Minden korszaknak megvannak a maga trendjei, manapság az indokolatlan kutya, és bandanevek korát éljük. Annyira egyedi elnevezésekre törekszik a legtöbb kutyatulajdonos, hogy minden második eb Fahéj, Bodza, vagy valami csonthéjas, pl. Dió. A zenekaroknál meg felütötte a fejét a jól hangzó, jelentéssel nem bíró elnevezések kora. Volt már másik férfinevű csapat is, most meg itt van az EndrE…szerencsére ők legalább nem spékelték tele magukat holmi skandináv ö betűkkel. Pedig szØgediesebb lett volna az Øndre elnevezés. (Mondjuk a demó címe lehetett volna pl….Tisszouri).

Azt hiszem stoner (konkrétan a Kyuss) nélkül nem jutottam volna el az igazán értékes zenék irányába, így ez a stílus valahol, mélyen mindig a szívem csücske. De ezt a műfajt alázta szét a legjobban az a 10+ évvel ezelőtti hullám, amiben minden hipszter gyerek mocsári zsúrlóvá akart változni, egy „húzós medve” kockásing, valamint egy, már akkor is pofátlanul drága barbershopos kezelés után. Aztán jöttek csőstül a konzisok, átnyargalva a nu-metál bukásából, stoner metalba, 2008. körül felfedezvén a Pantera utóhatásait. Chopperek szelleme járta be a Deák tér fröccsözőit, a Városligetben egyre több szabadtéri bbq partit zavartak meg a Dunán felúszott görög kajmánok, amik mindenféle naxatraxokat hennáztak magukra, megnőtt a teafűfogyasztás, mert akkor még nem volt annyi herbália, illetve a „ti” névmást az MTA hivatalosan is bejegyezte Tommi Iommi monogramjaként. A Raiders (Just Win Baby) pólók már rég kukába/butikok kirakatába kerültek, és a sok Saints liliom miatt a rockfesztiválok közönsége kezdett olyan hatást kelteni, mintha egy rakás, nagyon megtévedt cserkész, pincében felejtett macskaszar módjára, túl korán szőrösödött volna le. A Szürkemedve együttes frontemBEARének jeleztem is, hogy szerintem kezd uncsivá válni ez az egész. Egy-három évre be is rágott rám…de már elmúlt.

Nagy fába vágta fejszéjét a szegedi EndrE csapata. Egy olyan stílusban mozog, ami azért a BarBears után szabadon Star Wars jelleggel eléggé lerágott csont. Viszont remek képviselői akadnak délen, pl a Solar Yeti, The Space Huns, Lucy Dreamin’, vagy épp ugye az oldszkúlosabb BarBears.

A három tracket tartalmazó demó nagyon friss, augusztus 25-én látott napvilágot.

A B/3 c. nyitánnyal el is kezdődik a jó, öreg „vonulós stoner” érzés. Nem tudom miért vannak ennyire kitolva a cinek a track elején, viszont lényegtelen, amikor meg is érkezik a csapat igazi esszenciája, a női ének. Ennél a pontnál Endréék számomra ugrottak egy jó nagyot, mivel VÉGRE nem egy Ozzy, vagy Clutch utánzásba hajló erőlködést hallok. Mondjuk az Ozzy koppintás főleg a stílus első szülőhazájában, az USA-ban jellemző. A görögöknek meg ott van Demis Roussos.  
Az énekesnő meg se próbál Janis Joplin lenni, nagyon szép, álmodozó hangja végig úszik ezen a kellően szutykos anyagon.

A második, örömteli húzás a szaxofon(amiről időközben kiderült, hogy klarinét...hiába, apám is mondta, hogy sportolni kellett volna). Habár itt nem egy kihalt pusztaságot tölt meg rozsdás érzelmekkel a cső (mint a Madmax 3 szaxija), holmi légpárnásként büszkén, lebegve csúszik a rock’n’roll túlgainezett göröngyein.

A Fimm teszi a dolgát, ahogy Tibi komám mondaná: „Erre süti sztonetti módon be lehet sztónulni”.
Azért sem szaporítanám a szót a középső trackkel kapcsolatban, mert szegedi pedagógia tanulmányaim alapján tudom, hogy a középső gyerekre nem figyel senki, és ezt a hagyományt nem is akarom megtörni, illetve a Gemmi olyan szép keretet rak erre a rövid, de hatásos bemutatkozó anyagra, hogy inkább róla beszélek.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN a gyönyörű basszushangzást! Ha ezt a színpadon is tudják hozni, most, hogy kb 10 éve kikoptak a TV-szerelőből átavanzsált klubos „hangmérnökök”, akik szerint a basszus akkor szól jól, ha pontosan ugyanolyan, mint Jane Birkin et Serge Gainsbourg - Je T'aime,...Moi Non Plus borzalmasan csöpögős dalában, akkor ez a banda élőben irtó nagyot szólhat.

A klip minimalista szinten tökéletes, my pleasure. Ezek a szegediek mostanság amúgy egész jó klipeket csinálgatnak, hiába…a sok napfény. A hanganyag megszólal, szerintem elég jó…talán néhol lehetne vastagabb, talán az én fülemnek is korán van még. A borító nagyon szép munka, nem mondom, hogy nem láttam még hasonlót, de mindenképp profi, és gondolom majd jó sok póló lesz belőle.

Összességében Endre egy eléggé kreatív és egyedi stoner demóval érkezett. Ötletesek, nem húzzák-vonják a dolgot, kihozzák azt a stílusból, amit lehet…amit „kötelező”, viszont talán abban rejlik a titok, hogy szívből csinálják, és nem még egy Josh, Phil, vagy Garcia bácsit akarnak bedobni a magyar közegbe.
Továbbra is nagyon, de nagyon támogatom a női előadók munkáját, mivel sokkal érdekesebbé, mélyebbé, sokszínűbbé teszik a zenét.

Ne költözzetek Paksra, please!

demo_1 | EndrE (bandcamp.com)