*Insert random bevezetés*

Szia Gábor! Köszi, hogy vállaltad az interjút meg, hogy elmondasz dolgokat megint, amiket már elmondtál a két hete tartó beszélgetésünkben. Biztos vannak, akik nem tudják ki vagy. Mond el kérlek hol, mikor kezdted ezt a gitárral bohóckodást, milyen régi és aktív bandáid vannak, voltak?

Én köszönöm a lehetőséget és a megtiszteltetést. Valamikor 16-17 éves koromban kezdtem gitározni, majd basszusgitározni. Az első, középiskolás próbálkozások után, komolyabb dologba az Xtigmaticcal kezdtünk, szülővárosomban. Majd jött a FreeFlyZone, vele párhuzamosan beugrás a Locust on the Saddle-be, a FFZ Godgiven-né alakult, távozásom után a rövid életű Mūshinban basszusoztam, majd megalapítottuk a Lanterni-t, aztán a Grace of Kairóst, tavaly pedig elhívtak az Entrópia Architektúrába játszani.

Entrópiába, hogy kerültél be? Volt valami meg hallgatás, amit mondjuk kétlek. Vagy ismertség alapján?

A srácokkal pár éve jó barátságot ápolunk, és amikor Egr kiszállt, tudtommal ő maga is engem ajánlott.

A többiben pedig akkor alapító tag vagy? Sőt nekem az a benyomásom, hogy a Lanterni van valamennyire az első helyen?

A Lanterni az a banda, amiben a leginkább megvalósíthatom magam, a többiekkel együtt, de mindegyik csapatomat szeretem. Valamint a Lanterni tagjait ismerem a legrégebben. A Grace of Kairós Susana nagyon egyedi és magasszintű muzikalitására épül, az Entrópia pedig egy nagy leviatán.

Ezt abból vezettem le, hogy feltűnően a Lanterni-nak van a legtöbb anyaga és a több bulija is talán. Az Entropia Leviatán módjára is mozog. Nehezebb ott összehozni a dolgokat?

a Lanterni-ban az alkotási folyamatok, bár ténylegesen 4, majdhogynem teljesen különböző emberről beszélünk, intenzívebbek, több a próba. Az Entrópia menedzsmentje mostanában találja meg a konkrét kerékvágást...stay tuned

És a Kairos-al mi a helyzet? Az viszonylag egy frissebb formáció.

Sajnos a GoK dobosa úgy döntött, más irányban szeretné folytatni. Úgyhogy ott van egy újra tervezési fázis. De üzemelünk. Ugyanitt: dobost keresünk.

Mindegyik projektben részt veszel a dal írásban, szövegben vagy zenében?

Mindegyik projektben megírom a saját részeim (basszus, vokál). A Lanterni-ban és a GoK-ban van, hogy szöveget is írok. A Lanterni-ban közösen "komponálunk", megvitatjuk mi sok, hova kell több. A másik két projekt nem ennyire "demokratikus", de működik az a verzió is. Susana jellegzetesen komplett ritmikai és gitár struktúrákat ír.

Ezek a bandák azért eléggé egy hangulatvilágban mozognak. Az Entropia és a Lanterni meg zeneileg is egy közös kondérból merít valamennyire. Hogy tudod eldönteni, hogy melyikhez viszed az éppen kitalált témát?

Mivel az esetek többségében nem én írom a számok alapjait, nekem "csak" a basszust kell megírnom a gitárosok/dobosok témáira. Ha viszek egy saját ötletet, mikor milyen fogadtatás éri. A Lanterni, és a GoK számai között is található olyan, ami a basszusra alapult.

Az ihletet honnan szoktad meríteni? Most biztos tudnék elég jó tippeket mondani, de azért néha hallok meglepő dolgokat, főleg akkor, ha nem is zenei dolgok a forrása.

Ebben a legérdekesebb talán a Lanterni szövegírása. Mivel egyre rövidebbek a vokális részek, majdhogynem haiku hosszokban kell gondolkodni. Megvan egy téma, amit Gyulával egyeztetünk, és megpróbálom a legtöbb üzenetet belepréselni abba a pár sorba. A post-metal egy hatásvadász dolog, bárhogyis nézzük. A szavaknak is be kell találniuk. A hangszeres rész más. Susana mellett sokat fejlődtem zeneileg, sokat segít a basszusok megírásában. A Lanterni és az Entrópia esetén a példaképeim játékstílusán kiforrt elemek szerint játszom. Lassan negyvenhez érve azt hiszem, megtanultam mi a basszus feladata.

Az Entrópiában egyértelműen vannak Budhista dolgok, elég a Facebook posztokat nézni. Neked ehhez van közöd? Vannak a zenekarban, akik gyakorolják is a vallást? Vagy csak adalék, ami illik ehhez a rituális zenéhez?

Egy kedves ismerősöm egyszer azt mondta, olyan dolgokat érintenek ezek a zenék, amik felett az embernek nincs igazi kontrollja. Egy hősök nélküli világ zenéi ezek. Az Entrópiában Csaba és Marci sokat merít a buddhizmusból, rádióműsorokban is szerepelnek, elvonulásokra is jár az egyikük. Annyira nem látok bele, sok vallás érdekel, mindegyikből igyekszem a legjobb tanulságokat levonni.

Igen, ezeknek sokszor nincs is konkrét üzenet, mint például egy hardcore dalnak. Hanem csak bizonyos érzéseket próbál közvetíteni. Ezért is működik egész jól instrumentális is, szerintem.

Egyszer valakinek azt mondtam, nekem a zene a vallásom. Az Amps for Buddha egy borítóján volt ez a mottó: Music will never die but you will. Szerintem ez legit, szerinte creepy. Persze mindenkinek más az elképzelése erről. Viszont vallom, hogy a zene az emberiség (egyik) legjobb találmánya.

Ezzel nehéz vitába szállni. Vissza kanyarodva kicsit a Kairos-hoz. Mi a faszt keres két félegyházi gyerek egy spanyol csaj bandájában, Budapesten?

Susana pesti gyerekekkel is zenélt együtt (The Hostages Went Home), 12 éve itt él, és remek zenész. Kapcsolatunkból indult a zenekar (amiből zenekar, meg a barátság lett). Kálmán a FFZ óta barátom, zseniális dobos, nem volt kérdés, hogy elhívom játszani.

A Kairos meg Lanterni mondhatjuk, hogy aktívak koncertezés terén. Milyen a helyzet jelenleg ezen a téren, főleg így a covid után?

Számomra teljesen pozitív ez a tapasztalat, remélhetőleg még több ember vágyik az élő interakciókra, élő zenékre, a bezárt, kötelező virtuális lét mellőzésére.

Aktív látogatója is vagy a koncerteknek. Mik a kedvenc helyeid? Mik voltak mostanában a legjobb bulik?

Igyekszem minél több bulin részt venni. A Robot, Dürer, Riff, Gólya számomra gyakori célpont. Úgy gondolom, a magyar booking vállalkozások nagyszerű munkát végeznek. Szeretem a magyar színtér bandáit, bármikor szívesen látogatom a Torn From Earth, Pozvakowsky, Brygmus, Her Highness, Arkas, Perihelion, Hiraeth bulikat. Külföldiek közül a Conjurer meg a Celeste tett haza minket, a Dürerben, illetve a Besnával játszottunk az S8-ban, fantasztikusak voltak a fiúk, nem kevésbé Abyss-beli barátaink. Múlt hétfőn TFE Viktorral kiruccantunk az Arena Wien-be, Dvne és Villagers of Ionnia City koncertre, full libabőr. Kicsit távolabb hajózva, teljesen elragadott az Aurórában a The Pau, egy egyszemélyes produkció, illetve a Riffben a GoK a Phantasy Bureau és a Nemestea társaságában játszott nemrég, elképesztően jó produkciók voltak. Szerencsére a karantén feloldása a nemzetközi mozgásokat is segíti, így olasz barátaink, a Throne is újból visszatért. Ez nekünk mindig kedves élmény.

Akkor ezzel gondolom ki is derült kik jelenleg a kedvenc hazai bandáid. A külföldiek is ezek vagy maradt ki?

Nagyon sok kedvenc bandám van, lehetetlenség lenne felsorolni, de mostanság a fentiek koncertjein voltam, a Black Particles-ről meg sajna lemaradtam, akkora volt a sor. A külföldiekből is színes csokor állhatna össze, manapság szénné hallgatom a Wolf Alice-t, illetve a Wandot....csak hogy valami változatosságot is vigyek a sztoriba. A még létező, stílusban közelebbi bandákból nagy kedvencem a Moth Gatherer, az Inter Arma, belga barátaink, a Sons of a Wanted Man. De amint mondtam, a playlist-jeim minden kohéziót mellőznek. A Dälek mellé becsúszik Martha and the Vandellas, a Doors mellé Passenger of Shit, Nick Cave meg jön a Mgla, vagy Cseh Tamás után, hogy aztán Tribe Called Red rugdossa a kombi gyári mélynyomóit.
A "kötelezőket" felesleges említenem, DJ Cummerbundot meg ajánlom szeretettel
Az meg nem kérdés, hogy a világ legjobb bandája a Type O Negative.

Akkor, ha már itt tartunk mi a véleményed a hazai undergroundról. Megy itt mindig a unity meg összetartás, de azért nincs az teljesen így. Te, aki elég jól át látod, több oldalról is, hogy érzed ezt?

Több, jóval jelesebb képviselőjével is beszéltünk a témáról. Szvsz, vannak olyan szegmensei, amik hihetetlenül jól működnek, nemzetközi vizeken is bizonyítanak, vegyük pl a Yacket, nem az én világom, de nagyon becsülöm a srácokat. Úgy gondolom, itthon leginkább Budapestre koncentrálódik az underground. Itt a legnagyobb a felvevőpiaca is. Vidéki vagyok, késő huszonéves koromig szenvedtünk azzal, hogy halljunk valami jó bandát fősulisként, pl. Szegeden. Oda is csak a mindenkori underground "teteje" jutott. Az underground is szegmentált, ismeretségeken, kapcsolatokom múlik rengeteg dolog, pl. néhány fanzine esetén megjelent, hogy a "haver" bandákról jól összeszedett, kerek cikkeket lehoztak, aki nem volt "haver" az a legjobb esetben egy egysoros bevezetővel törölhette, amit törölt, sokszor abban is téves információ állt. Pozitív, hogy a 20 évvel ezelőtti klubos hozzáállás, miszerint "örüljé' hogy fölléphetsz, fizesd ki a keverőst..." kiveszőben van, bár még egyes klubok mindig képesek nemzetközi bulikat a raktárba zsúfolni, míg a nagyteremben fantasztikus, lakossági tribute est szól az arra betévedő kocsmatöltelékeknek. Az olyan együttműködések, mint az Everending Story split segítik a bandák kooperációját, az, hogy a kapcsolati tőkével ki mit kezd, a maga dolga. Szerintem minden bandának van egy névlistája, akit egyből hív, ha beugrós kell. Az átjárhatóságra talán több nyitottság kellene.
Az underground élet fő pilléreinek a megfelelő booking vállalkozásokat, illetve fesztiválokat tartom. A legtöbb, undergroundot is foglalkoztató klub nem maradna fenn, ha többféle stílusú bulik nem lennének.

A 4 Way split egy tök jó példa erre. Itthon eleve nincs nagy divatja a spliteknek, honnan jött az ötlet, honnan jött, hogy egyből négy bandás legyen a cucc?

Az Arkas keresett meg minket, miszerint készülnek egy splitre a Band in the Pittel, meg az Entrópiával, szeretnék, ha csatlakoznánk. Nagyon megörültünk ennek. Közben én meg tag is lettem az Entrópiában. Eredetileg minden banda több számmal jött volna, de végül ez a forma valósult meg. Mindkét bandámnak jót tett ilyen menő csapatokkal együtt működni, mivel a Lanterni először ment igazán profi stúdióba, a Keplerbe, az Entrópia meg igencsak adós a kiadványok terén, ahogy te is említetted.
Az Everending Story név egyébként Tibi barátunktól származik.
A "splitezés" hiánya számomra is meglepő, de szerintem csak nem vált szokássá egy rakás zsánerben, úgy gondolom jóval több haszna tud lenni, mint egész albumok kiköhögésének.

Az igaz, hogy nem minden stílusban gyakori. Az új divat a kollaboráció, amiből nagyon érdekes lemez szoktak ki sülni. Van valami ilyen kedvenced? Itt gondolsz erről a formátumról? Te csinálnál ilyet és ha igen kivel?

Az Entrópia pl. tartogat egy érdekes kollabot az év végére/jövőre. Egyelőre csak ennyit mondhatok. A Lanterni esetén mindenképp nyitottak lennénk elektronikus zenei kollaborációra, mivel nem mellőzzük az ambient vonalat. Egyébként most, hogy mondod, egy nagyszerű zeneszerző-páros fel is vetette ezt nekünk. Az interjú után beszélek is velük.

A BSW-vel mi?

Igen!

Egyébként egy James Gondot pl. nem utasítanánk vissza
Ezzel a kollab dologgal nem a közelmúlt eseményeire akarsz rávinni, ugye?

Én? Rá vinni valamire? Kérlek ne keltsd rossz hírem, hogy én itt tervezett interjút készítek, sőt gondolkodok. Random kérdezem, ami eszembe jut, miközben lecsót csinálok. "Profizmus" van itt kérem!
Láttam, hogy spotify-on csak a Kairos van fent. Hogy állsz a streaminghez? Meg ezekhez a modern vívmányokhoz?

Személy szerint nem kedvelem a spotify-t, kicsit oldschool-ban tolom, nekem leginkább a yt, és a bandcamp az a felület, amin szívesen böngészek...ha egy mód van rá, ezeket a megosztási feladatokat másokra bízom. Minden esetre a net, és az általa adott lehetőségek szerintem nagyon hasznosak manapság. Sajnos engem bakelitekkel, kazettákkal nem lehet megfogni.

Akkor vehetjük úgy, hogy esetleg a Lanterni is fent lesz egyszer Spotyn?

Nem kizárt. De youtube-on, meg bandcamp-en tuti

A közel jövőről árulhatsz el valamit, mik a tervek a bandáknál?

Nos, a Grace-szel dobost és billentyűst találni, az új számok íródnak. Az Entrópia Architektúra év vége felé egy rendhagyó feldolgozással készül. Addig persze a lehetséges klub- és fesztivál-koncerteken is részt fogunk venni. Lesz még egy titkos buli, amin koncertfelvétel is készül majd. A Lanterni, az Entrópiához hasonlóan kezeli a fellépési lehetőségeket, az utolsó negyedévben pedig egy újabb albummal készülünk. A kollaborációs szálat is elindítottam a kérdésed után.
Mind az Entrópia, mind a Lanterni hamarosan új merch-el jelentkezik. Szerencsére a Merger elég jó visszhangot kapott, így sok helyen írtak/írnak róla.

Koncert amire legközelebb mész?

Kedden 1000Mods.

Kik azok a személyek akik inspirálnak?

16 lehettem, amikor a Zúzdában láttam a Deftones - 7 words, illetve az Entombed - Damn Deal Done klipeket. Akkor határoztam el, hogy zenélni fogok. Szerencsére nővérem támogatta az ötletet, jöttek a másolt FNM, Sepu, Fear Factory kazik. Aztán a Typeo Negative - World Coming Down albumán teljesen kiégtem. Utánuk a következő lépés a Kyuss volt. Majd elég későn, kb 2007-ben haverom kiposztolta a Neurosis - Stones from the Sky klipjét a facebookra. Akkor tudtam, hogy ezzel a zenével temetnek majd. Játékstílusra Pete Steele, Chi Cheng, illetve Steve Harris a kedvenceim. Sokszor alkalmazok hasonló témákat.
...mint amiket ők is
Egyik banda/előadó se volt az a kimondott "rocker" vonal.

A Neurosis az tényleg egy zseniális dolog, ami szinte minden zenésznek feljön, aki hasonlóan súlyos zenékkel kezd el foglalkozni. Az is észrevehető már, hogy mivel egy ideje nem szitokszó a nu metal, a Deftones is rendre előkerül. Bár ők már többek is szimpla nu metal-nál.

Igen, ők kb az egyetlen, akikkel kapcsolatban szívesen nézek interjúkat is. Hihetetlen szerénységükből rengeteget lehet tanulni. Scott Kelly-vel alkalmam volt egyszer beszélgetni. Az egyik legnormálisabb figura.
A Deftones sokkal mélyebb gyökerekkel bír, mint ez a "beárazott" nu metal szó. Sose gondoltam őket azoknak. Ennél az elnevezésnél csak az a nagyobb vicc, mikor a Korn-nal versenyeztetik.

Ez nagyon látszik rajtuk. Van egy akciójuk is, hogy bandcamp-re bizonyos időközönként kitesznek egy Neurot Records lemezt pay what you want-ban. Mindezt a szar világhelyzetre való tekintettel.

Vannak magán a zenén kívüli dolgok, amik inspirálnak? Post metalnál adottak szoktak lenni a filmek.

Érdekel az emberi viselkedés, nagyon szeretem az egyszerű drámákat vagy szatírákat. Emellett a posztapokaliptikus filmek/játékok nagy kedvenceim. Illetve sokat foglalkozom az 1900 utáni hadtörténettel/technikával. Egyébként a kreativitásomat főleg a főzésben élem ki, szökő évente egyszer meg makettezem.
Mindig szerettem az irodalmat, szerintem Radnótihoz fogható költő nincs. Őt nagy inspirációnak tartom, a szimbolisták mellett.
Valamint Lovecraft és Robert E. Howard, illetve Steinbeck művei nagy kedvenceim.
(legnagyobb elismerésem rokkerként: egy Converge póló miatt kaptam egy ingyen üdítőt Pécsett)

Ha már szóba hoztad a főzést. Azt tudom, hogy vega vagy, ennek a szubkultúrának, amiben mozogsz van valami köze hozzá, hogy ezt választottad?

2.5 éve váltottam a vegetariánus étrendről vegánra, sose voltam nagy húsevő, egészségügyi szempontokból zártam ki az állati termékeket. Illetve elutasítom azt a bánásmódot, ahogy a nagyüzemi állatfeldolgozó ipar kezeli őket. A termékeik ráadásul pocsékak.
(az egészségügyi szempontból kizárás nekem bevált)
(eddig )

Ezt már többektől és hallottam.

Akkor nem kérdezed meg, hogy: buzi vagy?!

De, most akartam! Szóval akkor buzi vagy?? Remélem iszol mellé rendesen azért.

Az is!

*Ópiumbarlang bojkott, mert homofób*

Azt akartam még, hogy miből élsz, hogy három zenekarra is jut időd?

Politikus vagyok

Az nem munka, az egy létezési forma

Egy informatikai cégnél vagyok műszaki dokumentátor.
Nem, nem vagyok programozó!

Szóval akkor, egy buzi, vegán, politikus, informatikus vagy, aki két Radnóti olvasás közben koncertekre jár. Nem baj, mi elfogadóak vagyunk, nácik is követik a blogot. Legalább jó zenét csinálsz. Én szerintem ennyi voltam, van még valami, ami kimaradt, de szeretnél elmondani?

Tökéletes!
Köszönöm a lehetőséget!
Nagyon megtisztelő ez.

Ugyan, én köszönöm! Na, csöcs!