matyi barátunk sajnos megbetegedett. Szerencsére felépült, de ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Emiatt a csapat parkolópályára került, kb: 2 évig. Trio formátumban ezt a zenét nem tudtuk elképzelni. Próbákra lejártunk, de kénytelenek voltunk belátni, hogy nagyon hiányzik a másik gitár és az általa énekelt szövegrész. Egy fellépésünk volt így hármasban. Ez video anyagon megnézhető. Sajnos Matyi nem tért vissza a bandába, illetve a rendszeres fellépéseket nem tudta vállalni a későbbiekben. Ez így egy sakk-matt helyzet volt, mert nem tudtuk és nem is akartuk a helyét pótolni. Nagyon meghatározó volt a játékstílusa és barátként is maximálisan illett az Enemy-be. (Itt engedj meg egy gyors kitérőt, személyes véleményt...: Számunkra nagyon fontos volt a 2 gitár szerepe az együttesben! Természetesen lehet 1 gitárral is jó zenét írni, illetve nagyon sok jó együttes van. De mi azt valljuk, hogy a crossover- thrash jellegű zenéhez nagyon kell a 2 gitár. Ráadásul nálunk ebből soha nem volt konfliktus, hogy kinek a témája jobb, vagy ki fog éppen szólózni! Krisztián és Gábor, illetve később Matyi és Gábor nagyon jól kiegészítették egymást. Egyik tag se akarta túljátszani a másikat.)  A fentebb írtak miatt teljesen megtorpant az együttes. Egy idő után csatlakozott a bandához korábbi frontemberünk Hangai Gábor. Összeraktunk egy olyan koncertprogramot a régebbi számokból és coverekből amik eleve egy gitárral íródtak. Ez egy olyan időszaka volt az együttesnek, hogy néha felléptünk, ha meghívást kaptunk, de nagyobb célokat vagy stúdiófelvételt nem terveztünk. Egy pár év után a privát elfoglaltságok miatt inaktív lett az Enemy E. Hivatalosan nem oszlottunk fel. Néha próbáltunk, de ez inkább az örömzenélés kategória volt.......Ez a passzív állapot 2017 tavaszáig tartott, amikor felmerült a Reunion koncert megszervezésének   gondolata.

A zenekar különböző időszakait elég részletesen elmesélted, ami tök jó!  Mennyire számított extrémenk a Ti zenétek a 90es évek második felében vidéken? Nyilván enyhe túlzás mert Szeged már nincs messze tőletek. Ti mit szóltok, úgy általában hozzátok?

A 90-es évek második felében országosan már elég sok hardcore banda működött, de az Alföldön szinte alig. Őszintén szólva nem is tudok róla, hogy 1996-97-98-ban lett volna hasonló stílusú együttes, mint az Enemy E, amelyik stúdióalbummal és műsoros kazettával jelentkezett volna. Természetesen sok jó banda volt punk, rock, heavy, thrash, death, vonalon, de hardcore /crossover/ stílus nem nagyon. Itt külön megemlíteném Szentes két emblematikus bandáját, akik szintén egyedülállóak voltak akkoriban ezen a környéken. A SUNSTROKE grindcore stílusban játszott.  A DIAFRAGMA pedig a death metal vonalat vitte. Az utóbbi csapattal szinte egyszerre kezdtünk el zenélni. Jó barátok voltunk... Nagyon jó volt az underground közösség. Több közös fellépésünk is volt együtt. Arányaiban, méreteiben nézve Szegeden se volt ilyen aktív élet. Az Enemy E fogadtatása szinte mindenhol pozitív volt. A koncerteken volt mozgás rendesen és a kazetták is jól fogytak. A saját számok mellett játszottunk feldolgozásokat is. pl: Biohazard, Sick of it all , Suicidal Tendencies. A korabeli újságokban és kritikákban úgy jellemezték a bandát, hogy (idézek) " komplex a zene, kissé túlmutat a megszokott dolgokon.  nem egy 2-3 kvintes zene. inkább a fejeknek szól és a szövegeknek is tartalmas a mondanivalója. aktív a színpadi munka stb.. ". Volt olyan vélemény is ahol azt írták, hogy: " kicsit még érnek a srácok és ők lehetnek a Leukémia zenekar szellemi örökösei, továbbvivői" Ez nagyon megtisztelő volt számunkra, hiszen egyik hazai kedvencünk volt a Leukémia. Szerencsére több alkalommal sikerült előttük fellépni. Elindultunk pár tehetségkutató versenyen is ahol aránylag jól szerepeltünk és fesztivál fellépéseket is nyertünk. Volt olyan alkalom, hogy kb: 15-20 nevező bandából egyedül mi játszottunk hardcore zenét. Ezeken a versenyeken általában populárisabb együttesek nyertek, de volt olyan alkalom, hogy második helyen végeztünk.... Összegezve: úgy éreztük, hogy jó úton járunk, de rengeteget kell tanulni és gyakorolni, illetve a hangszereket fejleszteni.

Említetted, hogy Szolnokon vettétek fel a lemezeket Töfinél. Miért pont rá esett a választásotok?

A 90-es évek közepén elég nehéz volt egy vidéki bandának elfogadható minőségű és költségvetésű stúdiót találni. Az internet hiánya miatt az is gondot okozott, hogy nem volt még a stúdióknak weboldala, youtube, stb..., ahol meg lehetett volna hallgatni a referenciamunkákat. Egy amatőr együttesnek, pláne gyerekfejjel, pénz és támogatók hiánya miatt, egy fővárosi ismertebb stúdió árai, ahol a minőséget garantálták, már abban az időben is szinte elérhetetlen volt. Magyarán...: vagy próbált egy zenekar beszerezni promóciós anyagokat stúdióktól kazettán, vagy más bandák felvételeit meghallgatva lehetett tájékozódni, hogy hol lenne érdemes felvételt készíteni. Nálunk az Alföldön szűkös volt a helyzet azokban az években stúdió fronton. Pláne úgy, ha az adott banda hardcore-thrash vagy keményebb stílusban zenélt. A környékünkön lévő, nagyobb városokban kerestünk stúdiókat, pl: (Kecskemét, Szeged stb). Neveket nem írok, de egyik-másik stúdiónak fogalma se volt arról, hogy milyen is az a hardcore zene. Illetve, hogy mit is szeretnénk visszahallani. Amikor mutattam pár külföldi felvételt, hogy tessék...! Ilyesmit szeretnénk! Akkor az volt a válasz, hogy ilyen zenei stílust vagy keményebbet még nem rögzítettek.  Cserfalvi "Töfi" Zolira, illetve a Denevér stúdióra úgy esett a választás, hogy 1996 őszén lapozgattam a Metal Hammer újságot. Találtam egy hirdetést, hogy megnyitotta a stúdiót és keményebb vonalon zenélő bandák jelentkezését is örömmel fogadja. (vagy valami ilyesmi lehetett a szöveg) Csak annyit tudtam róla, hogy ő egy ismertebb heavy metal banda gitárosa és, hogy nagyon jól játszik. Szolnok és Szentes aránylag közel van egymáshoz, így felhívtam Töfit, és pár nap múlva személyesen is találkoztunk. Megbeszéltük, hogy mi lenne a zenei koncepció, mutatott pár felvételt a munkáiból. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot, tudta, hogy mire gondolunk, mit szeretnék.  És ami szintén mellette szólt, hogy kedvező árakon dolgozott.  Nem is volt tovább kérdés, hogy hol fogjuk felvenni a bemutatkozó albumot. Ha jól emlékszem, akkor mi voltunk nála az első hardcore banda 97 tavaszán...

Hány évesek voltatok ekkor?

1-2 év eltéréssel szinte egy idősek vagyunk. Vígh Gyuri (basszusgitár) ő a legfiatalabb a bandában. 17 éves volt a stúdiófelvételkor. A többi tag átlagban számolva 20 éves volt.

20 évesen, hogy éltétek meg, hogy egy profi stúdióban, szakemberrel rögzíthetitek az első lemezeteket?

Nagy kihívás volt ez számunkra, de ugyanakkor    hatalmas öröm is, hogy végre el tudtunk már jutni egy jó stúdióba. Igazi "mélyvíz" volt ez, hiszen korábban csak házi körülmények között tudtunk demófelvételeket készíteni, a legegyszerűbb körülmények között. Mindenkinek ez volt az első alkalom, hogy hangmérnökkel, stúdióban dolgozhatott. Volt is lámpaláz rendesen. De ez így természetes és szerintem másoknál is hasonló volt a helyzet. Minden együttes életében az első stúdióanyag nagy mérföldkő, kihívás és tapasztalatszerzés is egyben. Pláne "gyerekfejjel" külső segítség, támogatás nélkül, mint ahogy nálunk volt. Összességében nagyon élveztük azt a pár napot! Illetve minden percét!   Szó szerint a zsebpénzünkből spóroltuk össze a felvétel és az egyéb kiadások költségeit. Így értelemszerűen kissé szűkös volt a költségvetés. Feszített tempóban ment a munka, éjszaka is dolgoztunk az albumon. Bő 2 nap alatt készen volt a felvétel, és mi nagyon örültünk a végeredménynek. "Töfi" akkor is és később is nagyon sokat segített. Rengeteget tanultunk tőle.

Házi körülmények között, hogy rögzítettetek?

Ahogy azt fentebb is írtam, akkoriban a digitális technika gyerekcipőben járt és ismeretlen volt amatőr zenész szinten. Általában egy jobb minőségű kazettás diktafonnal vettük fel a próbákat, illetve egy adott számot. Kezdetleges zajszűrőket használtunk. Ez már arra elég volt, hogy egy nagyobb magnóban vissza tudtuk hallgatni a számokat. A konkrét demózást úgy tudtuk megoldani, hogy egy DJ ismerősünktől kértünk kölcsön egy 8 sávos keverőt, pár darab jobb mikrofont, és egy felső kategóriás Pioneer kazettás decket. Bemikrofonoztuk a dobszerkót a gitárládákat, beállítottuk az arányokat, a próbaterem falait teleraktuk tojástálcákkal, hogy kissé tompítsa a zajt   és indult is a felvétel. Értelem szerűen ezeknél az "élő" kezdetleges felvételeknél utólagos javításra nem volt lehetőség. Ha valaki tévesztett, akkor újra kellett venni az egész számot. Szóval......nem volt egyszerű, de nagyon örültünk ennek a lehetőségnek is.

Gondolom ezekkel a demó kazikkal ment a házalás annak idején, hogy kell ezt elképzelni? Miként zajlott bartelezés az internet kora előtt

Ez sem volt egyszerű dolog.... Házi körülmények között másoltuk a kazettákat. Jobb esetben deck magnóval. A hasonló amatőr bandák egymás között cserélgették a kazikat.  Fanzinoknak küldtük el a felvételeket és egy rövid banda ismertetőt, elérhetőséget, postai úton. Utána vártuk a következő havi megjelenést, a benne olvasható kritikát, véleményt és az esetleges póló, kazetta rendeléseket. Illetve a Metal Hammer és a Rockinform magazinokban volt egy " demonstration" nevű rovat, ahova szintén amatőr együttesek küldték be a felvételeiket. A koncertfelvételek pedig VHS formában terjedtek, ugyan úgy, mint a demókazik. Elég szűkös volt a lehetőség... Szerencsére mi csak a korszak végébe "kóstoltunk" bele. A 2000-res évek elejére már sokat változott minden.

Hogy érzed, a jelenlegi internetes világ volt a jobb, vagy esetleg pont, hogy ez a fajta állandó levelezgetés adta az underground sava-borsát?

Szerintem a köztes állapot lenne a legoptimálisabb! A régi időkben, amikor még tényleg kézzel, vagy írógéppel írt leveleket kellett küldeni, egy újságnak, vagy koncertszervezőnek, azért az elég időigényes, kissé nehézkes folyamat volt. Posta, ajánlott levél, stb Mobiltelefon is elvétve volt, inkább vezetékes telón lehetett kommunikálni, ha otthon volt az illető (Persze meg volt ennek is a szépsége...) A mai helyzet azért sokkal jobb...... Viszont ez a mostani állapot, amikor elképesztő mennyiségű információt és reklámot ömlesztenek az emberre, a személyes véleményem szerint már inkább káros.  Természetesen nagyon sok előnye is van, hiszen anno tényleg nehéz volt hozzájutni egy kedvenc külföldi banda anyagaihoz, koncertdátumokhoz. Volt, olyan, hogy azért maradtunk le egy ismertebb együttes fellépéséről, mert nem is tudtunk róla, hogy játszani fognak. Nem jött el a hír vidékre. Ma ez szinte elképzelhetetlen ennyi médiafelületen. De, mint azt fentebb írtam, túl sok. Követhetetlen mennyiségű banda tölt fel hanganyagot és videót, aminek a hallgatása, nézése sok időt emészt fel.  Viszont itt is látni kell az internet pozitívumát, hiszen gigászi mennyiségű hangszeres oktató anyagot, tabos kottákat lehet találni, ami egy zenésznek nagy segítség! Anno ezeket szinte képtelenség volt beszerezni. Ha el akartunk játszani pl: egy Biohazard vagy S.O.D.  feldolgozást hitelesen, akkor az okozott némi fejtörést. Kazetta, jobb esetben már CD lemez rongyosra hallgatása vagy VHS nézése mellett, sok időt eltöltve " szedtük le" a covereket. Most elég 1-2 kattintás a Youtube-on és ott van minden......

Vann e, vagy vannak e olyan underground bandák, akiket nyomon követtek?

Amennyire az időnk engedi, próbálunk foglalkozni az aktuális punk, hardcore, thrash underground helyzettel. Hazai terepen a stílus úttörőit, mint pl: AMD-t vagy a Leukémia-t a mai napig hallgatjuk. Zseniális albumokat adtak ki. Anno több alkalommal is fel tudtunk lépni előttük és a  mai napig játszunk tőlük pár feldolgozást. A hamarosan megjelenő új lemezünkön hallható lesz egy tiszteletbeli cover a Leukémiától. De említhetném a teljes BPHC vonalat vagy a Savaria Colonia HC bandákat az Eger HC-t. stb....... (Tisztelet és üdvözlet mindegyik zenekarnak!) Oldalakon át lehetne írni a jobbnál jobb külföldi underground együttesek neveit is. Ha csak egy nevet kellene mondanom, a fiatalabb bandák közül, akkor nálam torony magasan az Orosz (Siberian Meat Grinder) vezet. Nagyon jól zenélnek.

Helyben is volnánk... új album. Mesélj egy kicsit a lemez megszületéséről. Ha jól tudom azt a szegedi No Silence stúdióban rögzítettétek. Hol tartanak most a munkálatok vele?

A 2018-a reunion koncert után egyáltalán nem volt biztos, hogy folytatni fogjuk, mivel már csak hárman élünk Szentesen. Ráadásul pont a két frontember lakik egymástól a legnagyobb távolságra. László Peti Budapesten, míg Hangai Gabi "Hakky" Szegeden. Az alapító gitárosunk Schmidt Krisztián pedig Szolnokon.  Szóval.... ez így elég kilátástalannak tűnt.  Illetve az, hogy új számokat írjunk és rendszeresen próbáljunk, készüljünk egy stúdiófelvételre. A reunion koncert próbáit is nagyon nehéz volt összehozni a távolság és az egyéb elfoglaltságok, miatt. (Azon az egyszeri koncerten szinte minden régi tag  9 fő) lépett fel, plusz Kovácsházi Attila barátunk a PMA-ból volt a vendég.) A koncert a vártnál jobban sikerült és szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Sokan biztattak, hogy csináljuk tovább...!

A történet úgy alakult, hogy a fentebb említett fellépés és vélemények, biztatások után eltelt 2-3 hónap szünet. Majd csörrent a telefonom. Bullás Gabi "Bulli" hívott, hogy beszéljünk már az Enemy Efforts- ról 1-2 jóféle sör mellett, mert ennyi melót, amit a reunionba fektettünk kár lenne elengedni. (Egyre gondoltunk Bulli-val, mert én is hívni akartam) Néhány beszélgetés és levelezés után gyorsan kiderült, hogy a banda több tagja is hasonlóan gondolja és folytatni kellene! Fixáltuk, hogy ki és mennyit tudna rendszeresen próbákra járni. A célkitűzés egy új Enemy Efforts album megirása, felvétele volt. Ezt (2018 szeptemberében határoztuk el.) Az élet vagy a sors úgy hozta, hogy az 1997-es első albumos "eredeti" felállással, illetve a későbbi frontemberünkkel kiegészülve működött   tovább az E.E.------ Az album felvétele Gyulán a No Silence stúdióban volt, Simon István hangmérnök közreműködésével. Rögzítettünk a lemezen felül egy Leukémia covert, melyhez klipet is készítettünk. 

(Egy kis kitérő ezzel kapcsolatban... 2015-2020-ig egy helyi garage punk-rock együttesben is doboltam. Ez a banda The Bounders néven futott. A bemutatkozó albumunkat Gyulán a fentebb írt stúdióban vettük fel.) - - - - -Nagyon meg voltam elégedve mindennel, amit ott tapasztaltam. Profi körülmények, baráti hangulat a hangmérnökkel stb.... Nem volt kérdés, hogy az Enemy Efforts-nak is ott kell felvenni a hanganyagot. Az hangszerek és az ének felvételei 2020.november 09.-13- ig tartott. Keverés, utómunkák, 2021. január. Masterelés március vége. Gyakorlatilag az album teljesen készen van, amin 11 dal lesz hallható. Minimális nyomdai, tervezési munka van még hátra. Megjelenésenovember végén vagy december elején várható. Nincs Menekvés címmel.

Valahol legbelül mindíg is reménykedtünk benne, hogy egyszer még együtt fog zenélni az Enemy Efforts eredeti felállása. De ezt a korábban említett akadályok miatt, nem tudtuk megvalósítani egészen mostanáig....

 Amint engedi a helyzet, akkor gondolom nyomtok majd pár koncertet is?

Igen! Első körben tervben van egy albumbemutató mini turné. (kb: 10 állomás, nagyobb városokban) De minden meghívást szívesen fogadunk! Persze ez függ az adott járványügyi korlátozásoktól is sajnos....  A pandémia előtt volt pár fellépésünk, de első sorban az album összerakása, a próbák, illetve a stúdiófelvétel volt a fő célirány. És az utómunkák is sok időt felemésztettek. Úgy gondoltuk, hogy az album megjelenése előtt nem kell kiállni zenélni. Utána viszont, amennyi csak belefér.

Reméljük akkor, hogy minél hamarabb elindulhat ez a mini turné!  Van e esetleg olyan téma, amiről nem beszéltünk, de szívesen mesélnél róla?

Hirtelen nem jut eszembe olyan téma, amit ne beszéltünk volna meg. Ha bármi eszedbe jutna, akkor szívesen válaszolok. Talán annyit még......, hogy az együttes távlati tervei között szerepel néhány videóklip elkészítése, egy koncertfelvétel kiadása és elkezdtünk dolgozni a következő albumon. Készülnek új pólók és baseball sapkák is. A régi hanganyagok, korlátozott darabszámban még megvehetők, kazettán és cd-n.

Köszönöm, hogy ilyen részletesen válaszoltál minden kérdésemre és további sok sikert kívánunk az Enemy Efforts-nak! A zenekart nyomonkövethetitek facebook oldalukon: ITT