Néha elég váratlan helyekről jönnek az új zenék. Például, az is elég váratlan volt, amikor az Agyampokla Tomi rám írt, hogy itt egy nagyon fasza dán cucc. És ha úgy van írjunk róluk pár szót, mert nagyon fasza gyerekek, csak nem Agyampokla stíló, annyira. Már akkor lejött, hogy tényleg fasza cucc és hogy írni is fogok az EP-ről, de az időhiány és az év végi letargia közepette elfelejtettem.

Screamo, post-hardcore, black metal, blackgaze. Fájás, sírás, szenvedés. Néhány szóban így lehetne leírni. Ezek alapján pedig, aki kicsit jártas az ilyen dolgokban, nagyjából sejtheti mire kell számítani. Magyarul sok újdonságot nem találtak fel, de ez meg nem jelenti azt, hogy rossz lenne, sőt. Kifejezetten tetszik, hogy az arányok sokszor elcsúsznak a black metal felé, de a süvítő rideg északi dallamokban mégis van egyfajta melegség, mármint hangzásilag. Elég intenzíven húzzák ránk a vizes lepedőt, ami tele van érzelmekkel, kitörésekkel, fájdalommal, sírással. Ehhez rengeteget hozzá a kiváló vokál, ami elég sokszor kifejezetten szívszaggatóra sikeredett. A tempóval házasított intenzitást, pihentető kiállások színesítik. Amik adnak egy kis fellélegzésnyi időt, hogy utána újult erővel ülhessünk fel, erre az érzelmi hullámvasútra. Most lehetne még itt órákig beszélni, hogy milyen hang milyen pillanatnyi érzelmi kinyilatkoztatás meg, hogy az ének milyen traumák kotyvasztott torok produkciója, de felesleges. 14 perc tömör black/screamo amit hallgass meg, mert megérdemlik.

rövid de velős 7.5/10