Tegnap a Fémforgácsos Hangpróba keretein belül hallgattam a Helioss új lemezét, de minek? Rég hallottam már ennyire giccses, tisztára polírozott, hányinger keltő lemezt. Pedig jól kezdődött hiszen franciák, de nem minden arany ami francia. Szerencsére akad itt más is, amitől nem dobom ki a taccsot, például a szintén francia Pilori bemutatkozó lemeze. Róluk pont nem rég volt szó itt a Barlangban, az elég jól össze pattintott klipje kapcsán. Lassan egy hete pedig kint van ez a mágikus 23 percnyi, blackened hardcore/crust gyalázat. Na ez egyből helyre rakta a lelkivilágomat ,noha nem olyan lett teljesen mint amire számítottam. A hangzás rohadt vaskosra van hímezve és szépen ki ad mindent. Az első megosztott daltól függetlenül, meg nem tudom mondani miért, de valami ultra tömény, a franciáktól megszokott kaotikus arcon pörgést vártam. Helyette viszont, egy szépen összepakolt minden felesleges sallangtól mentes, dalokban gondolkodó és dallamokra épülő lemezt kaptam. Sehol nincs az olyan kaotikusság, mint amit például a Celeste szokott nyújtani, vagy az olyan fullasztó töménység amit meg a Regarde Les Hommes Tomber prezentál profi módon. Mintha patikamérlegen lenne kiszámolva az egész, de mégis ösztönösnek hat a mikrofonba okádástól, az agyadat széttúró dobig. Szinte az összes számba sikerült egy kis apró díszítést csempészni, ami egyébként nagyon feldobja az állandó darálást. Itt egy lélegzet vételnyi kiállás, amott meg egy kis apró effekt amire egyből felfigyel a ember. Nincs mit tenni, csak teljes hangerőn baszatni!